Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

Seplwasesima.

\ — Jakab Ödönnek. —

|p<a Székely {Nuszbekj Sándor.

Mondjál;: letűnt a csodát kora.

A mesék, álmok gazdag sora,

És csak sivár valóság a jelen . .

Ki boldog, ha a forrást issza, Zarándokoljon Múltba vissza.

Illúzió, poézis ott terem!

__ De én, ki hiszek a tavaszban,

A mely örökszép, halhatatlan,

A mit nem ér az elmúlás, a dér:

A hetvenedik év határán Poéta ösök omló várán Meghatva üdvözöllek ősz Vezér!

A Tél lehet keserves másnak,

Testben törpének, óriásnak,

De nagy törvénye Rajtad nem fogott; A foga Rád hiába vásott:

Virággal hitnzéd a palástot.

Mit zúzmarából válladra dobott!

Te ruganyos, szilárd lépéssel Az ifjak mellett most se késel,

A hangod most is átható, eTős,

Kiizdessz a régi, szent csákánnyal,

A modem hétfejű sárkánnyal,

Mint verhetetlen niebelungi hős!.,.

Ügy elnézlek gyönyörrel, kedvvel: Nyájas, biztató tekintettel Hogyan köszöntőd azt mi szép, mi jó; Mennyi terved van, mennyi álmod.

Az önző, csúf, bűnös világot 4tfopya, mint élő illúziót

— Ha szemeidben könnyek égnek, Azok is szíved melegének Harmatcsöppjei, drága gyöngyei, Egy-egy istenhozzád a Múltnak, Virágoknak, mik elvirúltak,

S miket jól esik meg-megönteni!

És nézlek szent gyönyörrel, kedvvel Akkor is, ha borús szemeddel A Királyhágón át röpülsz tova,

S töviskoronás kis hazádra,

Az erdélyrabló deszpotákra Villansz alá, mint Isten ostora! Ilyenkor vagy Te nagy, hatalmas. Fiatal, erős, diadalmas,

Dalolva a jövendők szent dalát. Lobogó ős füzekben égve,

Évezredes igazad védve.

Miként Argyrus Tündér Ilonát..

Óh! szállj, dalolj dicsőbben másnál!

A hetvenéves állomásnál Robogjon el virágos vonatod,

A szép, szomorú Székelyföldre Sűrű rajokban küldd előre FölSzabadűlást hirdető dalod!

Légy Erdélycrszág éber őre,

Hogy följussunk a hegytetőre,

Szabad legyen a rab magyar kalász, S ha szennyben vérben célhoz értünk, A Te ajkadról zengjen értünk Á megtisztító, háladó fohász! ..