Petőfi tanulmányok / 328-as doboz
»Rákóczi és Petőfi írta Pékár Gyula Recrudescunt!... Valahonnan nagymesszi- röl nagy szó riad, valahonnan a távolból szívbe nyilaik) szózat zendül, halljátok-e? Méltóságos, de elszánt a szó, hangos, kardos, oiyan, mint a vérviharos trombitaszó: recrudescunt vulnera ... A hang oly friss, oJy fenkölt, oly ismerős, igen, az övé, a Fejedelemé: e mai napon, az ö napján, megdicsőüil- 1en ő szól hozánk az idők több száz futama t- nyű messzeségén át, ő szól s a zsarnok ellen dörgő szavában a láncát tépő magyar szabadság kiáltó szava zokog fel a századok köriéből. Recrudescunt uulnera inclyti regni Hungáriáé . .. „imihol újra kiújulnak a dicső magyar hon vérző sebei I“... óh, nagy lélek, fenkölt Fejedelem, ha Te most ide látsz porban fetrengő bánatos jelenünkbe, látod-e, c Iron sebei mint vérzeneik ma százszorta sajgóbban, mint valaha? Te, ha laba-nc-járom- ban is, de még egy szentistváni ép nagy hazát láttál, sirattál, hagytál itt, most? hazaborongó szellem-szemed most, úgy érezzük, még patakzóbb könnyel telik. Hősi nemes múrtír-lélék, elmentél, száműzted magad akkor, itt hagytad a „van“-t, kerested a „nincsen“-!, s most, hogy pillantásod hazatérne, még bölcsőd helyét se tálátad a csonka magyar határon belül, még dicső harctereid is gaz idegenben szégyenkeznek ... Recrudescunt! azok a régi sebek soha még ily fájósra új szenvedéssel nem véreztek: úgy érezzük, az egész nagy dicső magyar múlt s benne mindenekfélett fenkölt Rákóczink velünk érez, velünk szenved most, — úgy érezzük, ma. harmad félszázados születése napján valahonnan nagymessziről, titokzatos szellemkörből azért néz ide ránlk oly jelentkezőn, oly áthatóan. Magyarság, te gonddal, búval beteg szegény haza, érzed-e magadon a Fejedelem tekintetét? Ha senki más, mi sejtjük, egy valaki felriad, — szinte látjuk, Petőfink szeli amalakja felkel a segesvári csatatér holtai körüli kiegyenesedik s a majthényi «»kon álló, felénk tekintő bús Rákóczira pillant, ö fogja fel a tekintetét: a szemek tudóan, értve-értően néznek össze s ők ketten, kikben •mindannyiszor a nemzet géniusza vett tes- j tét, szívet, lelket, bánatot cserélnek. S kette-1 jük Petőfi és Rákóczi ez ölelkező hosszú te- j kintete: voltaképp nenn más, ennyi mai nagy- j gyűlésünk ájtatos tárgya, szent ünnepe, hó-1 doló kegyelete. Nagy lelkek társalgása, csak hallgassuk s legyen e két nagy szív össze- dobbanása az egész magyarság márciusi ma- | gátaszóllása. Am mit is mondanak? Ott áll ! a síkon Majíhénynak fejedelmi bús bujdo- j sója és Segesvár felől Petőfi a lantjába csap. Zengi, mint zengette 48-banHazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjibén fényes csillagunk, Öh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírvafakadunk. Számkiűztek nemzeted köréből, Számkiűzve volt még neved is, S bedőlt sírod a század terhétől, Mely fölötte fekszik, mint paizs. Óh, de lelked nem veszett el, Szállj le hozánk hősi szellemeddel. Vedd a zászlót, vedd szellemkezedbe, S vidd előttünk, miint hajdan vivéd, S más-világi hangon lelkesítve,- Erősítsd meg a nemzet szívét ... Zeng a Petöfi-szó s ekhója a bennünk viharzó múlt és jelen csudái kommuniója, — ime, hisz mára is igaz a Költő szava, hisz ma is él Rákóczi, ma ás leszáll hozzánk hősi szellemével, osaik épp azt a Libertás-zászlót, amelyet szellemkezéből Petőfi vett át, azt ma Petőfink szellemlkeze adja nekünk tovább! Akikor 48-ban Petőfit Rákóczi másvilág) hangja lelkesítette, minket, a mi bús jelenünket ma kettejük másvilági szava lelkesítse: így erősebb lesz a múltak bitet, reményt adó oly «wük'Agffs szava! l^átok-e? Ez ama nagy szíveknek századokon át nyilalló társalgása és mi érezzük, benne dobog ebben a magyar múltnak a magyar jelenért való minden aggódása. Érezzük, ők nagyket- ten im’ összefognak: a magyar volt-ot küldik a bús magyar van veszedelmére, hogy belőle újra dicsőséges magyar lesz lehessen! Szent zászló, Libertás-zászló, a magyar szabadság lobogója, melyet Rákóczi kezéből Petőfink szellemkeze ad nekünk tovább . .. im’ e zászló fedettünk leng a márciusi szélben, reánk boTut, betakar, mi alatta állunk s mélázva háiborogva tekintünk széjjel alóla. Szent zászló, dicsőén rongyolt szabadság- zászló, -tűnődve kérdjük: mióta is vagy te a mi nemzeti lobogónk? A diadalmas régi magyar dicsőség aranykorai, a szent királyok, Nagy Lajos, Mátyás arany-századai még nem ismernek, — a szabadság szava a nemzet ajkán akkor jajdul fel, a szabadságot a nemzet akkor kezdi emlegetni, akikor jut eszébe, mikor az a magyar szabadság már veszendőben van... ezt a szent zászlót, ezt a dicsőén bús lobogót a mohácsi romok közt a honfibánat szövi, varrja, toldja egybe a régi dicsőség tépett szálaiból. Mint megannyi pánkák dolgoznak rajta a nemzeti bú nerntői: szövi a szégyen, varrja a büszkeség, toldja a keserűség... 6 a dac kemény magyiar fájából való a lobogó rúd ja. így készül el, a mohácsi romok közül így nő ki ez a bús zászló, hogy Becs és Sztaimbul veszedelmei közt az elveszett magyar szabadságot a nemzet eszében, szívében fennen megtartsa: ezt a mohácsi zászlót veszi kézbe Rákóczi, Majthény után másfélszázaddal a Fejedelem szellemikezéböl ugyanezt kapja fel Petőfink s Világos után hetven évvel ismét csak ugyanez a szent zászló a mi trianoni bús. csonka honunk Libertás-lobogója... Mohács, Majthény, Világos, Trianon! — ti a magyar balsorsnak megannyi testvér- mértföldkövei, véres mérttőldkövek, négyötök mellett négy viharos századnak ugyanaz a Libertás-zászlója lobog: tépte golyó, vagdalta szablya, de szabadság szavának arany- betűi ma is a régi hittel, a Rákóczi és Petőfi mert hitével gyűlnak, ragyognak rajta. E betűkből fajunk géniuszának soha meg nem törhető ereje hivogalóan, bátorítóan sugárzik reánk —---------M agyarok, trianoni bús magyarok, ezt a hívó, bátorító szót kérjük mi a nagy magyar múlttól. Érezzük mi: a jelen egymaga gyakran erőtlen a jövővel szemben, ellenben a múlt tartalékhadával, erkölcsi, szellemi szerepével az a jelen bizton indulhat létért való nagy rohamára. S mi indulunk is már... A múltak ezeréve, szellemiserege vágtat velünk csatasorban, — vélünk a szent királyok, Nagy Lajos, Mátyás díad-almo« dicsősége, de vétünk Mohács, Majthény, Világos sújtva sújtó bánata is. És ha erős a diadalmas emlékek lelkesítő segedelme, higyjétek el nekem: a magyar balsors vérig korbácsoló keserű emlékei se mellőzendő segítőtársak. • Nagy sarkantyú a balsors elszánt, komor szenvedelme, jó katona a hősi dac, a szívós keserűség, — igen, igen, Mohács, Majthény, Világos, nagy erő ennyi bú együtt... igen, ti hárman, a ti bús emléketek is csak robogjon vélünk a létérti nagy rohamra! Napkáp- rázat a győztes dicsőség, — a balsors sötét felhő, de villáma van, mint a fergeteges Hadak Utjának-----------E zer év, nagy magyar múlt, ime nemcsak dicsőséged fényét, hanem százados sok balsorsunk árnyait is segélyül hívjuk. Nagyok a mi nappali fényben fürdő diadalmas nemzeti hőseink, de éppen oly nagyok a ba-lsors árnyában, éjszakájában söt'étlő nagyjaink is, a Rákócziak, Petőfitík, kiknek szíve vesztett csata nyilát hordja, kiknek feje körül a mar- ti roms ág aureolája világít a nagy nemzeti sötétségben. Rákóczi, Petőfi... ők kette-n beszélnek ma együtt, szívünkben, ajkunkról ez ihletett ünnepen ok szólnak mihozzámk. Hallgassuk... Nagy lelkek, testvériesek dicső társalgása, benne ebiben a magyar múltnak a magyar jelenért és jövőért való minden aggódása. De benne hite, reménye, bátorítása is . . . Ebben a szent hitben, a szabadságért élt Rákóczi s a szabadságért halt Petőfi jegyében nyitom meg p Petőfi Társaság ötvenedik uogygyűléwt! ifT fi I
