Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Tanulmányok - dr. Mészáros Vince: Csonka János, a magyar postaautó megteremtője
A rehabilitációk korát éljük. De Csonka Jánosnak nincsen szüksége rehabilitációra. Az elhallgatással nem lett kevesebb, a tiszteletadással nem lesz több. Nem neki van szüksége az ünneplésre, hanem nekünk az emlékezésre, követésre serkentő emlékeztetésre az ő példaadó egyéniségére, emberségére, alkotó életére, munkásságára. Ki volt hát Csonka János?! Szegeden született 1852. január 22-én, 'Tsonka” Vince aranykezű kovácsmester hetedik gyermekeként. Tsonka Vince Szeged Alsóvárosban, a Földműves utca 8. szám alatt tartott fenn patriarchális ezermester kovácsmühelyt, melyben csupán családtagjaival, fiaival,vejeivel dolgozott. Valóban ezermester volt, mindenhez értett. Műhelyében a hagyományos kovácsmunkákon túl hajómalmok, vízimalmok, szélmalmok, olajfűtők gépi berendezéseitől a tűzoltófecskendőkig mindent készítettek, sőt műszerész munkákat is végeztek. O készítette például a szegedi kórház orvosi és fogorvosi műszereit is. Ebben a találékony, műszaki szellemtől átitatott környezetben cseperedett fel Csonka János. Itt töltötte inaséveit, itt tanulta meg az igényes, pontos munkát, a szorgalom, a megbízhatóság, a szótartás, a becsületesség mindenek felett való értékelését, a munkatársakról családtagként való gondoskodás szellemét, a műszaki problémák iránti odaadó érdeklődést, amely tulajdonságok a későbbiek során annyira jellemezték egyéniségét. Az alsóvárosi műhelytől sok száj várt kenyeret. Ki kellett röppenie - mint a mesebeli hetediknek - világot látni, szerencsét próbálni. Erre ösztönözte tanulni vágyása is. Különösen vonzották az apai műhelyben megismert saját készítésű faállványos esztergánál, cigányfúrónál, kézi hajtású köszörűnél fejlettebb gépi berendezések, a gőzgépek, és főleg a gőzmozdonyok. Alig múlt 19 éves, amikor 1871-ben az Alföld-Fiumei Vasút szegedi főműhelyébe szegődött, majd két év múlva, 1873-ban a MÁV egyik budapesti fűtőházi műhelyébe. Új műszaki szervezetet, új gépeket, új technológiákat ismert meg, s különösen a precíziós szerkezetek, precíziós munkák iránti érdeklődése fejlődött benne sorsformálóvá. A tudásvágy, de talán a családjában még elevenen élő céhes hagyomány - a mesterlegény vándorlásának patrialkális hagyománya is - tovább ösztökélte. Ezekben az években nem csak gépekkel ismerkedett. Németül tanult, a Technológián iparrajz tanfolyamra járt, roppant takarékosan élt, s amikor összegyűjtögette az útiköltséget, külföldi tanulmányútra indult. Első állomása Bécs volt, ahol a K.K.Österreich. Staatseisenbahn Gesellschaft műhelyében vállalt munkát, majd innen Komeuburgba, St.Pöltenbe, Zürichbe került, s hosszabb-rövidebb ideig különböző precíziós műhelyekben dolgozott. Közben szabad idejében múzeumokat, ipari kiállításokat, műhelyeket látogatott, jegyzetelt, vázlatokat készített, franciául tanult, majd Párizsba ment. A porosz-francia háború után rohamos fejlődésnek induló francia főváros iparának legnagyobb problémája az ipari energiaellátás megoldatlansága volt. A nagy térigényű, költséges gőzgépek nem voltak alkalmasak a kis és középműhelyek energiaellátására. A legkülönfélébb megoldásokkal kísérleteztek. A vízvezeték kinetikus energiájával működtetett szerkezetekkel, hőlégmotorokkal, kompresszor telepekről csővezetékeken nyert sűrített levegővel hajtott szerkezetekkel próbálkoztak. Csonka, miközben egy precíziós gépműhelyben dolgozott, ezeket a szerkezeteket tanulmányozta. Közben alkalma 80
