Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

titását csak akkor értjük meg igazán, ha figyelembe vesszük, hogy Magyar- országon minden negyedik-ötödik perc­ben elszáll egy-egy gyermeklélek. Ná­lunk oly nagy a csecsemő és gyermek­halálozás, hogy egész Európában, — Oroszország mellett, — nekünk jut a gyászos vezetőszerep. Ezen a téren egyikünk sem óhajtja a vezetést! Mentsük tehát meg min­den lehető módon a magyar jövő le- téteményezéseit: a gyermekeket, cse­csemőket és azokat, akiknek kezébe a bennünk rejlő jövő le van téve: az anyákat. Védd az anyát és csecsemőt, Vé- ded a magyar jövendőt! ezt a jelszót az Amerikai Vöröskereszt magyarországi vezetősége adta ki, s ugyancsak az ame­rikaiak állítottak fel hazánkban 55 anya- és csecsemővédő intézetet, amelyek immár hosszabb idők óta végzik ezt az apostoli munkát Junius hó végével azonban az Amerikai Vöröskereszt be­szünteti magyarországi működését, s ekkor az 55 anya- és csecsemővédő intézet fenntartásának kötelessége a ma­gyar államra és társadalomra hárul. Figyelemmel a vallás- és közokta­tásügyi miniszter egyik idevágó rende­letére, az ezüstbuila-ünnepélyen az anya- és csecsemővédelemről is szó esett. Hi­szen arra, hogy a hatvanhárom por­szemből hatvanhárom vármegye legyen, 'sok-sok egészséges, okos, derék ma­gyar gyermekre van szükség. S minél egészségesebbek é s többen lesznek, annál több lesz a hazáért dolgozó kéz, a régi nagyság visszaszerzéséért küz­dő kar. Védd az anyát a csecsemőt, Vé- ded a magyar jövendőt! — ennek a jelszónak ismétlésével fejezték be a ta­nítók a szivet lelket nemesitő ezüstbulla- ünnepélyt. Képviselőtestületi közgyűlés. Ez év május hó 22-én tartotta a kép­viselőtestület legutóbbi közgyűlését, ame­lyen sok apró tárgyon kívül napirendre ke­rült a kir. járásbíróságnak 1923. évi április 1-én lejáró bérszerzödése is. A kir. kincs­tár az újonnan kötendő szerződés tervezete szerint az összesen 12 helyiségből álló épületrész évi bére fejében 4290 koronát kí­nál 15 esztendőn át, különböző olyan mel­lékkikötésekkel amelyek bizonyos tenden- tiát engednek sejtetni* Nevezetesen egyik legkülönösebb kikötése lenne a szerződés­nek, hogy a járásbíróság fenntartja magá­nak a jogot, mely szerint általa meghatá­rozandó helyiségeket albérletbe adhasson. Az épület rendeltetése a hivatalok részére szükséges helyiségek biztosilása és semmi egyéb. Ha a kir. járásbíróságnak felesleges helyiségei vannak, hozza ezt a körülményt 1%. ? <s I 1> •- * • *■ • az épület tulajdonosának tudomására, majd az fel fogja tudni használni őket. Vannak még olyan hivatalok, melyek magánházak­ban vannak elhelyezve és amelyek elsősor­ban várnak arra, hogy a hivatalos igénybe­vétel alól felszabaduljanak. A képviselőtestület a túlságosan ala­csonyan felkínált bérrel sem volt megelé­gedve, mert a 4290 K évi bér fejében még a község tartozott volna az összes helyisé­gek külső és belső takaritásáról is gondos­kodni. Nagyon okosan cselekedett tehát a képviselőtestület, mikor arra határozta ma­gát, hogy az összes szükséges helyiségeket teljesen ingyen, minden bérfizetés nélkül engedi át a kir. járásbíróság használatára azzal a hozzáadással, hogy az összes szük­ségesnek látszó belső takarítási és javítási munkálatokat is a kir.' kincstár végeztesse el. Arról természetesen szó sem lehet, hogy az esetlegesen feleslegesnek mutatkozó he­lyiségek a bérlő által albérletbe adhatók legyenek. Ez a látszólagos „gavalléria“ bizony csakugyan látszólagos, mert a tulajdonos község ilyenformán két rossz közül mégis inkább a kisebbiket választotta. Viszont a kir. kincstár sem emelhet ezen „gavalléria" ellen különösebb kifogást. Foglalkozott még a képviselőtestület a két torony-óra javítási költségeinek fede­zésével. Elhatározta, hogy a javításukkal járó költségeket a község fogja viselni. A járási végrehajtói állás szervezését nem tarlotta szükségesnek, annak költsé­geit nem hajlandó viselni. Végre tárgysorozatba került az Ökördi- puszta megvétele is olyan értelemben, hogy 30 nap múlva kitűzendő közgyűlés fog az üggyel foglalkozni. Az igénylők nagy szá­mára való tekingette! érdeklődéssel várjuk az ügy fejleményeit. ValaGh István törvénybiró az 1921. évi fizetését: 400 koronát felajánlotta a Petőfi szobor-alapra. Az április havi pénztárrovoncsolási jegy­zőkönyv és több kisebb szerződés bemu­tatása után a közgyűlés véget ért. Hiszek egy Istenben Hiszek egy Hazában I Hiszek egy isteni örök Igazságban Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Jiogyan művelődnek a szerbek? Ismét szomorú hírt kaptunk a Bács­kából. A belgrádi kormány érzi, hogy mi­lyen hatalmas igazság rejlik abban a kul- lurfölényben, amellyel .a magyarok a szer- bek fölött rendelkeznek, hát ime ők is kez­denek művelődni — azokból a könyvtárak­ból, amiket a Bácskában maradt magyar iskoláktól rabolhatnak el. Amint megbízható forrásból értesülünk, Stefanovics Velimir miniszteri biztos a köny­vek összeírása céljából a Vajdaság összes közép- és szakiskoláinak, tanitóképzőinté- zeteinek és polgári iskoláinak a könyvtárait átvizsgálta még husvét nagyhetében és min­denütt elkért^ a teljes könyvjegyzéket s abból kijegyezte azoknak a könyveknek a címét, amelyeket az illető intézet egy ké­sőbb adandó kormányutasitásra köteles lesz Belgrádba küldeni. Stefanovics biztos megbízatása úgy szólt, hogy csupán a magyar könyvtárak­ból jelölje ki az értékkel biró történelmi és irodalomtörténelmi müveket. így tett a szabadkai főgimnázium könyvtárával is, va­lamint a szabadkai felső kereskedelmi is­kola, a képző és a polgári iskola könyv­tárával. így aztán ezekben az iskolákban nem marad a történelem és irodalomsza­kos tanárok részére segédkönyv, úgy, hogy azok nem is taníthatnak megfelelő ered­ménnyel. Megjegyzendő, hogy különben sem igen használhatnák ezeket a könyveket a magyar középiskolák tanárai és tanulói, mert az állam ezeket a már államosított is­kolákat a jövő tanévben nem szándéko­zik fenntartani (természetesen csak a ma­gyar tagozatokat nem) és nem valószínű, hogy a könyvtárakat vissza adná a kelet­kező uj magyar magániskoláknak. Ezeknek a fenntartói majd vetetnek az elvett könyv­tárak helyett ujja kát. A Szabadkán megjelenő Hírlap szerint jó néhány ezerre rúg azoknak a müveknek a száma, melyeket csupán a szabadkai ma­gyar iskolák könyvtáraiból már a napok­ban Belgrádba fognak szállítani. A szabad­kai iskolák igazgatói már meg is kapták a közoktatásügyi minisztérium leiratát arra nézve, hogyan történjék a kiválogatott mü­veknek Belgrádba küldése. Vájjon örökké ott maradnak majd ezek a magyar véren szerzettdrága könyvekazegy- koi Nádorfejérvárnak nevezett Belgrádban?... Kiskőrös — fürdőváros. Ne ijedj meg nyájas olvasóm, nem akarok a mi fatornyos hazánkból várost, pláne fürdővárost elővarázsolni, hisz lelket- ienség volna tőlem ha ezt megfenném és ily nagyraíörő tervekkel csak rövid időre is megzavarnám azt az idilikus csöndet — ami a mostani képviselőválasztási hangos­kodástól eltekintve — a mi kis falunkat ál­landóan uralja. Mondom távol áll tőlem ez a kegyetlen gondolat, én most inkább lé­nyekkel mint tervekkel akarok előhozakodni. Kiskőtös — fürdő-város, pontosabban por­fürdőváros. Aki erről meggyőződést akar szerezni, fáradjon ki kora reggel vagy késő este (amikor a tehén és disznócsorda egy­ségesen fel- és elvonul) az utcára, gyönyör­ködhet olyan porfelhőbe, hogy a zsidókat vezető felhőoszlop elbújhatna előle. Csak­hogy mig a zsidók előtt haladó felhőoszlop „vezető“ szerepet játszott, addig a „mi“ porfelhőnk illusiórusá tesz nekünk minden előrehaladást. Lehetetlen ilyenkor csak egy méternyi távolságra előre látni, oly vasta­gon uralja a por az utcákat és csak kép­zeljük el, Tiogy mit jelent ez a porfelhő egészségünkre, hisz millió és millió bacilus szállingózik a levegőbe és mi — szegény emberek — akik kéjesen szeretnék ma­gunkba szívni az akácos ut bóditó illatát, kénytelenek vagyunk ehelyett a porfelhő pusztító bacilusait elemészteni. Naponta találkozom korán reggel sé­táló urhölgyekkel, akik valószínűleg — orvosi tanács folytán — karlsbadi kúrát tartva, az utcán való sétálásra vannak utalva. Mondhatom minden alkalommal élénken Petőfi összes költeményei kaphatók a papirkereskedésben. *

Next

/
Thumbnails
Contents