Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
Mese Petőfiről. Irta Krúdy Gyula. : A meséknek, hihetetlen . törteveteknek nem kedveznek a mostanában mutatkozó, Ifjonti, tavaszi reggelek: téli ködben szeretnek utazni a mesék, falusi fosztókák félhomályában stácziót tartani,'kijj vidéki házak petrólénmlóinpása körül üldögélni. Éz a mese abból a korból való, a mikor a magyar fantáziák vérmesen remélték, hogy valahol él Petőfi Sándor. Jóformán csak; a szkeptikusok csóválták a ' fejüket "a! »szibériai. leveleken-':. a melyek esztendőnként megjelelitek az újságokban. A Kolozsvárott szerkesztett 1848/49-iki honvéd-lapok piros, zöld vagy fehér boritékán egymást keresték a régi bajtársak, egymástól messzire ■ lévők itt váltottak : üzenetekét, — néha Petőfi nyoma is felbukkant, mint egy árnyék. A nemzetnek többsége: az álmodozó vidék, a nővilág és ifjúság még a nyolczvanas években is úgy emlékezett Petőfire, mintha élne valahol, csak nem szabad neki mutatkozni. # Szabolcs vármegyében (mint talán a. legtöbb megyében) volt egy ember, a ki külsejében igen hasonlított Barabás rajzához, a melyet Petőfiről minden könyvből ismertünk. Melyik fainban lakott? A Tiszaháton vagy a fehértói földeken? Nem tudok rá emlékezni. Én á nagyapám házának az udvarán láttam jneg először, a hol a nyíregyházi nagy vásárkor, de hetivásáros napokon is mindig támogatta a kapufélfát egy pár jégszürke férfi, a ki sajna .bizonyos ■nyugdijaeska< ügyében kereste. a megyei hönvédegyiet elnökét. ,SÓk baja volt a nagyapámnak -az egykori honvédek igazolásával. Emlékezetein szerint, volt Valamely törvény vagy rendelet, & fiiely úgy... intézkedett, hogy csak az ,a honvéd, kaphat, penziót, a, kinek hitejes, Írásbeli . bizonyítéka van arról, hogy részt vett a-szabadságharczhan Az ezrediknek se volt ilyen írása, Íriszen igyekezett azt mindenki megsemmisíteni, a mikor a szabadságliggcz után zsandárok lepték el az országot, szuronyt bdöftek a szénaboglyába, meglékelték a hordókat, felhányták a padlást egy kis kokárda, érdemrend után. Későbben megelégedett a törvény két élő tanú bizonyításával is, de hát hová lettek a tanúskodó bajtársák harmincz, negyven esztendő múlva? Ki erre, ki amarra az országban, legtöbbje, a föld alatt. A, kis honvéd-nyugdíj elnyeréséhez olyan hosszadalmas eljárás volt szükséges, hogy azok a tehetetlen öregek, a kik -leginkább szorultak volna a csekélyke penzióra, nem is mertek a bizonyításba kezdeni, csak a kapufélfát támogatták, csodát várván, hogy a Kálíai- ntezán majd végjglépked a tanúskodó két bajtárs, a kinek a nevét is elfelejtették. Az a féi-fiu, a ki annyira hasonlított Petőfi Sándorhoz, (persze megöregedett alakban) biztos volt a maga dolgáról. Nagyapám, a kit a hosszú élettapasztalat gyanakodóvá tett rendszerint keményen rivallt az ajtón benyoipakodókra, mint ez a régi vizsgálótokét szokása volt: — Melyik ütközetben voltál? Ki volt a szomszédod? Ki volt a parancsnokod? Hová mentél a csata után? Könnyű kérdések azoknak", a kik a múlt időket a gyakori emlékezés és sürü megbeszélés után kicsiszolódva látják maguk előtt. A Petöfi-forma azonban nem felelt egyetlen kérdésre sem, hanem szép csendesen egy csomó megsárgult, nemzeti szinü szalaggal átkötött papirost tett a nagyapám Íróasztalára. Pontos bizonyítványok voltak arról, hogy.'N. N. — a kinek magát a Petőű-forma férfi nevezte, — mely qea- patnáL mely parancsnoknál szolgált a hadjáratban, Még Görgeitől is "volt írása., , Néhány nap múlva meglátogatta uagyatyá- mat Gaál Elek. a ki á szabadságharezban égyik főszervezője volt a szabolesmegyei felkelésnek, névszerint, személyesén-ismert minden szabólqsi honvédét "a ki. elment-a-zíészl«-a.tóTi, . 1 • Hallom, hogy ^ hozzájut a [íiiáVínr. — IrAtzrlío * /> ^ nyugdijához — kezdte. Nagyapám a szokásos'(“%/? mdások között hallgatta végig a földbirtok^.* ./adását a szófián kérvényezőről, a ki otthon amurjában Petőfi Sándornak adja ki magát. Ö ugyán sóba sem mondja ezt magáról, de a nép már tudja, hogy miért keli, álnév alatt, idegenben élni. Egyébként olyan falusi tánezmester, a ki disznót is szokott ölnie kereskedik szüzdobánynyal. tiszai csíkkal, pohárköszöntőket szerkeszt, csak az urakat kerüli, mert azok - ellenségei. Gaál Elek már néhányszor megpróbálta felkeresni, de a tánezmester a kertek alatt menekült előle. Egyébként nagyon jámbor ember, senkinek sem vét, Szomjas Elek, a járási főszolgabíró a csendőröktől a legjobb informácziót kapta róla. Körülbelül tizesztendő előtt került abba a faluba, a hol lakik. Arról nem szokott beszélni, hol járt azelőtt. Nagyapám rendszerint »a németet« káromolta, ha valamely érthetetlenség előtt állott, A vállára tette kezét régi barátjának: _ — Talán te is azt hiszed, hogy az igazi Petőfi tanezmesterkedik abban a faluban? Gaál Elek vállat vont: — Éji semmit sem hiszek. Meg kellene vizsgálni ezt a dolgot. Talán él itt valaki, a ki Petőfit személyesen ismerte. Azzal szembesíteni kéne a tánezost. Már csak azért is, hogy a nép kigyógyuljon balhiedelméből. Nagyapám elgondolkozott. Akkoriban még többen éltek Szabolcs vármegyében, a kik állítólag- személyesen ismerték Petőfit. Téli estéken szoktak ez ismeretséggel dicsekedni. De nagyapám senkinek se szeretett hinni. Darab ideig fel és alá járt a szobában, miközben szakadatlanul káromkodott. Többnyire mindennap összeszidta az egész országot és a szomszédos tartoniá- nyokat. • A hosszas tanakodásnak végre az lett az eredménye, hogy a két barát megegyezett . abban, hógy felkeresik özvegy V.-nét DebreczenJjen. a ki .'dicsekedrtt. hogy Petőfi deb-e'v.rnj .taé-
