Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Tanulmányok - dr. Mészáros Vince: Csonka János, a magyar postaautó megteremtője
nyílt egy korszakot nyitó, világító gázzal működő, Lenoir-féle négyütemű gázmotor tanulmányozására. Felismerte a gázmotornak az energiaellátást forradalmasító jelentőségét. Mindent megtanult, ami megtanulható volt vele kapcsolatban. A gázmotor tanulmányozása érdeklődése eddigi fő tárgyáról a varrógépről, a belső égésű motorok felé fordította figyelmét. Miután kiváló munkaerő volt, és munkaadóitól kitűnő bizonyítványokat kapott, az intelligens, minden iránt érdeklődő, jómegjelenésű fiatal szakmunkás könnyen tudott olyan új munkahelyeket találni, amelyekben tovább fejleszthette műszaki ismereteit. 1876-ban Londonban találjuk, onnan hamarosan visszatért Párizsba, s itt jutott el hozzá annak a híre, hogy a budapesti József Műegyetem pályázatot írt ki a "gépiparitani" tanszék tanműhelyének művezetői állására. A világlátott, sokat tanult fiatalembert vonzotta ez a lehetőség. Hazasietett, és bár megkésetten - 1876 októberében - határidő után benyújtotta pályázatát. A tanszék vezetője. Pilch Ágoston professzor elfogadta a pályázatot. Ezzel új szakasz kezdődött Csonka János életében. 1 A tanműhelyvezetői állást - bár többen ellenezték - 28 pályázó közül a legfiatalabb, az akkor 25 éves Csonka János nyerte el. Ezt bizonyítványainak, külföldi tapasztalatainak, nyelvismeretének köszönhette.^ A szóbanlévő műegyetemi műhely a Kétnyúl utca, később Ráday utca és a Csillag utca, ma Gönczy Pál utca sarkán álló ház hátsó udvari traktusában volt, nagyon szegényes felszereléssel. A műhely energiaellátását egy Schmidt-féle - a vízvezetékről táplált - vízoszlopgép, később egy Langen Otto-féle atmoszferikus gázgép, majd egy Swiderski-féle petróleummotor szolgáltatta, melyek nagyon megbízhatatlanul működtek. A műhelynek korszerű gépi berendezése alig volt. Nem voltak szakmunkásai sem, akik a mérnökhallgatók műhelygyakorlatain segédkezhettek volna. Ilyen körülmények között a tanműhely alig volt alkalmas feladatának - a gépészmérnök hallgatók gyakorlati oktatásának - ellátására. Csonka felajánlotta, hogy a szükséges, különféle képzettségű szakmunkásokat saját költségén munkába állítja, amennyiben az egyetem hozzájárúl, hogy a műhelyt az oktatástól mentes időszakokban saját céljaira használhassa. Javaslatát az egyetemi tanács elfogadta, s vele Uyen értelmű szerződést kötött.3 A gépműhelyt gondosan megválogatott 5-6 szakmunkással, rövidesen saját készítésű korszerű gépekkel szerelte fel. A műhely energiaellátásának biztosítására gázmotort tervezett, s azt a rendelkezésre álló primitív eszközökkel el is készítette. Ez volt az első, Magyarországon készült és valóban megbízhatóan üzemelő gázmotor, mely nagyszerűen bevált és Csonkának a műegyetem tanárai körében is elismerést szerzett. Tervrajz, műszaki leírás nem maradt fenn erről a hazai viszonylatban úttörő jelentőségű gépről. Csonka János fia, dr. Csonka Pál - maga is műegyetemi professzor - édesapja elbeszélése alapján készült leírásából ismerhetjük meg ezt a gépet.4 A 19. század második felében, a kiegyezés után kibontakozó magyar ipar számára, jól képzett mérnökök nevelése kulcsfontosságú feladat volt. Versenyképes ipar megteremtéséhez nem volt elegendő a mérnökjelöltek elméleti felkészítése. Feltétlenül szükséges volt olyan gyakorlati ismeretek elsajátítása, amelyek alkalmassá tették a fiatal mérnököt arra, hogy a rábízott üzem műhelyében a gyakorlati munkában is tájékozódni tudjon, otthonosan mozogjon. Ennek a gyakorlati képzésnek megadása volt 81
