Philatelia, 1916 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1916-04-01 / 4. szám
70 PHILATELIA ^ Erröl-Ärrol. A bélyeggyüjtés hasznáról. Igaz, erről már írtam a „Világ1* eimií napilap bélyeg rovatában mind amellett azt hiszem nem lesz meddő kísérlet csupán, ha ugyancsak e témáról a Philatelia „Erről-Arról“ rovatába is Írok néhány sort, még pedig különösen a kezdő gyűjtőkre való tekintettel. A bélyeggyüjtés hasznát illetőleg szinte lehetetlen összes érveimet fe’liozni, mert akkor csak ismétlésbe esnék. Röviden összefoglalva fogok erre vonatkozólag néhány sort Írni. A bélyeggyüjtés méltán nevezhető a legkulturálisabb és ennél fogva magas nívón álló szellemi sportnak Bélyeget gyűjteni annyit jelent, mint hasznos szellemi sportot űzni, még pedig olyat, a mely szellemi és anyagi haszonnal is jár. A bélyegekkel járó foglalkozás gyarapítja földrajzi ismereteinket, finomítja a szép és csinos iránti érzésünket, megismertet bennünket külömböző vidékek, országok, növény és állatvilágával, vagy uralkodók képeivel, az ország történelmének fontosabb eseményeivel stb stb. Mind ez már magában véve szellemi haszon, s ha hozzá vesszük azt is, hogy a másod példányok jó pénzen értékesíthetők, akkor már beláthatjuk, hogy a bélyegekkel való foglalkozás anyagi hasznot is hoz. Eléggé jellemző a bélyeggyüjtásre nézve ez a két fogalom bólyegirodalom és bélyegkereskedelem, mert ma már a világ minden részén évente, számtalan szakkönyv és szaklap jelenik meg s nálunk Magyarországon is több szaklap és egyesület működik. A bólyegeladás pedig már bélyegkereskedelemmé fejlődött. Budapesten és a vidék nagyobb városaiban több üzlet csak bélyeg eladásával és vételével foglalkozik. A külföldön pedig világcégek is vannak Nem csodálható tehát, ha a bélyeggyűjtők száma napról-napra növekedik, úgy bogy most már több száz ezer bélyeggyűjtő van a föld kerekségen. A bélyegekkel való foglalkozás teliát nemcsak céltudatos, hanem igen hasznos dolog is. Tarján Vilmos. Nérmagyarositás. Előfizetőnk, Hirsch Béla ur, (Szeged) vezeték nevét Hajós-ra magyarosította. Az eladott hadikéi j egek. A magyar hadibélyegeket a melyekről a Philatelia februári számának vezércikkében dr. Ubetkó Dezső helytelenítette, hogy azokat a Hadsegélyező-Hivatal — árverésnek mellőzésével — kéz alatt, egyetlen nagykereskedőnek adta el, értesülésünk szerint Ehrlich Hugó bécsi — nem is valami nagy — bélyegkereskedő vásárolta meg. Sejtelmünk úgy látszik, valóra válik: a magyar hadibélyegek valószinüleg potom árakon mind a külföldre vándorolnak ki. Levélbélyeg-almanack. Ma, a mikor a magyar bélyeylapok sorjában szűnnek meg, kelletne sen érinti a magyar gyüjtővílá- got a Magyar Amatőrök Országos Egyesületének ideális elhatározása hogy rövid idő múlva egy levélbélyeg-almanachot ad ki. Dokumentálni akarja az egyesület ezen könyvével a magyar filateüa erősségét; megbízható adatokat akar nyújtani a kezdőknek ; be akarja mutatni a magyar szakírókat egy-egy kiváló tanulmányukkal az egész ország fila- telistáinak. Ha csak nagyjában fog is sikerülni az egyesületnek ezen gyönyörű terve, de pártatlanul fogja megcsinálni úgy hézagpótló müve kiadásával hálára kötelezi az összes magyar gyűjtőket. Egy szerkesztő bizottság csinálja az almanachot ismert bé- lyeggyüjtőtársunk Németh Gellerrel az élén. Reméljük minden várakozásunkat ’kifogva elégíteni az uj, szakmunka.
