Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - A Telefónia Múzeum története
tabb logikai áramköröket alakítottak ki belőlük az automatizálás felé vezető fejlesztésekkel. A néhol még működő CB központoknál ilyen pl. a csengetés automatikus leállítása a hívott jelentkezésekor. A kezelők munkája azonban alig csökkeni, hiszen változatlanul ők hozták létre a kapcsolást és a bontást. A CB központokról az 5. tárló nyújt bővebb ismertetést. A központok fejlődésével együtt a készülékek is változtak. 1884-ben Stockholmban Lars Magnus Ericsson - a napjainkig vezető távközlési berendezéseket gyártó cég alapítója - a beszélő és a hallgató összeépítésével megalkotta a kézibeszélőt. A CB készüléknél nyugalmi állapotban a csengő kapcsolódik a vonalra kondenzátoron át. A kondenzátor a váltakozóáram számára zárja az áramkört, tehát az állomás felcsengethető, a központ telepének egyenárama azonban ebben a körben nem folyik. A hallgató felemelésével a csengő helyett a mikrofon kapcsolódik a vonalra és ezzel'záródik az egyenáramú kör, ami a mikrofonnak táplálást jelent, a központban pedig egy elektromágnes - egy jelfogó - működtetésével egyértelműen jelzi a felemelt állapotot. A CB készülék részeit a 6. tabló és tárló mutatja be. A kezelői tevékenység teljes helyettesítését az automata központok biztosították. Ehhez szükség volt a hívott számának villamos úton való jelzésre. E feladatot a számtárcsa oldotta meg, oly módon, hogy a betárcsázott számjegyeknek megfelelő hosszúságú impulzussorozatot továbbít a központba. A számtárcsás készüléket a 7. tárlóban mutatjuk be. Budapesten 1928-36 között ötjegyű, 1936-1989 között hatjegyű hívószámok voltak, amelyek 1989-ben hétjegyűre változtak. A tárcsaimpulzusokkal történő kapcsolatfelépítés két változata terjedt el. A közvetlen vezérlésű távbeszélő központoknál az előfizető számtárcsájának impulzusai közvetlenül és a tárcsázással egyidejűleg léptetik a választógépeket. Legismertebb közülük a Strogwer rendszer, illetve annak tökéletesített változata, a Siemens rendszer. Hazánkban ez a rendszer a vasúti távközlésben terjedt el, a posta a közvetett vezérlésű rendszert honosította. A közvetett vezérlésű távbeszélő központoknál az előfizető által letárcsázott impulzusokat egy közvetítő áramkör, az ún. regiszter veszi fel és vezérli ennek megfelelően a választást. A választás művelete független attól, hogy az előfizető milyen gyorsan adja le az impulzussorozatokat. Kiállításismertető telefonok (3) Az első még kísérleti gépi kapcsolású központ, Bclulandcr és Pehrson svéd mérnökök konstrukciója 1900-ban aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon. A század első évtizedének fordulóján Nyugat-Európában különféle rendszerű automata központok jelentek meg. A budapesti távbeszélőhálózat automatizálásának kérdése már a világháború előtt felmerült, de megvalósításra csak a huszas években kerüli sor. 1920-ban a Magyar kir. Posta 10 éves beruházási munkaterve 16 automata központ építését tartalmazta. 1922- ben, nemzetközi pályázaton mérték össze a nyugat-európai országokban működő automata központ rendszereket. Bornemisza Géza m. kir. kereskedelem és közlekedésügyi miniszter, Tersztyánszky Ákos államtitkár a m. kir. posta vezérigazgatója valamint helyettese, a posta mérnöki kar atyjaként tisztelt Kolossváry Endre a Western Electric Társaság rotary - forgórendszere mellett döntött. Az automatizálási programot 1928-32 között végezték el, Budapesten 7A típusú, vidéken 7B típusú központokat telepítettek. A rendszert az antwerpeni Bell Telephoné Manufacturing Co. dolgozta ki és a tel62
