Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Gyűjteményi munkáinkról - Hajdú József: A Postamúzeum fotógyűjteménye
A Postamúzeum fotógyüjteménye A Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány fotógyűjteménye helyileg a Postamúzeumban - Budapest VI., Andrássy út 3. szám alatt - található. Nem képez külön egységet, hanem mint a kép- és ábrázolásgyűjtemény része festményekkel, grafikákkal stb. együtt szerepel a nyilvántartásban. A képek, illetve albumok száma néhány ezerre tehető. Pontos adat nem áll rendelkezésünkre, mivel az anyag feldolgozása még nem fejeződött be. A gyűjteményben nem találhatók képek a fényképezés első évtizedeiből, nem található sem dagerrotípia, sem egyéb más - a korai évekre jellemző technikákkal készült - kép. Annál gazdagabb azonban a századforduló előtti és utáni évtizedekből származó anyag. Baross Gábor, hivatalba lépésének második évében, 1887-ben rendkívül gyorsan végrehajtja a két különálló intézmény - a posta és a távíró - egyesítését, megteremtve ezzel a pénzügyi alapot a fejlesztéshez. A vasminiszter elgondolásai alapján gyorsan fejlődő magyar ipar és kereskedelem az 1896. évi ezredéves kiállításon mutatkozik be az ország népének és a külföldnek. A posta is részt vett a kiállításon, ahol külön pavilonban mutatta be az elmúlt időszak eseményeit. A kiállított tárgyakon kívül fontos szerep jutott a fényképeknek is a fejlődés bemutatásában. Ezekből az ott kiállított, illetve a kiállítási pavilont bemutató képekből 22 darabot őriz a Postamúzeum. Az akkor világszínvonalon működő Magyar kir. Posta a legnevesebb hazai fényképészekkel dolgoztatott. Külön ki kell emelni Klösz György1 és Erdélyi Mór2 nevét, akiknek munkái az e korból fennmaradt gyűjtemény legszínvonalasabb és számszerűleg is legnagyobb részét képezik. Klösz Györgytől 6 db albumot őriz a múzeum, amelyek mind képanyagukat, mind megjelenésüket tekintve méltó helyen állnak a Klösz életműben. Egy kétkötetes, díszes bőrkötésű album a budapesti m. kir. távbeszélő-hálózatot mutatja be 118 képen. A budapesti távbeszélő-hálózatot 1897-ben állami kezelésbe vették. Az anyagi eszközök birtokában, az igazgatóság mérnökei nemcsak az átvételkor meglévő négy budapesti távbeszélő központ és a hálózat átépítéséhez fogtak hozzá késedelem nélkül, hanem az egész távbeszélő-szolgálat átszervezésének előmunkálataihoz is. Az állami kezelésbe vétel miatti átmenetileg szükséges központbővítési munkálatok, az átvett hiányos hálózat rendbehozatala és a nagyszabású hálózat átalakítási munkaterv kidolgozása 1901- re elkészült. Ebben az évben tervszerűen megindultak az új, nagy távbeszélő központ építkezési munkálatai a Nagymező utcában és ezzel együtt megkezdődött a vezetékhálózatnak az új központ felé irányítása. 1903 végén az új központ, az időközben felszaporodott előfizetők egy részének kiszolgálására megkezdhette működését. A következő év elején sikerült valamennyi budapesti állomást ebbe az új központba bekapcsolni, és a régi távbeszélő központokat üzemen kívül helyezték. Végre teljesült az a kívánság, hogy egyetlen egy távbeszélő központon fusson át a főváros egész távbeszélő-szolgálata. A legkorszerűbb műszaki berendezésekkel felszerelt, méreteiben is hatalmas központot 1904-ben I. Ferenc József is meglátogatta. Ennek - a távbeszélő-szolgálat fejlődésének szempontjából - nagyon fontos időszaknak a végeredményét dokumentálta Klösz, a tőle megszokott magas technikai színvonalon. 52
