Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
olyanforma, mint minálunk. földanyánk kebelén? I... I Ijíézem mindjobbian elmerülve, eltűnődve, ábrándozva a Mars pislogó fényét — s lelkiemet egyetlen gondolat telíti meg. Nem az~- ottani párának és harmatnak, fizikai világosságnak és sötétségnek kérdése izgat most engemet, hanem az a kérdés: hogy az ottani erkölcsi világban — mert hiszen a természeti melleit annak is kell lenny —- ugy váltakozik-e ború a derűvel, ogy^vias- kodik-e a fekete sötétség a ragyogó fénynyel, mint a miénkben — van-e ott is gyűlölet és szeretet?!... x'~'\ Mert ha ott esetleg csupán cAk gyűlölet lakik, egymás ellen torija vuc) fúriákkal, a Mars-emberek rettentő léiké mélyén;— akkor, óh, akkor ne szögezlek/távcsöveiteket a felé az irtózatos világ felé, ti csillagvizsgáló tudósok, s ne legyetek kiváncsiak az ottani életre, ti laikusok. Forduljunk él attól az inkább pokolbelinek, mint éginek nevezhető testtől mindnyájan, mi emberek, s a helyett, hogy viszonyait kutatnék, számítanék, kívánjuk inkább: bár törne be valami hatalmas üstökös csillag naprendszerünk határán, menjen neki vad vágta- tásában egyenesen annak a Mars-csillagnak s törje össze, zúzza szét őt tökéletesen, hogy a belőle támadó porszemek milliárd- jai szóródjanak szét összeszedhetetlenül a világűrben, mely nyelje el és semmisítse meg még emlékét is a gyűlölet amaz irtózatos birodalmának!... De ha talán csak szeretet él azon a pi- rosos fényű csillagocskán, ha az a szeretet uralkodik ott korlátlan hatalommal, a melyről itt a földön a lánslelkii apostol beszélt s a melyet mi, szegény, nyomorult lalandók, óhajtva és sóhajtvij gondolunk, különösen most, a gyűlölködés mérges virágainak szokatlanul buja pompázása szomorú napjaiban — akkor, oh, akkor kövessetek el mindent ti tudósok és többi földi hatalmasok, hogy minél több tudó* mást és tapasztalatot szerezhessünk a boldogító szeretetnek amaz eszményi országáról, s igyekezzünk nemcsak meglátni, hanem meg is tanulni, a mi ott folyik. És j akármi áron is próbáljuk megszerezni, e földre hozni magját, csiráját annak a szeretetnek, mely oly nagy. ,'ply hatalmas, hogy elfojtaná, eltiporná a gyülölséget s maga élne, maga \ tetjedjttrj fes uralkodnék egyedül itt minálunk is — Jgazpií, ém varázsolva ^szürká] fiú», hitvány iöMgömJ, Szinte egészen izgalomba jötti csői-élnék, s. Né- nt? A söudes tavának mélvénXind#jlaifök hollááriáásD^ hízzák a Melületet zeb ‘tovább az égre — de mi tör láthatán mögül félhő tolakodott efő, s a Mars élénk piros Vszinét nem látom már, eltűnt a csillag egy felhő-foszlány mögött. ... Hüvöses szellő zizzen. A fák lombjai megrezzenek, a Balaton vize is mozogni kezd lassú suttogással. Térjünk nyugovóra, próbáljunk aludni, — ha ugyan hagynak nyugodni a lelkemben támadt gondolatok: a borzasztó gondolat, hogy lehet olyan világ is a mindenségben, a hol a szeretetet még nevéről sem ismerik — s az irigységet keltő gondolat, hogy van csillag az égen, a melyre nem hullott a gyülölség bojtor-i jánjának magva, s a hol mindig-mindig csupa-csupa szeretet van, kizárólag abból áM az élet. Nem úgy, mint a mi földünkön.
