Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991

Postamúzeum - A Telefónia Múzeum története

A Telefónia Múzeum története A budai várban, a csendes Úri utcában 1991. május 17-én nyitottuk meg a Telefónia Múzeumot. Létrejöttének kiépülésének évtizedre visszanyúló történetét, az alábbi do­kumentumok közreadásával kívánjuk megörökíteni. EGY ÉLET A SZÁMMEZŐKÖN Meglátni és megszeretni? Nem! Újból és újból megismerni, és mindig megszeretni. Olyan hűséggel, amely egy életen át szépséget és értelmet ad az őszinte odaadásért... Ez a vallomás egy szakmának szól. Szüllő László műszerész amikor 1933-ban meg­szerezte a segédlevelet, nem gondolta, hogy 4 év múlva egy csábításnak engedve életre szóló hűséget köt a telefonnal. 1937-ben a József központba került, ahol a 7Al-es rendszert ismerte meg - mint mondja: erényeit és rigolyáit egyaránt. Szüllő László, a múzeum egyik alapítója Szemtanúja volt a József - háború okozta - teljes pusztulásának, tevékeny részese a roncsok szétbontásának, majd az újjászü­letésnek. 1946-ban szerelték itt az új 7A1- es központot. Emlékszik még a számme­zőkre, amelyek 135-tel kezdődtek. Amikor visszalépve a múltba, behúnyt szemmel so­rolja a számmezőket - úgy tűnik ott áll velük szemtől szembe, s jólesően szólítgat- ja „őket": 135, 136, 137, 138, 139. Mint amikor nevükön szólítják az embereket. LÁGYMÁNYOST SZERETTE Az 5 ezres József 1951 nyaráig működött, lebontását 7 segéderővel Szüllő László vé­gezte. S most, 40 év múltán hasonló fela­dat várt rá a Belvárosban. 1954-ben megis­merkedik a Lágymányos központtal és mint csoportvezető műszerész 16 évig szol­gálja. Ez szó szerint értendő. Mert volt olyan időszak is - például 1956 ősze amikor a Lánchíd utcai lakásából heteken át mindennap gyalog járt be és haza, hi­szen biztosítani kellett a telefonközpont 33

Next

/
Thumbnails
Contents