Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
8 XAGYAROESZAG Budapest, Í022 vasárnap, JuBus 30* A kormányzó fogadta a krasznojarszki fókuszokat A kormányzó : „Hazánkat oda fogjuk vinni, ahol mindnyájan látni akariuk“. — Huszár Károly: „Véget beli vetni a gyűlölködő testvérharcnak". — Szenderszky alezredes: „Örömünk nem lehet teljes, amíg Csonka-Magyarországon kell élnünk". — itthon a szibériai mártírok (A Magyarország tudósítóidtól.) Ma délelőtt féltizenegy órakor futott be a Keleti pályaudvarra a csóti hadifogolyvonat, amely a krasznojarszki főtuszokat hozta, A transzport ötvenöt tisztet, huszonhat legénységi személyt, tizenöt asszonyt és hét gyermeket hozott. A tisztek legnagyobb része 1915. óta szenvedte el az orosz hadifogság, a kényszer- munka rettenetes borzalmait. A most hazaérkező tisztek között sok magasrangu aktiv katonatiszt volt, akiket ez oroszok főtuszokként kezeltek és csak számtalan diplomáciai közbelépés után járulták hozzá kiadatásukhoz. A Keleti pályaudvar érkezési oldalát és perionját lobogódiszbe öltöztették, a pályaudvar előtti térségen diszegyenruhás rendőrök vontak kordont, a nemzeti hadsereget egy szakasz gyalogos katona, és harminc főnyi tiszti küldöttség képviselte. A fogadtatásnál megjelentek Nádossy Imre országos főkapitány, Mari- novich Jenő főkapitány, Pcniczky Tamás rendőrfőparancsnok, Siegler Ivonrád táborszernagy, azonkiviil a honvédelmi minisztérium és a városparancsnokság kiküldöttei, FolkusliAzy Lajos alpolgármester, Huszár Károly, Berky Gyula, Pakots József nemzetgyűlési képviselők és még számos közéleti előkelőség. A vonat megérkezésekor megindító jelenetek játszódtak le az állomás perronján. Siró anyák, zokogó asszonyok ölelték gyermeküket, férjüket és egyes katonák hozzátartozói frissiben ismerkedtek meg a hazahozott orosz asszonyokkal. A hazatérő tisztek és legénységi állományúak valamennyien polgári ruhában érkeztek meg és négyes sorokban állottak fel a pályaudvar érkezési oldalán emelt díszes pódiumok előtt. Tizenegy óra előtt megérkeztek Zsófia és Auguszta főhercegnők, pont tizenegy órakor; pedig Horthy Miklós kormányzó automobilja érkezett meg. A helyőrségi zenekar a Himnuszt játszotta el, a polgára ruhában hazaérkezett hadifoglyok a nemzeti imádságot katonás fejvetéssel hallgatták végig. A kormányzó beszéde Horthy Miklós kormányzó a két főhercegnővel fellépett az emelvényre és a következő beszédet intézte a hazatért hadifoglyokhoz: — Őrömmel üdvözöllek benneteket, annyi szenvedés után hazatért hadifoglyokat, mert nemcsak arra gondolok, hogy végre nehéz munka után sikerült benneteket az embertelen ellenség kezéből kiszabadítani, hanem arra is gondolok, hogy minden szenvedéstek és megaláztatástok ellenére soha meg nem tagadtátok hazátokat. Tudjuk mindnyájan, mit szenvedtetek, milyen poklokon mentegek keresztül. De tudjuk azt is, hogy kitartottatok a magyar, haza mellett és ezért az egész nemzet nevében köszönetét mondok nektek. — Most, amikor itthon vagytok, jogotok volna követelni, hogy sok szenvedéstekért és fájdalmatokért a haza kárpótoljon benneteket Azonban ha szétnéztek ebben az országban, akkor csak szomorúságot láthattok, láthattok egy megcsonkított, kirabolt, megalázott országot. Hogy ez igy van, mi erről nem tehetünk. Mikor ml hazajöttünk a harctérről, annyi szenvedésnek és dicsőségnek jelével mellünkön, akkor itthon már minden elvégeztetett, elvégeztetett azok által, akiket a fronton sose láttunk, azok által, a'cik itthon a rombolási processzuson dolgoztak■ hosszú időkön keresztül, azok által, akik a dezer török és bort Öntőit elekek segítségével hazánkat tönkretették. Amikor mi hazajöttünk, már minden oly ügyesen meg volt csinálva, a fegyver mindenkinek a kezéből ki volt ütve, úgy hogy nagyon nehéz volt valahol megvetni ló,búnkat. De ezekről a dolgokról most nem akarok beszélni. — Bizodalmát, bátorságot akarok önteni szivetekbe, legyetek meggyőződve, meg fogunk csinálni mindent és hazánkat oda fogjuk vinni, ahol mindnyájan látni akarjuk. Most menjetek haza, simogassátok meg a magyar; rögöt, élvezzétek az otthon melegét. Aki otthon űrt talál tálán, nyugodjék meg az Ur- istert akaratában és készüljön arra a nagy munkára, amelyre minden igaz magyar ember hivatva van, az ország ujjáépitése érdekében. Még egyszer szívből üdvözöllek benneteket. A háromszoros éljennel fogadott beszéd Titán Huszár Károly a nemzetgyűlés nevében üdvözölte a hazatérteket. — Hazajöttetek — mondotta — és mi nem tudunk nektek örömet nyújtani. A ti nagy szenencsétlenségteket még növelte az, hogy a fog, ságban lelkileg is össze akartak benneteket morzsolni, amikor el akarták hitetni, hogy mi nem akarunk benneteket hazahozni. Idehaza olyan nyomott a hangulat, mintha minden házban egy halott lenne, de nem esünk kétségbe, a megpróbáltatások csak megedzik ellenállásunkat, Ezt a hazát a túlerő, az árulás és a nemzet testében élő destrukciók tették tőnkre. Legyetek ti élő tanúi, mire vezet az, ha egy ojs szagban a törvény és rend uralma megszűnik. Véget kell vetni az országban a gyűlöl» ködő testvérharcnak és akkor ütni fog az óra a feltámadáshoz. Ezután Folküsházy Lajos alpolgármesteri a főváros nevében, Ruffy Pál a Hadifoglyok Hozzátartozóinak Egyesülete nevében üdv3« zölte a hazatérteket. A A hadifoglyok nevében 'H'f' Szenderszky Antal alezredes mondott köszönetét az ünnepélyes, meleg fogad-, tatásért. — Hosszú keserves kálváriát kellett’ meg-i járni, — mondotta, — amíg végre ütött a szabadulás órája. Erőt és kitartást adott az a tudat, hogy idehaza várnak minket. Sokan nem jöhettek el velünk, sokon ott porladóénak az idegen fagyos földben. A hazai földön mindenütt meleg szeretettel és örömmel fogadtak bennünket, de örömünk nem lehet teljes, amíg Csonka* Magyarországon kell élnünk. Akaraterőnket megerősíti, hogy idehaza együfl küzdhetünk, együtt dolgozhatunk Nagy-Ma- gyarórszágért, Horthy Miklós kormányzó Mii vezetése mellett, minden igaz magyarral. Az alezredes beszédét a kormányzó éltetésé- vei fejezte be.' Az ünnepélyes fogadtatás a Szózat hangjai mellett ért véget, A kormányzó és a főhercegnők autói elrobogtak, a hadifoglyok újból összeölelkeztek hozzátartozóikkal. Különösen megható jelenet volt, amikor Vargha Gyuláné' rátalált unokaöccsére, Szász Károlynak, a képviselőhöz volt elnökének György fiára, aki húszon egyéves fiú volt, mikor elment a háborúba és mint huszonnyolcéves férfi tért vissza. 'J ÖZLETÁTALAKITÁS MIATT íj óimé árygifás msedenfi i -« ».* /r\ Gyapjú trikóul keTKOVltS M0r szövet 140 cm. széles K y selyemáruházában, IV. kar. '? Hajó-utca 12—14. Belváros ÁL-PETÖFI, LEHULLT CSILLAG FÉNYE Regény (1) Irta: KRÚDY GYULA I. FEJEZET. Az ötvenes évek rozmaringjai Nyáreste egy balatonparti uriházban, 'K ház valamikor az Esterházy grófok vadászkastélya volt. vadlud vadászat idején, vagy szüretkor előkelő gavallérok, illatos úrnők mosolyogtak, kedveskedtek egymással a magos földszintre épült, de meglehetős alacsony menye- zetü szobákban, amig a nádasban a vadászok fegyvere dörrent vagy dalos emberek hordták le a musttal teli hordókat a hegyről kanyarodó Hton. Most már csak rozmaring és zsállyaillata van a háznak, mint a tiszttartó-kisasszonyoknak. A grófnők elrepültek, mint kócsagmadarak. Az urak őszi avaron hajtották tova emeletes vadászkocsijaikat az igazi kastélyok tornyai felé. A fehérre meszelt tulipános szobákba beköltözött a balatoni tiszttartó, Kandúr János uram és vele a padlásra az egerek, amelyek oly nagy buzgalommal forgatják a száradó diót, valamint élete párja, Mariska, aki semmiben sem különbözött a többi sok száz tiszttartó- néktól, akik ezidőben Magyarországon az uruk jóvoltáról gondoskodtak. Meg kell említeni még a leányokat, Juliskát és Zsuzsikát, akik sok- sok virággal ültették tele a kertet és alkonyat- tál a kertből a Balatont nézegették, mintha azelőtt soha sem látták volna. Isten tudja, mi látnivaló van azon az örökös vizen, a hajladozó nádason, a nádas felett szálló madarakon! A „kastély“ alatt az országút futott el, — néha kedves, vidám emberekkel állott meg kocsi a ház előtt. A kastély felett kis kápolnában kéksuhás szent őrizte, a BadaesMy-hpggy.el szomszédos szőlőket a jégveréstől, kapásokat a betegségtől, leányokat az oktalan megszerelme- sedéstől. Azután fenn a hegyek, amelyek óvről- évre leszűrték vérüket a ház alatt lévő pincébe, amely a Balaton vízállása miatt nem volt mélyre építve. Legtöbb gondot okozott az időjárás e házban, egyébként nyugodalmasan men- degélt az élet, mint az inga abban a régi ódában, amelyet hetenkint egyszer húzott fel Kandúr János uram. A sajkás, aki a Balaton messziségéből, ringatózva szemügyre vette a cseréptetős, zold- zsalugáteres házat, az ntas, aki pörgő kerekeken tovairamlott a homokos /Országúton a tó partján, lonccal befuttatott hidacskákon dör- renve át jármüvével, a vándorlegény, aki bánatos szivét, nehéz sóhajtásokkal teli keblét idegen földre cipelte holdvilágnál a ház alatt: nem gondolhatott magában egyebet, mint azt, hogy ebben a házban a lakók örökké és csendesen élnek. Sok ház volt még ilyen abban az időben Magyarországon, ahol a bánatok közül a honfi-bánat lakott, de az csaknem minden házból kiszomorkodött az alkonyati füsttel, amikor a füst megbámul, mint a holló szárnya és darab ideig nem tud elmenni a ház környékéről. A Kandúr-kisasszonyok a Vasárnapi Újságot olvasták a Boz regényein kívül, amelyek akkor kerültek divatba. Persze nem értek rá egész nap olvasmányaikon merengeni, mert hiszen a házi, mindennapi élet igénybe vette az ő dolgos karjukat is Mariska asszony szorgalma mellett. Ám a legsürgősebb házidolog esetén is, akár nagymosáskor, akár disznóöléskor, de még karácsonyi takarításkor, is, találtak maguknak egy pillanatot, amikor titokzatos szót váltsanak. Ezek a szavak ügy hangzottak, hogy idegen fül előtt érthetetlenek voltak: — Kápli Lajos, a luteránus pap fenntartja állítását, — mondta Jnliska. — Pár liter jó moóri bort ivott meg vele, mikör vendége volt. — De Kovács Lenciné letagadja, hogy valaha is látta volna — felelt Zsuzsika. iHUi&ft nem hagyja — Igen ám, de az érmelléki esperes saját- kezüleg nevezte őt ki Csokalyba tanítónak, amikor Világos után rátalált a székelyhídi hegyen! egy borházban. Zsuzsika abbanhagyta a mosást. Kitörölte a homlokába hullott haját: — Lauka Gu3ztávj még a 49-iki őszön bejárta Szatmári, Bereget, Ungot, ahol látni yél- tók őt és sehol nyomát nem találta. — Lauka mindig elvetette a sulykot, nem példája az igazmondásnak, — replikázott Juliska. — De Jókai csak igazat irt, amikor az ő jólismert vándorbotját megismerte egy Idegen ember kezében a dunai kompon? — kiáltott^ Zsuzsika. Af..> Juliskának kipirult az arcai — Magyar leány létedre inkább azt kellene hinned, hogy ő még igenis életben van, nem! halt meg Segesvárnál. — Igen, mert egy pár szélhámos visszaél a nevével és lóvá teszi a hiszékeny embereket, ő, sajnos, meghalt, nincs többé és a ./Feleségek felesége“ letette az özvegyi fátyolt. Az ő szivének érzése, az ő sejtelme, sőt biztos tudomása meggyőzhet mindenkit arról, hogy imádott férje már nincs az élők sorában, — mondá felmagasztosult arccal Zsuzsika. Juliska darab ideig elhallgatott, de 'csakhamar megtalálta a választ. — Hát a nagybányai nőkhöz mit mondasz, te hitetlen teremtés? Ott több asszony ismerte őt személyesen a szatmári bálból, ahpl Júliájával megjelent. Vájjon a nagybányai nőegylet is szélhámost rejtegetett a város ható» rában csaknem félesztendőn át? Zsuzsika elkeseredve kiáltott fel: — A nők tévednek a leghamarabb ... De inkább legyen a halott az imádott költő, mintsem ő kövesse el azt a sok szélhámosságot, csalást, amelyet az utóbbi években az ő nevével jgéghezvittek. LMut- testi
