Philatelia, 1923 (2/9. évfolyam, 1-8. szám)

1923-10-15 / 8. szám

8. szám PHILATELIA 7. oldal Két uj könyv a magyar bélyegekről Ha száz évvel ezelőtt élnénk és a postaküldönc tavaly feladott küldeményt hozna idegen ország­ból, nagyon is természetesnek ta­lálnánk; bizonyára sokáig hevert valami váltóháznál vagy harcot folytatott a futár a postára törő rablókkal. Hogy azonban mai napság is csak évek után tudunk tárgyalni könyveket, Írjuk a vi­szonyok terhére: azt hitték Pes­ten, hogy már régen kezünk­ben vannak a munkák, mi pedig azt sem tudtuk, hogy megjelen­tek ! Rédey Miklós két könyvéről beszélünk, az egyik cime: „Kő­nyomatosaink“, ez 1921-ben je­lent meg a magyar bélyeg ötven­éves évfordulójára. A másik könyv cime pedig: „Az első réznyomatu kiadás“, mely 1922-ben látott napvilágot. Mint a könyvek címeiből is láthatjuk, a magyar bélyegek első két kiadását ismertetik ezek a könyvek oly kitünően és olyan szépen megírva, hogy klasszikus bélyegeink klasszikus ismertetőjé­nek kell ezen munkákat tekinte­nünk. Rédey könyveinek céltalan és hiányos magyarázgatása helyett egyenesen kötelességévé tesszük komoly gyüjtőtársainknak, hogy ezeket a munkákat beszerezzék s tudjuk, nagy örömet fognak sze­rezni maguknak. Mégis helyesnek tartjuk, hogy a „Kőnyomatosaink“ kötet III. fejezetét, melynek cime „Az első magyar levélbélyegso- rozat“, mutatóul leközöljük: Tehát megszületett az első magyar levélbélyeg, de — írásban — sem a tervezetéről, sem a kőnyomatosok ki­viteléről nem maradt ránk semmiféle nyom. Csak szóbeli hagyományokból tu­dunk annyit, hogy a kivitelre elfoga­dott terv Unrein János államnyomdai vésnök (acélmetsző) munkája.1) Azonban a kivitelnél ez a terv is némi módosítást szenvedett. Nevezete­sen a tervek mindegyikén balra fordul a király babérkószorus feje, a kész bé­lyegeken ellenben jobbra. Az arckép pontokkal és vonalakkal díszített kör­keretben foglal helyet A felső sarok­ban nyolcágú rozetták. Az arcképet babérkoszorú övezi. Közvetlenül az arckép alatt a bélyegkép alsó közép­részét a koronás magyar összetett cí­mer (az u. n. nagy címer, Magyaror­szág és társországainak egyesitett cí­mere, de — Fiume nélkül) foglalja el, mellette körfoglalatban balról az érték­szám, jobbról a pénzértéket (krajcárt) jelző „kr.“ betűk. Az egész bélyegké­pet kettős vonalú keret veszi körül. A bélyegkép alapfelületét, amit a rajz üresen hagy, finom rézsutosan keresz­tező vonalak töltik ki. Az értékféizést magába foglaló alsó kis körökben pe­dig vízszintes vonalkák. (A hivatalos leírást az 1871. évi ápr. 19-én kelt 4060— 366. sz. P. M. R. adja, 1. 7. ol­dalon.) Kőnyomatos bélyegeink hivatalos le­írásához Payer Béla érdekes megfi­gyeléseiből a következő kritikai észre­vételeket fűzi: „(l) a cimerpajzs alsó középcsucsa túlmegy a bélyegkép kettős keretvo­nalán ; b) a korona keresztje ugyancsak be- lehajlik az arckép körkeretének az üres mezejébe ; c) a bélyegkép üresen maradt részeit egymást rézsut keresztező finom vo­nalak töltik ki, mig ellenben d) az értékszámok közeiben üresen maradó térközöket vízszintes vonalkák.“ De vannak a bélyegen heraldikai hibák is. Így heraldikailag hibás a magyar cí­mer rajza, mert a bal hasítékban a i) Payer B. Id. tan. Berliner Briefra. Zeitung 1915. 461. 1. 13. jegyzet.

Next

/
Thumbnails
Contents