Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
Vasárnap, junius 3 íivatalos értesítője. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Kossuth Lajos-utca 22. (Telefon 66.) Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők. jazdasági Egyesület ügyv. igazgatója. — Én el vagyok szánva — jelentette ki a miniszterelnök —, hogy ezt a politikát tilzön-vizen keresztül folytatom, mert-ha utazásom előtt voltak is kétségeim, ma tudom, látom, hogy jó utón járok, amely egy szebb jövőhöz vezet s azon haladva Magyarország újból a földtekének veröfényes oldalán lesz. Éppen ezért partjának ama tagjait, akik ezt az utat nem látták, szeretettel kérte: tegyék megfontolás tárgyává eddigi álláspontjukat, hogy együttes munkával jussunk a még távollevő célhoz s ne hintsük el a visszavonás csiráit, amelynek borzalmas következményeit 1918-ban láttuk. Ne tegyük magunk lehetetlenné, hogy a nap éltető sugarai szemünkbe süssenek! A miniszterelnök szavait nagy lelkesedéssel hallgatták s bizony nagyon is méltók arra, hogy komoly megfontolás tárgyává tétessenek. = Máj. 24.-e gyászos évforduló Veszprém város történetében. A Szózat naptári krónikája irja a következőket máj. 24.-ről. — Veszprém város történetének, 1704-ből, gyászos emléke fűződik e naphoz. A bécsi udvar gróf Heister Siegbart altábornagyot küldötte a Dunántúlra a kurucok ellen, Heister bevette Győrt és Pápát, Komáromnál átkelt a Dunán és Bercsényit a Vág mögé szorította, azután visszafordult s május 24.-én, miután gróf Esterházy Antal és Babocsay Ferenc hadát szétverte, Veszprém városát felgyújtotta. Katonáinak az égő városban szabad rablást engedett. Ezek még a székesegyházat is Nem tud szabadulni — mondotta — a gondolattól, hogy Petőfi lírája nagyobb volt 500 magyar elődéénél. Hiszen mindenki szereti anyját, hazáját, feleségét s mégis Petőfinek kellett születni, hogy a költőt ezek az érzések is megszólaltassák. Azelőtt azt hitték, hogy profanizálnák velük a költészetet, Petőfi megmutatta, hogy a nagy érzések méltók a megéneklésre. Sőt azok szépségeit is feltárta, amit előtte nem mertek volna tenni. S az ő idejéig az Alföldet sem tartották méltónak arra, hogy dalban emlékezzenek meg róla. Legszebbek azonban a Júliához Írott dalai. Nincs is szebb tárgy költőnek, mint a szerelem s az emberiség utolsó elmúlásakor is erről fog zengeni. Gazdag tárházában pedig nincs uj. S mégis van. Petőfi Julia-verseiben izzó, uj hangok szólalnak meg s éppen azért kedvesek, mert nincs bennük erőltetettség. A fenségesség világába emelte fel a legbensőbb érzést, a szerelmet. De még ennél is van egy nagyobb Petőfi! Akit meglepett hitében egy balsejtelem borongós hangulata, hogy korán ki fog aludni lelkének lángja. Sejti a szabadságharcot, halálát s hogy asszonya elfeledni fogja. Ebben az érzéshangulatban Kohón született „Szeptember végén“ c. verse a legszebb alkotása, mert benne a szerelem, természet szépsége és elmúlás gondolata harmóniában olvadnak össze. S Kohót — végezte nagy tetszéssel fogadott előadását a kiváló professzor —, ahol a lángelme kipattant, ma barbár hordák bakancsa tapossa. És Kárpátoktól az Adriáig azt a magyar földet, amely Petőfi hamvait takarja. Álom vagy való ez? Hogy hiszünk a feltámadásban, döntő része van benne Petőfinek. Azt a szellemet, amelyet ő adott, nem taposhatják el a barbárok s lesz még ünnep a világon, lesz még. újra Nagy-Magyarország ! i ■
