Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993

Centenáriumi évünk: Puskás Tivadar halálának és a Telefonhírmondó megindulásának 100. évfordulója - Krizsákné Farkas Piroska: A jubileumi év ünnepi eseményei

ahol feltalálói vagy akárcsak kezdeményező szerepe írott dokumentumokkal nem bizonyítható. Az azonban vitathatatlan, hogy a Telefonhírmondó megteremtése és megindítása az ő érdeme. De mint neki, a Telefonhírmondónak is hányatott sors jutott osztályrészül. Ebbe nyilván belejátszott korai halála és az a tény, hogy benyújtott szabadalmait külföldön - néhány országtól eltekintve - nem jegyezték be. Ennek oka nyilván az volt, hogy ismert elemekből felépülő rendszerre, vagy egy műsort készítő és szétosztó szervezetre a legtöbb ország szabadalmi jogszabályai alapján tulajdonképpen nem adható szabadalom. Ez azonban mit sem von le Puskás zseniális ötletének értékéből és kétségtelen elsőbbségéből. A Telefonhírmondó pedig a sok pénzügyi, műszaki és szervezeti probléma ellenére megérte az 1925-ös évet, amikor közös részvénytársasággá alakult a Rádióval, és azzal együtt élt még tovább a negyvenes évek közepéig. Bizonyos mértékig utódjának tekinthetjük az ötvenes évek kényszerűen bevezetett vezetékes rádióját, de akár a mai legmodernebb üvegszálas, optikai kábelekkel dolgozó műsorszétosztó rendszereket is. “

Heckenast Gábor, Magyar Rádió

A Magyar Rádió napi műsora 1993. február 15-én, a Telefonhírmondó megszólalásának 100. évfordulóján méltó volt az eseményhez. A visszaemlékezést a Postamúzeumból közvetített Ki nyer ma? című zenei műsor színesítette, melyben a kérdések is a telefonhírmondóhoz kapcsolódtak. A nap eseményei a Márványteremben tartott fogadással zárultak, ahol Radnai Jenő, a Magyar Rádió műszaki igazgatója az alábbi gondolatokkal köszöntötte a meghívott vendégeket:

“Kedves Vendégeink, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

Tisztelettel köszöntőm Önöket a Magyar Távközlési Vállalat, az Antenna Hungária és a Magyar Rádió nevében, abból a nevezetes alkalomból, hogy ma 100 éve kezdte el szolgálni Budapest lakosságát a Telefonhírmondó, zseniális hazánkfia Puskás Tivadar találmánya. 100 év nagy idő, akárhogyan is értékeljük. Mérjük történelmi mértékkel, vagy az emberi élethez, 100 év már olyan hosszú idő, hogy nehéz érzékelni, nehéz megbecsülni nagyságát. Ha elgondoljuk, hogy a technika milyen fejlődésen ment át az elmúlt 100 év alatt, igazán megérezzük, milyen régen volt 1893! Mikor a Telefonhírmondó megszólalt, még nem volt repülőgép, ismeretlen volt az elektronikus hírközlés és Budapesten még lovaskocsik közlekedtek. Sőt az elektronika, mint ilyen is ismeretlen volt, s a hangrögzítés is gyermekcipőben járt. De szerencsére már volt nyomtatott sajtó - nem úgy mint például Kem- pelen Farkas idejében -, így megmaradtak a beszámolók, az újságcikkek a budapesti szenzációról. Ennek köszönhetően elég sokat tudunk a körülményekről, a hatásról, de magáról a találmányról is. Sajnos, és ezt én, mint a rádiózás munkása sajnálom csak igazán, hangzó dokumentum nem maradt fenn ezen első napról, nem hallgathatjuk meg, mit és hogyan adott hírül születése napján a Telefonhírmondó. Nem kétséges azonban, hogy ma, amikor a Telefonhírmondóra az elektronikus média ősére emlékezünk, a sajtó mára meghatározóan fontos ágazatának születésnapját ünnepelhetjük.

Különösen hosszúnak tűnik azonban ez a 100 év, ha a történelem oldaláról szemléljük, hiszen óriási ív húzódik az Osztrák - Magyar Monarchia és a Magyar Köztársaság között, a közben lezajlott két világháborúval és összes következményével együtt. A Telefonhír26