Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

XVI. évfolyam. Kiskőrös, 1922. május 28. 22. szám.

Társadalmi es politikai hetilap. Megjelenik minden vasarnap.

Előfizetési

Egész évre ...

árak.

. 160 korona.

Felelős szerkesztő :

Laptulajdonos-kiadók ;

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, előfizetési dijak, hirdetmények és

Fél évre . .

. . 50 korona.

Dr. Vékony Gábor.

Szabolcs Testvérek.

hirdetési dijak a kiadóhivatalhoz küldendők.

Egyes Szám ára

2 korona.

Nyilt-tér megegyezés szerint. — Telefon szám ..

EziistbuiSa-ünnepély.

*A múlt hetekben megemlékeztünk már arról a miniszteri rendeletről, amely az iskolákat kötelezte az ezüstbulla beszerzésére. Részletesen leírtuk lapunkban ezt az ereklyetartót, amelyben egy szemernyi hiteles föld van Nagymagyar- ország valamennyi vármegyéjéből. Az említett rendelet szerint az iskolai ifjúság ünnepélyes keretek között veszi át a hatvanhárom porszemet őrző, gyönyörű emléktárgyat s fogadalmat tesz, hogy „a gondolat, tudás, munka, be* csillét erkölcsi és szellemi fegyverévei mindig és mindenütt tűrhetetlenül harcolni fog a magyar kultúra dicsőségéért, Magyarország régi nagyságáért.“

A magyar történetben megszentelt napra, május hó 21-re, tiizte ki a miniszter az ezüstbulla-ünnepély megtartását. Az 1848-iki tavaszi hadjáratban lett emlékezetes május 21-íke, mert ezen a napon foglaltak vissza Nagy Sándor, Aulich, Knézich és Kmetty hős honvédjei Budavárát. Windischgrätzet, a gonosz osztrák hadvezért kergették ki rohamtámadással a haláltmegvető honvédek Buda ős várából s nem rajtuk múlt, hogy néhány hétre rá a másik gonosz, a vérengző Haynau, kezére jutott az ország fővárosa. Ez a történeti jelentősége május hó 21-ének s a fölszabadító nap 73. évfordulóján az ország legtöbb iskolája ünnepélyt tartott ugyancsak a fölszabadítás szent jegyében.

Egyik helybeli iskolában volt alkalmunk az eztistbulla-ünnepélyen részt- venni. A hazaszeretetei dicsőítő szavalatok és énekszámok között vették birtokukba a gyermekek a hatvanhárom porszemet s hazafias lelkesedést vissza- tikröző szemükből kiolvasható volt, hogy mindegyikük átérti és átérzi az ünnepély jelentőségét. Megértették és megszívlelték azt a fölszabadító gondolatot, amelyet Szávay Gyula az ereklyéhez irt „Üzenet“ cimü költeményében igy fejez ki:

Testvérek ! Még majd üt az óra. Mikor ezek a porszemek Naggyá dagadva, utat adva

Sáncok ölébe fekszenek.

S mi gyűrűt váltó jegyesekként Egymás szivén záporozunk, Testvérek, ott a sáncokon túl,

Ha egykor majd az óra kondui : Találkozunk, találkozunk !

Felemelő irredenta ünnepély voit az iskolai ifjúság íogadalsmtétele, amely, a jelenlévő szülőkre is nagy hatással volt. Nem lesz érdektelen, ha ezen alkalomból fölelevenitjük a magyar irredentizmusról irt találó hasonlatát annak a Rákosi Jenőnek, akinek gyönyörű emléksorai az ezüstbulla plakettjáról is felénk ragyognak.

Gyermekkoromban szól az ősz iró hasonlata — még nagyon jáfta az utcai komédiások világa. Leteritettek egy pokrócot s azon és körülötte eljátszották bohó ötleteiket Nekünk gyermekeknek egyik kedves muíatványdara-’ bunk az voll, amikor az egyik pojáca agyonverte a másikat, azután hozzáfogott, hogy megpróbálja tisztességesen eltemetni. Az agyonvert pojáca ott feküdt, kezét-lábát szétvetve a porondon s a másik fogta a halott ember félkezét s szépen odaillesztette a mellére, mint ahogy kiterített halottakkal szokás. Aztán fogta a másik kezét s ezt is odafektette. De a halott ebben a pillanatban kivágta a porondra a rendbehozott kezét. A pojáca meghökkent s újra visszatette a helyére. Ekkor a halott megint a másik kezét dobta el magától s igy ment ez tovább, mig végre nagy furfangosan rájött a győztes pojáca arra, hogy egyszerre fogta meg a halott két kezét s egyszerre lektette a mellére. Ám a halott se hagyta magát. Most a két lábát vetette széjjel s az előbbi játék újra kezdődött. Mikor pedig a lábát is rendbehozta, a halott újra szétdobta a két kezét. így ment egy darabig, s a játék vége az lett, hogy a halott ember végre talpraugrott, jól pofon ütötte tanácstalan kínzóját, aki elkullogott s a győztes végül az lett, aki nem hagyta magát eltemetni.

A magyar irredentizmust jelképezi

; ez a némajáték : mondta Rákosi Jenő. j A nagy komédiás, a vén Európa, aki«

J hét nemzet sziliéiből összerakva tarkál- j- Ük a pojácagur.ya, leteritetle a kiszipolyozott Magyarországot.

De mintha Európa is látta volna i azt a kis utcai komédiát és okult volna rajta. Nem próbálja rendbehozni a le- teritett nemzet kezét-lábát, hogy elíér- | jen a koporsóban, hanem nagy furfangosan levágja féikezét és azt az egyik szomszédnak adja ; levágja a másik félkezét, hogy a másik szomszéd legyen veie boldog ; levágja a féllábát is, arra vár a harmadik szomszéd ; végül levágja a másik féllabát is, mivelhogy dira is vall pályázó.

Ha pedig ez sikerül neki, akkor aztán azt fogja mondani: kelj föl, járj, dolgozzál és élj, ahogy tudsz. Járhatnánk azután szabadon, de persze az ő lábán.

De ha majd nekifogja a kést eleven testünknek, mi kivágjuk hol a félkezünket, hoi a féllábunkat s ha Isten él, elkövetkezik az is, hogy talpra ugrunk és — a többi.

Mert amit a Teremtő keze csinált egynek és amit egy nemzet megtartott Isten rendelése szerint ezer esztendőn keresztül egynek: azt gőgös emberi hatalom nem darabolhatja szét, hogy kopók elé vesse jutalomképpen, amiért ugattak, mikor ő — vadászott.

A nagy írónak ezek a remekbe ötvözött sorai fejezik ki hiven azt a honmentő gondolatot, amit az iskola falán kifüggesztett ezüstbulla hirdet a feiserdülő ifjúságnak.

Ám a szebb és reményteljesebb magyar jövendő csak a egészséges és életerős gyermeknemzedékből nőhet ki. Sajnos az egyébként is gyászos jelen, ebben a tekintetben is szomorú képet nyújt. Hazánkban minden 100 csecsemő közül 20—22 elpusztul, mielőtt az egyéves kort elérné, s a serdültebb gyermekeknek is alig a fele lépi át a tízéves kort. Rémes, számai ezek az egyre nagyobb mértéket öltő gyermek- halandóságnak, amelynek ijesztő pusz-