Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991

Postamúzeum - A Telefónia Múzeum története

Horváth l’ál vezérigazgató megnyitja a Telefonta Múzeumot jes dokumentáció átadásával a Budapesti Standard Villamossági Rt. gyártotta és sze­relte fel. Mindkét vállalat az amerikai International Telegraph and Telephoné (ITT) társaság európai leányvállalata volt. Múzeumunknak a 7A típus egyik első, 1928-ban üzembe helyezett központja, a Vár-mellékközpont ad otthont. Az automatizálási programban megvalósult budapesti központokat térképünkön láthatják. Egy központ rendszerre mindig az alkalmazott kapcsológépek felépítése a legjel­lemzőbb és a belőlük kialakított kapcsolómező. A kapcsolómező feladata kettős: elő­ször meg kell keresni a hívót - ez a korábbi kérdő-dugó szerepe -, azután fel kell építeni az összeköttetést a hívottig - erre szolgált a korábbi összekötő dugó. A 7A rendszerben mind a két feladatra külön típusú gép szolgál, így külön beszélünk kere­ső-gépekről és választó-gépekről. A központ működési elvét legegyszerűbben a kapcsolás felépítési rendszerén ke­resztül ismerhetjük meg. Amikor az előfizető felemeli a kézibeszélőt, vonala a központban lévő egyenáramú áramellátásra kapcsolódik és elindulnak az első híváskeresők. Amikor egyikük ív - kontaktusain megtalálja a hívó vonalát, ott megáll és a többi forgógépet is leállítja. Forgásnak indítja azonban a második híváskeresőt, amely meg­keresi az előfizető vonalán álló első híváskeresőt. Ezután forgásnak indul a regiszter­kereső, amely a vonalat az. összekötő áramkörön át szabad regiszter áramkörre kap­csolja. A regiszter az előfizetőnél hanggal jelzi, hogy tárcsázni lehet a hívott számot. A számtárcsa az áramkör megszakításával a letárcsázott számjegyeknek megfelelő szá­mú impulzus-sorozatot állít elő. 63

Next

/
Thumbnails
Contents