Philatelia, 1923 (2/9. évfolyam, 1-8. szám)
1923-10-15 / 8. szám
8. oldal PHILATELIA 8. szám négy pólyának megfelelően csak nyolc vágatnak kellene iennie és kilenc van, Fiume címere pedig teljesen hiányzik belőle. De ugyancsak hibás heraldikailag a szent korona keresztjének az állása is, mert nem balra dűl, hanem szabályellenesen jobbra. Ezt a hibát azonban a réznyomatu bélyegeinken már helyrehozták. Hogy az elfogadott tervet miért vitték először kőre, arra nézve Payer Béla, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az első bélyegeinkre vonatkozó adatok felkutatásában, annak a nézetének ad kifejezést, hogy az eredeti réznyomatu bélyegek sokszorosítását, illetve kiadását részben a gépek hibái vagy hiányosságai, részben pedig a nyomdai személyzet járatlansága késleltette annyira, hogy kénytelenek voltak nagyhirtelenében a kövön való sokszorosításhoz folyamodni, hogy az első magyar bélyegeink a kitűzött és megígért időre megjelenhessenek. Ugyancsak Payer Béla megállapításai alapján tudjuk, hogy a sokszorositás autotipia utján történt olykép, hogy az ezen célra készült, preparált papirosra rajzolt bélyegképet vitték át a simára csiszolt mészkőlapra, ezt sósavval ki- edzették s azután a kőnyomó sajtóval sokszorosították. A sokszorosítással persze a kövek többé-kevésbé megkoptak s emiatt többször is újra kellett edzeni azokat, minek következtében a későbbi lenyomatokon a bélyegkép itt-ott hiányos lett s a rajz se lett valami éles vonalú. Épen ez a legjobb ismertetőjele különben a kőnyomatosoknak. Az első bélyegeink színe egyébként a következő változatokban fordul elő : 2 kr. halvány és sötét narancssárga bizonyos barnás árnyalatban, a 3 kr. halvány és sötétzöld, az 5 kr. gyenge, finom rózsaszíntől a sötét pirosig, valami öt-hatféle különböző erősségű árnyalatban, amelyeknek egyike közel áll a téglapiros színhez, 10 kr. halvány és tompa égszínkék, ultramarinba hajló és sötétkék, végül a 15 kr, a halványsárgás-barnától a sötétbarnáig, néha szürkés-fakó vagy olajbarna árnyalatban, 25 kr. halvány, fakó ibolyaszintől a sötét, pirosasba hajló ibolyaszinig vagy három-négyféle erősségű árnyalatban. A színárnyalatban a 2 kr.-osoknál, valamint az 5 és 10 kr.-osoknál a halvány színek a ritkábbak, mig a 3 és 25 kr.-osoknál az erősebb, sötét színek. Továbbá az 5 kr.-osok között még a téglavörös is ritkább. A kőnyomatosok színei egyébként rendszerint tompák s csak a sötétebb árnyalatuak élénkebbek valami kevéssel. A kőnyomatosok papirosa középvastag, elég durva minőségű, de azért jó papiros. Budán szerezték be. A Barber és Cluseman nevű budai papirkereskedő cég szállította. Újabban felmerült az a nézet is, hogy az első bélyegek papirosát, legalább részben, Bécsből is hozták, sőt vannak, akik egyes darabokon állítólag az osztrák bélyegpapirosok vizjegyének nyomait is megtalálták. Ezeket a híreket azonban fenntartással kell fogadnunk. Én legalább eddig még nem láttam ilyen vizjeltöredékes példányokat, pedig sok kőnyomatos megfordult már a kezemen. De még más közismert gyűjtőktől és szakemberektől sem hallottam, hogy eféle vízjeles példányokat láttak volna. Kizártnak nem tartom a dolgot, mert hiszen jól tudjuk, hogy az első hirlapilleték- bélyegünket ilyen osztrák vízjeles papirosra nyomták, de viszont tudjuk azt is, hogy ezek még nem a mi államnyomdánkban, hanem a bécsi cs. kir. államnyomdában készültek. A kőnyomatosok fogazata 9'/2-e s kerekfogazat. A lyukasztógépeket Gotthardt András bécsi gyárostól hozatták. Ezek a gépek pedig a 100 bélyegü iveket széltében-hosszában egyszerre lyukasztották, amit magyarul keretfoga- zásnak (Kastenlochung) nevezünk.
