Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 12-es doboz
(Hogy született Petőfi »Erdélyben« czimü KÖLTEMÉNYE?) Petőfi az 1846 ik év őszén ismei-ke- dett meg Teleki Sándor gróffal Szathmártt egy vendéglőben, hol mindketten külön társaságban vacsoráltak Később a gróf meghívására több Ízben és huzamosabb ideig mulatott Költőn. Egy Ízben a grófnál, — ki már akkor Kővárvidék főkapitánya volt, — nagy társaság vala egybegyülve, mely épen akkor az úgynevezett partium« (a régente Erdélyhez forrasztott magyarországi megyék) visszacsatolása tárgyában tanácskozott. Utána természetesen »fecerunt magnum áldomás.« —A jelenvoltak a visszacsatolás eszméjét később lelkes pohárköszöntésekben ujiták föl az asztalnál is. A figyelmes házigazda vendégei körül sürgölődve, egyszer oda- sugja Petőfinek : »miért nem mondasz már te is valamit.« — A kö tő nem felelt, — fejét kezébe liajtá, s szótlanul merengett maga elé. Egyszer aztán felállt, — arcza sápadt, szavai izgatottságtól remegők voltak eleintén, — de aztán kigyult arcza, lázas fényben ragyogtak szemei, s a mit mondott, az hallgatóinak megrázta lelkét. Akkor és igy született a hatalmas rögtönzés, melyet »Erdélyben« czim alatt ismerünk : »Barangol és zúg, zúg az őszi szél, Csörögnek a fák száraz lombjai, Mint rab kezén a megrázott bilincs ........« stb. A z a lelkesedés, az a szűnni nem akaró viharos taps, a mindenfelől hozzá siető kézszoritó. ölelő jó barátok, szemökben a meghatottság nem gyáva férfi- könyeivel, az együtt érzésnek frenetikus kitörései: — leírhatatlan! — Minden oldalról sürgetve unszolták, hogy e remek müvét azonnal tegye papirosra, örökitse meg, hadd ismerje azt és elkesüljön rajta az egész haza. Petőfi aztán bement a mellékszobába egyik barátjával, s lediktálta a költeményt, melyet mi a fennebbi czim alatt ismerünk. Szép és megrázóan nagyszerű kifejezése ez a honszeretetnek, az egységre, összetartásra-intés- nek, — de Teleki S. gróf azt mondja, hogy a mit Petőfi akkor hevenyében elmondott, az még hasonlithat- lanul nagyobbszerü, megrázóbb, fönségesebb volt ... a költő már maga sem tudta azt úgy megörökíteni, mint a hogy az ihlettség perezében a magasztos lelkesedés ajkaira adta. Ml, . ______„r.
