Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Nemzetközi kitekintés - Kovács Gergelyné: Telemuseum — Stockholm
ekkor még csak a sajtó és a szakmai körök tekintették meg, a nagyközönség előtt először 1937-ben nyílt meg a Karlaplan-i kézikapcsolású telefonközpont 1930-ban automata központtá alakított épületének folyosóin. A kiállítás a kézikapcsolású központok fejlődéstörténetét mutatta be, 1964-ben a Svéd Távközlési Igazgatóság a múzeum fejlesztésére egy alapítványt létesített, amely a Tudományos és Műszaki Alapítvánnyal megállapodott a gyűjtemény áttelepítésére a Műszaki Múzeum melletti, akkor még rendeltetés nélküli, egykor katonai épületrészbe. A 135 méter hosszú, 18 méter széles épület átalakítása 1971-ben kezdődött. A gyűjtemény első része 1974-ben már átköltözött és 1975-ben megnyílt a földszinten első kiállítása, majd 1979-ben az emeleti kiállítások. A kiállítási terület 4000 négyzetméterén kívül fümvetítésekre és előadásokra külön termeket találunk, a könyvtáron, okmánytáron kívül raktárak és műhelyek, valamint múzeumi munkaszobák vannak az épületben. Mindössze a belépőcsarnoka közös a Műszaki Tudományok Múzeumával. Ebben mintegy bevezetésként láthatjuk azt a kiállítási vitrint, amely az 1897-es stockholmi kiállításon az LM Ericsson Telefon Rt gyártmányait mutatta be. A múzeum állandó kiállítása a távközlés teljes fejlődéstörténetét mutatja be. A kezdeteket az optikai és akusztikai jelek használatával. A történelmi és néprajzi leírásokban megörökített távközlést életképeken ismerhetik meg a látogatók, a görög fáklyafény jelzéses "távírótól" az indiánok füst jel-távírójáig, kiegészítve a svédországi füst- és tűzjelzések emlékeivel. Az 1794-ben Claude Chappe szerkesztette optikai távíró bemutatása mellett megismerjük az azonos időben Svédországban folyt kísérleteket, A.N. Edelcrantz találmányát, amely egy numerikus rendszerre épített, jelkönyvvel azonosítható kódot közvetített a távíró tíz, mozgatható karjának pozicionálásával. Mint minden jelentős találmány, úgy ez is háborúban vált ismertté. 1808- 1809-ben a finnekkel folytatott háború idején épült az első állomása, amely Furusundból továbbított üzeneteket a stockholmi szigetvilágba. A helyszínen rekonstruált távíró képei mellett kiállították Edelcrantz terveit, és kódkönyvét. Az elektromos távírás történetének bemutatásánál a didaktikai szempontok megkövetelte teljességre törekedve ismerjük meg Luigi Galvani, a dán Hans Christian Oersted találmányaira épülő "tü-távírók" működési elvét, az oroszországi Schilling von Cannstadt és az angliai Sir Charles Wheatstone találmányait, mely utóbbit működésében láthatjuk a kiállításban. A Morse távíró működési elvének megismerését a Svédországban 1853-ban megnyílt első távíróhivatal Morse gépei egészítik ki. A hálózat kiépítésében igen nagy jelentőségű volt a tengeralatti kábelek lefektetése, amelyek lehetővé tették, hogy 1857-re létrejött Ystad és Haparanda között a teljes észak-déli összeköttetés az országban. A kékírós Morse és a Wheatston távírók az 1870-es években terjedtek el, melyek hosszú évtizedekig szolgálták a távírást a Hughes gépekkel együtt. A távírástörténet újabb fejezeteit a teletex, telefax gépek bemutatása egészíti ki. Minden kiállított készülék működőképes, s minden típusból egy-egy a látogatókat szolgálja, hogy kipróbálják működését. A távírás történet azonban korántsem tisztán a műszaki eredmények és működési elvek bemutatására korlátozódik, hanem a találmányok társadalmi jelentőségére is. így természetes, hogy a rekonstruált uppsalai távíróhivatal 1853-ból a maga korhű enterieurjében nem nélkülözi a hivatalvezető portréját sem. 142
