Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Tanulmányok és tervek - Kovács Gergelyné: To market, avagy gondolatok a múzeumi marketingről
togatásra jön, míg harminc százalékuk ad hoc betérő, mert felkeltette érdeklődését az útjába került múzeum. A múzeumlátogatások indítékait és céljait figyelembe véve nem feledkezhetünk meg arról, hogy a Postamúzeumban az egyéni látogatók mintegy tíz százalékát, a Bélyegmúzeumban közel ötven százalékát a szakmabeliek, filatelisták teszik ki, akik a kiállításmegnyitók törzsközönségét képezik és egyben könyvtáraink rendszeres kutatói. A fentieken túl a látogatás indítékai között vizsgáltuk az írott és az elektronikus sajtó szerepét. Az írott sajtó tudósításaira, ha az valamely rendkívüli kiállításról részletesen beszámol, a megjelenést követő napokban a látogatóforgalom mintegy tíz százalékkal növekszik, nem figyelhető meg azonban változás ha a tudósítás rövid hírek között szerepel. Az elektronikus médiák híranyagára rövid a reagálási idő, mindössze másnap és harmadnap élénkül meg a forgalom. Nem érzékelhető az utcai reklámok, propaganda kiadványokban, telefonkönyvekben megjelenő hirdetéseink hatása. Ebben a tekintetben a “touch me” elektronikus információs rendszerben, az idegenforgalmi prospektusokban és a Pesti Műsorban való megjelenésünk mutatkozik hasznosnak. » A múzeumi marketing “fogyasztói piaca” körvonalaiban a fenti adatok összehasonlításával már kirajzolódik. Az “árucikk”-el, azaz a múzeumi szolgáltatásokkal szemben azonban jellegzetes tárgyi és személyi igények fogalmazódnak meg. Vizsgáljuk meg először a tárgyi igényeket, azok közül is azokat, amelyek a települési környezettel és kultúrával függnek össze, objektíve függetlenek magától a múzeumtól. A múzeumaink települési környezetét fővárosunk levegőszennyezettségi, zaj és rezgés ártalmait figyelembe véve, nem minősíthetjük vonzó környezeti állapotúnak. A zsúfolt, zöldterületekkel alig rendelkező belvárosi kerületekben, műemlék épületekben elhelyezett múzeumaink környezeti kultúrája kielégítőnek is alig nevezhető. A közlekedési csomópontokból még az információs táblák is éppen úgy hiányoznak, mint a parkolók és a mélygarázsok, a múzeumkertek és pihenő udvarok. Fővárosunk nem múzeum barát! Másként nem lehet magyarázatot adni arra, hogy a metró, autóbusz, villamos és trolibusz megállók megnevezéséből miért hiányoznak múzeumaink pl. Kálvin tér - Nemzeti Múzeum, Ferenc körút - Iparművészeti Múzeum, Kossuth tér - Parlament és Néprajzi Múzeum stb. Idegenforgalmunk hasonlóan közönyös a kulturális információk tekintetében, amint azt az elektronikus térképek hiánya, a meglévő tartalmilag elavult, formailag elkopott, sérült utcai térképek mutatják. Lehet, hogy a várostervezők megfeledkeztek a múzeumok létéről és szerepéről? Másként aligha találunk érveket arra, hogy az a néhány múzeumot keretező zöld terület olyan lepusztult felszerelésekkel, növényzettel “ékeskedne” mint tapasztaljuk. De végül a látogatók megérkeznek a múzeum bejáratához, s a kaputól már a múzeumon kérik számon a múzeumi szolgáltatások tárgyi felszereltségét, melyeket az alábbiak testesítenek meg. 1. Tágas fogadótér információs pulttal, pénztárral, nyilvános távbeszélő állomással, ahol tájékozódhatunk a nyitvatartásról, a belépőjegyek, tárlatvezetések díjáról és kedvezményeiről (diák, sorkatona, nyugdíjas, mozgássérült, családos látogatók stb.), az ingyenes napról, a múzeum alaprajzi térképével bemutatott, látható ki99
