Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993

Tanulmányok és tervek - Kovács Gergelyné: Mit vár egy múzeum a belsőépítészettől

Múzeumlátogatók a múzeumban

A látogatók életkorukat és műveltségüket tekintve az egész társadalmat reprezentálják. A múzeumokat a mózeskosárban érkező, kezdetben szunnyadó, majd később hangosan bőgő csecsemőtől a mozgáskorlátozott, esetleg tolókocsival érkező aggastyánokig minden korosztály felkeresi. Közöttük, számukat tekintve a tanulók, diákok vannak a legtöbben, a látogatóforgalomnak 40-50%-át teszik ki. Műveltségük tekintetében a távolság az ími- olvasni sem tudó gyermektől, a laikus felnőtteken át, a tudós szakemberekig ível.

A műveltségi színt befolyásolja a kiállításokkal szemben támasztott látogatói igényt. A tudós szakember az enciklopédikus, a széles tömegek a kincs kiállításokat, a diákság és a művelt laikusok az életkép kiállításokat részesítik előnyben. A belsőépítészettől általánosságban az alábbiak biztosítását kívánják:

1. Jól szervezett fogadóteret, ahol táblák, mozaikképek segítségével, kérdezés nélkül eligazodhatnak a közforgalmú területek elhelyezkedéséről.

2. Kényelmes ruhatárakat, ahol egyéni értékőrző szekrények éppúgy vannak, mint konténerek, amelyekbe egy-egy iskolás csoport minden csomagját, felső ruháját elhelyezheti.

3. Tágas előterű és aránylag nagyobb kapacitású mellékhelyiségeket, hiszen a csoportok általában hosszabb, rövidebb autóbusz utazást követően érkeznek a múzeumba és mintegy felkészülve az élmények zavartalan befogadására öltözékük, arcuk, hajuk rendbehozatalával kezdik a látogatást.

4. A cipővédő papucsok kiiktatását! Balesetveszélyességük, baktériumtenyészetük, nehézkességük már sok látogatót hagyott kívül a múzeum falain. A látogatók az egyéni mozgás korlátozását jobban elviselik a korlátozott járófelületekben, mintsem a papucs elviselésében. Ez az igény történeti becsű burkolatok esetében belsőépítészeti megoldást igényel.

5. Az installációk legyenek esztétikusok, biztosítsák az exponátumok kényelmes és jó megtekintését. Azok a tárlók és vitrinek, amelyekben csak ráhajolva, felkönyökölve lehet szemlélni a tárgyakat s tele lesznek ujj- és cipőorr lenyomatokkal, alkalmatlanok. Általában esztétikai élményt csak a tisztántartható anyagokból készült és belső részeikben is könnyen takarítható berendezések nyújthatnak.

6. A múlt tárgyai között, a múzeumok kínálta időutazáson minden látogatóban felébred a homo ludens. Szeretnének pl. működő olajütőt látni, a nyomdai szedés egykori munkafolyamatát, sőt maguk is szeretnék megfogni, kézbe venni a régi használati tárgyakat, kipróbálni működésüket legyen az csigatészta csináló, régi írógép vagy varrógép. Mindez működő műhelyek kialakítását kívánja meg, sajátos térképzés és felszereltség kiépítésével.

7. A XX. század fogyasztói társadalma az önkiszolgáló rendszerekben növekedett fel. Igényli a múzeumok audio-vizuális berendezéseit, de inkább maga szereti étlapról kiválasztani a meghallgatható, megtekinthető film-, hangemlékeket mintsem vetítőtermekben sokadmagával program szerint megismerni. A kisebb fül91