Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
# \ Petőfi felavatása 1842. május 22. s , 1 irta: Lampérih Géza Ha valami különös nagy égi csodából, halhatatlan lelkének porhüvelyét is elkerülte volna a földi múlandóság, a következő, 1923-ik év első órájában száz esztendős lenne Petőfi — az ember. V költő azonban fiatalabb. Az, úgy vehetjük, ppen most, 1922 május 22-én, nyolcvan éves. 1 ^ -i Petőfi földi éleiének immár emberileg lehető pontossí ?gal felderített (ab, oly rövid) útját, yégigcs; oázván (amire főképp Ferenczi Zoltán mintaszí rü életirói munkássága nyújt módot), az első erses megnyilatkozásokra ugyan már korábban bukkanunk, de költői pályáját valójában 1842 május 22-ikétől kell számítanunk. E nevezetes évfordulón vessünk néhány pillám tást a tündökletes pálya első halvány nyomaira s a fényes nekilendülésre. ■* üti jegyzeteiben, Aszódról emlékezvén, maga Írja a költő: „Itt kezdtem verseket csinálni." És mindjárt utána teszi: „Itt .voltam először szerelmes.“ . * * ' *' relmesek valának a galgaparti kis város egy- ry harmatos virágszálába és, Sándorral együtt, síintén versekét faragtak az Ideálhoz. Amely hallatlan vakmerő kihágást a szigorú Kórén professzor ur nem is mulasztotta el kellő erély- lyel megtorolni, pellengérre állitván a. szerelmes versfaragó nebulókat a klasszis elé, mim „vőlegényeket és vőfélyeket“... Sándornak ideálja, ugyancsak a kortársak tanúsága szó rint, Caneriny Emilia volt. egy e.van. lelkész özvegyének szép, barna leánya. Övé tehát az első szerelmi versek megpenditésének dicsősége. Ezek a versek, sajnos, nem maradtak ránk s talán Kórén tanár ur kályhájában haltak korai máglyahalált. De öt-hat évvel később, a grázi bakanyomoruságban, még visszagondolt a szép barna leányra a „zöldha.itókás, sárga- pitykés közlegény“ s ekkor irta hozzá („0 alga- partihoz“): ' ,• — ’ ..Láng-szerelmem szép viszoazója, — Barna lány, , Emlékezve küldsz-e még sóhajt a, - Szív után, ■% *•“ Melyet annyi kéjnek bölcsejébea - Eingatál, ) Melynek eled éneket lantjára Te csaláll .. *•> • J , » ■% ■■T* Petrovies uram „a jó öreg korcsmáros“, 1835 őszén íratta be Sándor fiát az aszódi evaug. algimnázium II. grammatikai osztályába. Itt végezte ugyancsak a következő években az 1—11/ szintakszista osztályt (III—IV. gimnázium) is a Sándor gyerek. A saját bevallása szerint tehát ekkor — 13—14 éves korában — kezdett először verselni és ekkor volt először szerelmes. Az időrendben a későbbi emlékíró itt nyilván kissé téved, mert a szintakszista ur bizonyára előbb volt szerelmes és csak azután és annak következtében kezdett „verseket csinálni.“ Ezt bizonyítják akkori diákpajtásai is. Az ismeretlen első szerelmi énekek, ezek szerint, Aszódon csendültek fel a zsönge lanton. Ugyanott irta, zengzetes hexameterekben, azt a „Bucsubeszéd“-et, melyben az 1837—38. tanév ! végén, érzékeny búcsút vett a „tanodától“, annak elüljáróitól, tanítójától és diáktársaitól. 1838 őszén már Selmecen találjuk Petrovies Sándort, mint első éves rétort (V. girnn.) az ottani evang. líceumban. Az akkor alakult „Magyar Társaságiban két verssel lépett fel „A költő keserve“ és „A kűteienhez“ cíművel. Mind a kettőt érdemkönyvbe Írásra méltatta az önképzőkör! bírálat. Az elsőt később, valaki i kitépte_ag érdemkönyvből, g_ elkallódott, a' második fenmaradt. Ebben erősen ifjonti szenvelgéssel búcsúzik a költő, azaz „Múzsafi“ az „csküszegtie lyánká“-tól, akit „negédes csalfa Emmá“-jának nevez... Egyik barátja (Szebe- rényi Lajos) emlékkönyvebe irt ugyanott pár distichont. Selmecen nyilatkozott meg először irói öntudata és költői babérok után égő vágya is. Szeberényinek gyakran mondotta, hogy nagyon szeretné, ha valamelyik munkáját nyem* tatásban láthatná. Ugyanott fogta el a végzetes szinész-láz, mely az iskola csendes padjaiból Pestre, a Nemzeti Színház kelléktárába s az apjával való meghasonlásba kergette. Rövid pesti kalandjának sovány költői emléke egy rákost, epigramm (ápr. 30.). Azután következett ■ a nyaralás Ostfiasszonyfán (Salkovieséknál, ahol ismét egy szép ifjú — s most a változatosság kedvéért szőke — leányka, Csáfordi Tóth Róza, s egy barátja és rokona. Petri.cs Soma, csalt ki lantjából újabb verseket. A Petrícs- liez irt emlékvers feszes metrum-köntöse alatt már az eljövendő Petőfi izzó poéta-vére lüktet, A költői és színészi hajlandóságai miatt atyjával meghasonJott íiu 1839 őszén Sopronban elkeseredésében felcsapott katonának. Onnau átrándult Pozsonyba s e várostól, ottani barátaitól, egyben a haza földjétől, 1840 januárban „dúlt kebellel“ versben búcsúzott („Búcsú“). Ezredével Gráezba. ment s ott irta május 1-én a már említett „Galgapartihoz“ c. verset A keserves katonahónapok termései nyilván: A vándordalok, Az őrágyhoz, Bosszú, Elválás, Álom, Tűnődés is, melyekben szintén az ostfiasszouy- fai szerelem emléke lengedez. A katonaságtól, betegség címén, szabadulván, 1841 tavaszán Pápán jelent meg Orlay-Petrich barátjánál s ott irta'a „Kuruttyo“ c. vig balladát (márc. 10-én). Onnan hazament a szülei házba, Dunavecsére, ahol pár havi tartózkodása alatt több verset irt (Örök bú, Zivatar, Vendég, Újság, Változás, Csak Elégia stb.) Ez év nya- rát vándorszinészkedéssel költötte Dunájoivl:»*
