Petőfi tanulmányok / 328-as doboz
HOGY HALT MEG PETŐFI ? Petőfi rejtélyes halálának már egész irodalma van. Gr. Haller József felszólítására újabban igen sok érdekes adattal szolgálnak a segesvári csatáról azok, a kik abban részt- vettek és még életben vannak. Ugyanerre az érdekes ügyre vonatkozólag a következő polémikus hangú de érdekes adatokat tartalmazó levelet veszszük: Tekintetes Szerkesztőség! Petőfinek elevenen eltemettetéséről, gróf Haller József úr közlése folytán, több hírlapban megjelent czikknek elolvasása után oly helyzetbe jutottam, hogy difficile est . . . non ■scribere. írnom kell tehát, hogy keblemnek hány- kódó tengerét lecsendesíthessem. Fennebb tisztelt czikkből azon tanulságot merítettem, mely szerint igaza volt dr. Váli Béla úrnak, midőn az 1885-ik évi «Magyar Salon» novemberi füzetében ezen czfm alatt «Petőfi a hol elesett» irt czjkkében nagyon találóan ezt jegyezte meg: «hogy Petőfi eltűnéséről s haláláróli ezerféle képtelen és esetien mende-mondák burjána túlnőtte a valóságot» ; mert én is úgy tapasztaltam, hogy a hatvanas évek elején, azon időben midőn halhatatlan költő-királyunkról nem csak gondolkozni, hanem beszélni és írni is szabad lett, — imádott szép hazám földén nagyon megszaporodott volt a Manassék száma, kik közül a legelső, boldog emlékű Pákh Albert által szerkesztett «Vasárnapi Ujság»-ban azt írta: hogy ő a segesvári csata után Augusztus 5-én Marosvásárhelyt Bém apóval együtt Petőfit nem csak látta, hanem kezet is szorított vele ; a második már augusztus 6-án Szebenben látta, a harmadik valódi Manassé pedig Szibériában fogház-felügyelői minőségben találta, ki néki személyesen mondotta, hogy soha sem jő haza, mert ottan mint felügyelőnek nagyon jól megy a dolga. Venio nunc ad fortissimum virum, azaz most szólok a leghatalmasabb Manasséról: Baderről. Erről azt olvastam, hogy ő egy jámbor, becsületes, magyar érzelmű és fürge szász volt; én pedig meséjéből következtetve, az említett jelzőkhöz még ezt teszem, hogy találékony eszű politikus is volt; mert hogy gagyi illetőségű Miklósy Dániel volt honvéd hadnagyot gyermekei keresztapjának megnyerhesse, a nélkül, hogy ő Petőfit látta vagy ismerte volna, róla oly mesét fundált ki, melylyel mind a három elődét felül múlta s hogy meséje hatásosabb legyen, saját fajrokonait a szász munkásokat vérig sértette meg. A mese igy hangzik: «Bader 1849-ben julius 31-én kíváncsiságból megjelent a segesvári csatatéren, hogy szemtanúja lehessen azon borzalmas esetnek, mely itten lezajlott, a nagy sírgöd- röket már ásták a felfogadott szász munkások s mindenfelé az elesetteket temették. Bader figyelmét magára vonta egy akkor keletkezett zaj, lárma, mely a sfrgödör körül történt, s mivel nem messze állt, azonnal oda sietett, a hol hajmeresztő borzalmas eset tárult fel szemei előtt. Petőfi Sándor, ki nagyon meg volt sebesitve de még életben volt, élve dobták egy sírgödörbe, még pedig mint elsőt, Petőfi a sírból felkiáltott mondván, ne temessetek el, hiszen látjátok hogy még élek; a szívtelen munkások nem hallgattak rá, sőt igy kiáltottak be a sírba: «dögölj meg Kossuth kutya» s azonnal még tizenkilencz halottat dobtak rá és a sirt irgalom nélkül behantolták. Eddig van a Bader koholmánya s ezt jól megjegyeztetni kérem, mert ez később nagyobbra fogja magát kinőni, s hasonlít
