Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Centenáriumi évünk: Puskás Tivadar halálának és a Telefonhírmondó megindulásának 100. évfordulója - Krizsákné Farkas Piroska: A jubileumi év ünnepi eseményei
képest is csak későn került sor az első rádióműsor közvetítésére 1914-ben a belgiumi Laekenből. (Más források szerint az első igazán szórakoztatást szolgáló rádió-adóállomás 1920-ban kezdte meg működését Pittsburgben.) Idáig tart a látszólag korrekt válasz. Azért csak látszólag korrekt ez a válasz, mert egy - talán nem mindenkiben felmerülő - kérdést megválaszolatlanul hagy: kinek támadt az a gondolata, hogy ezt az eszközt, a rádiót műsorközlésre használja? Ugyanis önmagában egy tudományos felfedezés, de még egy megvalósult műszaki eszköz sem elegendő egy új szolgáltatás, egy új szolgálat megindításához. A műsorszóró rádióhoz is minimum három dologra volt szükség:- olyan eszközre, amely alkalmas arra, hogy jeleket továbbítson,- arra a gondolatra, hogy ez a jel szolgálhatja a hírközlést, a tájékoztatást, a művelődést vagy a szórakoztatást is, tehát a jelsorozat műsort képezhet,- és egy vagy több vállalkozó szellemű emberre, aki hajlandó volt a gondolat megvalósításához energiát és pénzt adni. A műsorszórás tehát tulajdonképpen két zseniális gondolat szintézise. Hogy a műsortovábbító eszköz feltalálása, megteremtése kinek a nevéhez fűződik, azt már láttuk. De kitől származik az ötlet, hogy rendszeres és szerkesztett műsort közvetítsenek a rádió - vagy bármely más eszköz - segítségével sok résztvevő, hallgató vagy néző számára. Igen bármely más eszköz, mert hiszen már a rádió feltalálása előtt is létezett olyan műszaki szerkezet, amely ugyanilyen célra elvileg igénybe vehető lett volna, ha valaki gondol rá. Ez pedig a telefon. Bell találmánya 1876-ból származik, s már Budapesten is működött telefon az 1891-es évben. A kérdés megválaszolásához ezért időben jó néhány évet vissza kell mennünk. A magyar Puskás Tivadar volt az az ember, aki 1893-ban a telefonban vélte megtalálni azt az eszközt, amely a műsort házhoz szállítja. A műsorszolgáltatás ötlete és megvalósítása tehát mintegy negyedszázaddal megelőzte a műsorszóró rádió és a világ első rendszeres műsorszolgáltatása kétségbevonhatatlan tényekkel és dokumentumokkal bizonyíthatóan Telefonhírmondó néven Budapesten indult meg, száz évvel ezelőtt: 1893. február 15-én. A kalandos életű Puskás Tivadar, aki akár egy Jókai- vagy Verne-regény főszereplőjeként léphetne elénk, nem elsősorban valamilyen műszaki találmánnyal érdemelte ki a világhírnevet. Őbenne elsősorban azt az embert kell tisztelnünk, aki igen korán felismerte az elektromos tömegkommunikáció jelentőségét, megtalálta a megvalósíthatósághoz szükséges eszközt, végre tudta hajtani a szükséges műszaki változtatásokat és nem utolsósorban megvolt benne a hajlam és a bátorság egy ilyen vállalkozás létrehozására. Ma, amikor a magyar gazdaság talpra állítását elsősorban a vállalkozóktól remélhetjük, akkor méltán tekinthetjük Puskás Tivadart, a vállalkozót példaképnek, aki mert kockáztatni, tudott veszíteni, de tudott maradandót létrehozni még úgy is, hogy alig néhány héttel a Telefonhírmondó megindítása után viszonylag fiatalon elragadta a halál. A 19. század második fele a nagy műszaki találmányok kora volt. Ekkor született meg vagy teijedt el a villanyvilágítás, a villamos motor, az automobil, a gramofon, a mozgókép, a röntgen és még sorolhatnánk sokáig. A kiegyezés utáni Magyarország is bekapcsolódott a gyors iparosodásba és a nemzetközi tudományos élet vérkeringésébe. Az adott közhangulat és a társadalmi közeg tehát alkalmas volt arra, hogy azok, akikben volt gondolat és kezdeményező erő, a siker reményével kezdhessenek hozzá a megvalósításhoz. Puskás Tivadarról sok legenda él és sok olyan alkotást is nevével kapcsolnak és kapcsoltak össze, 25
