Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
____«t Kortnntr«. oiuik espcare mellé. Persze, a kiábrándulás mihamar elkövetkezett. A szoboszlói ember sohase született koplalásra és Kenézy Csatár — szoboszlói volt. Arról a tarlóról szúrni a zott, melynek fekete- rögében az a hires fehér cipó terem, a miről pattogó hexameter járt szájrul- szájra. — Jó puha. jó foszió kenyeret tud sülni Szoboszló! A ki azon a fehér cipón növekedett, a csavargó komédiás fekete kenyérhéjút meg nem rágja. Hiába enyliitgette és csillapíthatta magát a Vasárnapi Ujság-ban megjelent: ábrándos, tréfás és epedö versekkel és a kisvárosi lapokban szanaszét szórt humoros novellákkal, végre is megtanulta, meg kellett tanulnia a filiszterbölosesség főfő töifényét, hogy „többet ér egy hold l'öld Midlessexbcn, mint tízezer hold — Utópiában!“ De hátha Midlessexbcn Utópiát is föltalálhatjuk! — gondolta magában és eszébe se jutott, hogy máris Utópiába került visz- sza. Mert kcIl-c annál utópisztikusabb képzelgés. mint ha valaki lehetségesnek tartja azt. hogy realizálja az álmait és a vágyait! Kenézy Csatár ilyesvalamit próbált, mikor a vándorszínész sátorából a bürokrácia csarnokába költözködött. Nyilván Burns Róbert emléke lebeghetett előtte, a kinek kedves, érzelmes, hevülékcnv és pajzán költészetével az ö költészete leginkább rokon; a skót fináncé, a ki a legprózaiasabb élet viaskodásait költői álmodozások közé ringatta. Kenézy is a financia szolgálatába állott. Nyit mi találkozásunk idején már lelkiismeretes, sőt jóformán pedáns tisztviselő volt. mint áltálában a magyar tisztviselő. a ki emberül megfelel annak, a mit vállalt; a ki a hazáért és a nemzetért dolgozik, lelkesen és ínagal'öláldozóán. nem íredig bérért, rmzicióért, haszonért és nem amertkázva, látszatra, vagyis nem az ál-. sege. alapos lOgaszi nepzeusego es \as- szorgalmn számot tarthatott és megérdemelt volna. A nemzeti szinte festett színtelenek mindig elihe vágtak. Akadt azonban őszinte jóakaróra is, a ki himezés- hámozás nélkül kereken. a szeméire mondta, hogy pénzügyigazgatónak nem nevezhetnek ki olyan embert, a ki verseket ir. Az akták világában gyanús a vers! Pláne olyan vadmagyar névvel; Kenézy Csatár! A méltatlan, oktalan, sőt gonosz mellőzés keserűsége rágódott a lelkén, de ezt a keserűséget Kenézy Csatár meg tudta édesíteni szelleme kifogyhatatlan derűjével, művészi humorával és költői felhevülései- vel. a mikre a bűvös-bájos magyar Felvidék természeti szépségei és magyar fajunk szakadatlan küzdelmei ragadták, ősi hagyományaink és a magyar nyelv szent jogainak védelmében. Sohase nevezték ki arra az állásra, a melyre vágyott s a melyet nálánál jobban soha senkLse érdemelt meg; sohase lehetett pénzügyigazgató. De mini pénzügyi tanácsos és helyettes pénzügy- igazgató is páratlanul népszerűvé tudta tenni népszerűtlen hivatását és rideg munkakörét. Emaberszeretete, igazságossága, jósága, kedvessége és tüzes magyarsága mindenkit tiszteletre kényszeritett s hálára és szeretetre indított. Zengő versei, melyekkel március idusának évfordulóit, a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület gyűléseit és egyéb ünnepeit. Erdősinek. a bra- nyiszkói hős piaristának emlékét és nyit- rai szülőházát, Gvadámyinak, a magyar lovasgenerálisnak humorát és szakolcai lakóházát megkoszorúzta és megdicsőitetlc s a fölolvasások, a mikkel a szláv tenger apró magyar szigeteit földiszitette. a magyar öntudatot és nemzeti hitet ébren tar- totla s becsületes tót népünk hűségét és testvéri szerele tét ápolgalta, visszhangosan csüngtek keresz>lül-k>asul a felvidéki lelkes magyarság társadalmában és baráti lakó■ Itvl WUV IOV.MV1 O OI..T UU1V UliCl US ŐZ,UJ\Ub garasainkat egyült szóltuk széjjel, hogy magyarságunkat megőrizhessük és a nemzetnek gyarapithassuk. Zoborhegyi nyájas nyaralónk terebélyes diófája s a Dombny Hugó szarkahegyi szőllcje és borháza, ha a zsivány cseh piszkos körme között nem volna, sokat beszélhetne a vívódásokról, a miket átszenvedtünk; a nemzeti álmokról, a mikkel egymásban az illúziókat, a reményt, hitet és bizalmat föntartottuk s a fantasztikus tervekről, a miket a dalok mámora közben szövögettünk és mint fáklyákat gyujfogatlunk. Nekünk semmi részünk sincs a mai romlásban! Mi megtettük a magunkét! Többet is; a másét is. Mindenünket odaadtuk s mikor még ráadásul és jutalmul a munka és az élet eszközeit is kicsavarták a kezünkből, hogy rajtok, mint a koncon, élelmes idegen haszonlesők osztozzanak meg épp úgy, mint az elrabolt gyönyörű magyar végeken ... hát megtartottuk a koldusbotot. Az is fegyver! És győzni fogunk azzal isi Mindezt, persze, clefelejtik. Es lassanként elfelejtik Kenézy Csatárt is. Pedig legalább kedves novelláskönyve, melyet Regények dióhéjban cím alatt a lelkes Aigner Lajos adott ki, s Kalászok eimü verskötetének sok szép gyöngye megérdemelné, hogy mint a magyar lélek, mint a magyar szellem eredeti virágát, a nemzet kincsei között és az egymást követő és fölváltó nemzedékek kegyeletében a várva-várt szebb jövendönek megőrizzék! Csak halvány vonásokban idéztem vissza emlékét, hogy baráti meleg érzelmeimmel megbecsüljem. Az utolsó sóhajtások, a miket már csak levélben váltottunk, mikor más-más vidékre szakadtunk, levelesládámból néha-néha ölömbe kerülnek és a magány óráiban segítenek, hogy legalább képzeletbeli felújítsam magam körül a régi, az elrabolt magyar világot. i Dacolva idő s vihar ostromával. Épp, mint te, Csatárom! Üzen, hogy írjál verset versre róla. Sose fogyjon el lantodról a nóta; S uj dicsőséghez friss babért szerezz: Dalolj! mosolyogj! szeress! Néhány nap múlva versben felelt rá< Azt hiszem, az a pár strófa; ö maga, Kenézy Csatár. Olt áll ma is, berámázva, az Íróasztalomon, arcképével egyült; néha azt se tudom, melyik a vers, melyik a fotográfia. A kettő együtt mindenesetre ö: a költő, a humorista, a hü barát, a keserű magyar apostol: Kenézy Csatár. Dicsőséget? Babért? En nem kívánok! Még zokon vennék a költőkirályok. Hogy nagyralátok! Dalolni, szeretni, mosolyogva élni. _ Ma csalódván, holnap újra remélni, Lázban elégni!. •• Igen, ez az! Ennyi a tudományom! Majd okosabb leszek a másvilágon. Előre látom. Olt kerülöm Lédát s a korhelyeket; Az Erény köves útján cn vezetek. (Vénnek szülétek!) Addig... csakugyan, múlhatnak az évek'. Ifjúi hévvel dicsőillek téged; Dal, mosoly, életi Aláírva: ölel és szeret ifjú barátod Kenézy Csatár. —- Jót neveltem; az én ifjú barátom akkor hetven éves volt. Pár év múlva végképp itt hagyott. S most, mikor már. nincs, s verseiben és emlékében él és íöl-fölkeres ... ilyenkor érzem igazába, hogy tréfája mennyire kedves valóság volt és az ma is. Hogy milyen ifjú volt, csakugyan. Örök ifjú. A magyar álmok ván- dorgyermeke: atyámfia.
