Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

4

BUDAPESTI HlHlW

1926 feb'niar 24. fii sz-T

ba olyan emberek, akik art tartják, hogy a politikában minden, még gonosztevői eszköz is megengedhető, akadálytalan tevékenységhez igyekeznek jutni. Ezek okozták, hegy Magyarország most az egész világ nyelvére került. Ausztriát, hála Isten, ez az ügy semmiképpen sem érintette és az egykor ellenséges államok egyike sem tett kísérletet arra, hogy Ausztriát ebbe az ügybe belevonja.

— Ez az osztrák szociáldemokráciára és lapjára, az Arbeiter Zeitungra várt. (Viharos pfujl-kiáltások.) Az Arbeiterzeitung járt a kezére a budapesti parlamenti vizsgálóbizottság egyik kötelességéről n.eg feledkező résztvevőjének, aki nemcsak közönséges indiszkréciót követett el, ami másutt is megesik, hanem a magyar miniszterelnöknek ellenőrizhetetlen állítólagos kijelentéseiről szóló jelentéssel kiil- 'földre ment. Állítólag a köztársaság becsületének féltése birta iá erre az Arbeiterzei- 'lángot. A iÖMKígi' párvok patria menti vizsgálóbizottság kiküldését elutasították, abban a meggyőződésbe1», hogy a köztársaság becsületén állítólag ezzel nem ejtenek csorbát Az osztrák hatóságok annak idején az osztrák földön megkísérelt cseh bankjegvhamisitást és a hamisított bankjegyek terjesztését teljesen és maradéktalanul lehetetlenné tették, annyira, hogy még Csehország sem talált alapot panaszra vagy sérelemre. Ami most, annyi idő múltán a stájerországi tartományi főnök, vagy az alá.ja rendelt tényezők, illetve a hozzá közelálló személyek nem egészen kifogástalan magatartásáról beszélnek, Stájerországban véglegesen fel fogják deríteni. Hála Isten, az a kísérlet, hogy Ausztriát az üggyel kapcsolatban kompromittálják, nem sikerült.

Az erdélyi magyar irodalom.

György Lajos dr., az erdélyi magyarság egyik lelkes vezető embere —- ki nemrégiben, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság egyik ülésén, itt Budapesten adott számot az utóbbi évek erdélyi magyar irodalmának állásáról — most egy testes füzeiben rendkívül érdekesen ismerteti Az erdélyi magyar irodalom biblogiráflájá-t.

A ffizet — mely Kolozsvárt jelent meg

— annak megállapításával kezdődik, hogy Erdélybe,», a magyar, künvv bőven termő forrásától való el zárat ás utáni megdöbbenést a magyarságnak magára eszméiéi«, az erők megfeszítése, az áldozatos akarat és tettrekészség követte, s alig telt el néhány esztendő, egyre terebélyesebben bontakozott ki a Királyhágón túl a magyar kulturális élet. György Lajos páratlan buzgalommal és lelkiismeretességgel szakcsoportba rendezve felsorolja az 1919. január

1. és 1924. december 31. közé eső időben megjelent erdélyi magyar könyveket, amivel igen órlékes adattömeget szolgáltat az ott élő magyarság szellemi statisztikájához. Ha talán kevés is é könyvek között az olyan, — mondja György Lajos — mely dacolhat az idővel, mégis, mint egy „történelmileg nevezetes időszak szellemi termékei, helyet kérhetnek maguknak az irodalomtörténetben, hiszen legtöbbjük a magyar kultúra meleg szeretetéből fakad“. „És gondoljuk meg — folytatja — lesz idő, mikor belőlük nem marad más, csupán elsárgult, fakó levelei ezeknek a könyveknek, amelyeken keresztül a késő utód kiváncsi érdeklődéssel keresi a megpróbáltatások tüzkohójába vettetett mai lelkünket.“

Ezután hét fejezetben fel vannak sorolva — bibliográfiai pontossággal — a szépirodalom, a szaktudomány és népszerűsítő irodalom, a tankönyvirodalom, a vallássos, a jogi, és az időszaki irodalom termékei, s végül a különfélék. Az összes könyvek száma 1066.

Ezek az adatok örvendetesen mutatják, hogy az clszakitás óta — Erdélyre nézve megszűnvén Budapest irodalmi hegemóniája — milyen óriási lendületet nyei't odaát a magyar irodalmi termelés. „Kiszakadásunk tehát a magyar szellemi élet középpontjából — mondja György Lajos

— nem lankasztotta el az erdélyi magyarság lelkét, ellenkezőleg önbizalomra sarkalta és bátor kezdeményezésekre lendítette. Ezek a belső tényezők olyan munkát végeztettek vele, a mi kisebbségi életünknek a lehamgoltság csiiggeSztő érzése nélkül végigtekinthető egyetlen eredményes területét tárja fel előttünk.“

Ami az említett könyvek példányszámát illeti, az — hozzávetőleges, de nem optí- misztikus számítás szerint —• meghaladja az egymilliót. így tehát a kép, mely a füzet adataiból az erdélyi magyar irodalomról kialakul: mégnyugtató és biztató. További feladatuk irodalmi téren nem lehet más az erdélyi magyaroknak, — Így fejezi be sok örvendetes mozzanatot feltáró írását György Lajos — mint folytatni az öntudatos, kitartó, építő munkát, mely az irodalmi éle>t az ottani magyarság egyik

legerősebb támasztékává tudja szilárdítani.

De amilyen jóleső érzéssel vehetjük tudomásul ezt mi, itt az anyaországban. — épp oly fájdalmasan érint bennünket egy legújabban az erdélyi bércek közül érkezett hir. A magyar átok — a széthúzás, a visz* szavonás, a külön utak keresésére irányuló vágy — ott is felütötte fejét. Van néhány magyar ember Erdélyben, akik nem tudnak beilleszkedni és dolgozni a meglévő magyar keretekben, hanem — progresszív világnézetüktől hajtva — uj irodalmi társaságot akarnak alakítani, olyat amelyik természetesen nem tarthatja majd meg a szükséges közösséget a magyar nemzeti szellemmel. Nagy veszedelem ez. a magyarság jól felfogott érdekeivel szemben. — de mit tehet e törekvés ellen a magyarságnak nemzeti érzéstől áthatott része, mikor a nyugtalankodó progresszivek az uralkodó román nemzet rokonszenvével dicsekedhetnek?:

A pártos inozgslom Aradról indult L

honfiét az Ady-Társaság előkészítő bizottsága körlevelet intézett egy csomó magyar

Íróhoz, tudatván velük, hogy „mint Ady szellemében működő progresszív Írót“ beválasztották az uj társaság tagjai közé. A névsorban szereplők nagyobb része jelentéktelen ember, de viszont van köztük néhány igazán tehetséges iró. akiknek feltétlenül azoknak a magyaroknak élén kellene állaniok. akik a nemzeti szellemű irodalom munkásai és politikailag sem tartoznak az októbrista radikális irány hívei közé. Nem tudjuk, vájjon a beválasztottak el fogják-e csakugyan valamennyien fogadni a tagságot, de igazán jó lenne, ha olyan jeles írók, mint Áprily Lajos, Gutám sy Irén, Kuncz Aladár (Budapestről szabadságolt középiskolai tanár). Nyíró József, Szombathy-Szabó István és Tompa László nem a szecessziót jelentő uj társasággal tar. tanának, hanem lelkesen küzdenéuek a magyar nemzeti érzéstől áthatolt Írói sereg soraiban, ápolva azt a szellemet, amely egyedül képes fenntartani és virágoztatni magva, kuliurát. amire erdélyi véreinknek olyan szükségük van. mint a mindennapi kenyérre.

A franciák szerint Mészáros Gyula volt az összekötő Wíndischgraetz és Schultze közt

A franciák az eddigi nyomozás során olyan adatokat igyekeztek összeszedni, melyből megállapítható tenne, hogy Mészáros Gyula, angórai egyetemi tanár bizonyos összeköttetést tartott fenn a frankhamisi- lókkal. Szerepére vonatkozóan nem rendelkeznek pontos adatokkal a franciák, azonban az a gyanú merült fel ellene, hogy WÍndischgraetz Lajos vele tárgyalt először a frankhamisítás ügyéről és tulajdonképpen Mészáros az, aki a hamisítás ügyébe belevitte Windischgraetzéket. A franciák ezt a feltevésüket Rábának egyik valiomástöre- dékére, valamint arra építik, hogy Mészáros állandóan érintkezett WÍndischgraetz La-, jóssal és Mészáros volt az, aki mint inár ismeretes, a Szokolhamisitás ügyében is szerepelt. Olyan adatok is felmerültek, hogv Mészáros összeköttetésben állt Schultze Artúrral és Schultzél ő mutatta be W’indisch- graeiznek. Arról különben, hogy a régebbi szokolhamisitás és a frankhamisítás ügye között biZönyoS összefüggés volna, nincsci

adatuk a franciáknak. Mészáros Gyulának diplomáciai utón való kihallgatását csak abban az esetben kérik, ha a berlini nyomozás során szükségesnek találják.

A frankharnisitók külföldi kapcsolatairól, igv például arról, hogy — mint egyes lapok közölték. — Windischgraetzék összeköttetésben álltak a német jobboldaliakkal, valamint a török és olasz fasisztákkal, roncs biztos tudomásuk a franciáknak, mert a külföldi összeköttetésekről csupán Rába Dezső tett egy ízben teljesen kimerítő vallomást. %

Raymond Graviere mai telefonbeszélgetése során kérte Alfonz Royere-X, hogy mivel Schultze kihallgatása során szükségessé vált, a frankhamisítás során használt számozógép arányairól küldjenek adatokat Berlinire. A Budapesten tartózkodó francia megbízottaknak ez pillanatnyilag nem állt rendelkezésükre és ezért kérték a Térképészeti Intézet valamelyik letartóztatott alkalmazottjának erre vonatkozó kihallgatását.

Kihallgatások a rendőrségen a frankügyben.

Ma délelőtt a főkapitányságon kihallgatták a Tűzhely Takarékpénztár néhány al-i kalmazottját. A kihallgatás célja az voll, hogy tisztázzák a Mankovics Béla dr., illetve Mankovich György által a Tűzhely- Banknál elhelyezett francia frankok kiváltásának ügyét. Az első nyomozás során j ugyanis nem sikerült pontosan megállapítani, hogy ki utalta ki a kiváltáshoz szükséges három százötven millió koronát és a mai kihallgatás során bizonyos személyes természetű összeköttetésekre is világosságot akarnak deríteni. Kihallgatták még a pótnyomozás során egy bérautó-fuvarozó soff ötjét, aki régebben Mészáros Gyula an- gorai egyetemi tanárt vitte autóján, valamint \Víndischgraetz Lajos palotájának fűtőjét is.

Mig az egyik rendőrtisztviselő szobájában folytak a kihallgatások, Katona Rezső főtanácsos hivatalában megjelent Alfonz Rögére, az egyik Budapesten tartózkodó francia biinügyi tisztviselő. Royérc a Sárospatakon folyó pótnyomozás ügyében kért felvilágosítást, Katona főtanácsos azonban közölte vele, hogy a Sárospatakra küldött detektivektől eddig még nem érkezett jelentés a főkapitányságra.

Ma különben a Berlinben tartózkodó Desiré Doulcet telefonon felhívta Royérc-1

és hosszobb beszélgetést folytatott vele, Doulcet közölte Royétevtl, hogy Schultze 1 Arthurl a berlini rendőrségen ma kihall- > gatták a Térképészeti Intézetben történt frankhamisítás technikai részleteire vonatkozóan. A kihallgatás során Schultze részletes vallomást tett arról, hogy miként történt a hamisítás technikai része. Doulcet közölte Alfonz Royérevel, hogy Schultze vallomása teljesen ellenkezik Gero Lászlónak és a Térképészeti Intézet letartóztatott alkalmazottainak vallomásával és ezért kérte, hogy lehetöen még a mai napon hallgassák ki Gerö Lászlót, hogy tisztázni lehessen a Schultze és Gerö vallomása között fölmerült ellentéteket. Doulcet azt is bejelentette telefonon, hogy mint már tegnap is megírtuk — postára adta a Schultze tegnapi vallomásáról fölvett jegyzőkönyv francia fordítását, amely valószínűen már ma este megérkezik Budapestre. A beszélgetés befejezése után Rögére telefonon érintkezésbe lépett Collard-Hostin- gueval, a francia nemzeti bank inspektorával, aki ebben az időben a francia követségen tartózkodott, és felkérte, hogv keresse meg az ügyészséget olyan irányban, hogy a mai délután folyamán egy rendőr- tisztviselő a francia megbízottak jelenlétében kihallgathassa Gerö Lászlót.

A POLITIKA HÍREI.

Haller István összeférhetetlenségi ügye.

A nemzetgyűlés összeférhetetlenségi állandó bizottsága Széchényi Viktor gróf elnöklésével ma délelőtt ülést tartott, amelyen Oberhammer Antal előadása mellett folytatta Szabó Imre nemzetgyűlési képviselő részéről Haller István nemzetgyűlési képviselő ellen tett összeférhetetlenségi bejelentés tárgyalását. A bizottság a mai ülés során a bizonyítási eljárást befejezte s az ügy előadójául - Erdélyi Aladárt küldte ki.

Mentelmi ügyek.

A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága ma délben Fáy Gyula elnöklésével és Kaas Albert báró előadásában tárgyalta Urbanics Kálmán és Hedry Lőrinc nemzetgyűlési képviselők mentelmi ügyét, akiket a házszabályok 240. paragrafusa alapján a nem- | zetgyiiléj a bizottsághoz utasított. A bízott- | ság úgy határozott, hogy a két képviselő '

mentelmi ügyében a napirendretérést in- <litványozza a Háznak.

Nagy Ernő megtámadott mandátuma.

A nemzetgyűlés II. számú biráló-bizott- sága mára kitűzött ülését, amelyben Nagy Ernő panasszal megtámadott megbízólevelét tárgyalta volna folytatólagosan, elhalasztotta, arra való tekintettel, hogv- az előadó, valamint a panaszolt képviselő beteget jelentettek.

Beszámoló ISagytótfaUin.-» Pécsről jelentik: Simon János nemzetgyűlési képviselő február 21-én. Nagytót- falun, nagyszámú néptömeg előtt beszámolót tartott. A gyűlés a kormányzót és a miniszterelnököt táviratban üdvözölte.

Dosztojevszkijt

Fehér éfsz

160 oldal, finom papiroson, ára 24*SOO kor. Ropható m Rudbpestt Hírlap könyvkereskedésében, v mi., J6*ssf-hQ**t ő.

Itthon

és a nagyvilágban.

Egy vándorló iparoslegény észleletéi

Olvasva a Budapesti Hírlap egyik vasár« napi számát, már az első oldal úgy meg« kapott, annyira a szivemhez szólt, hogy! én, aki csak néhány hete jöttem vissza külföldről, ellenállhatatlan vágyat érzek arra. hogy néhány keresetlen szóval, de a valódi tényállásnak megfelelően hozzászól« hassak egy mindnyájunkul oly közelről érdeklő kérdéshez, mint amilyen Buday Barna urnák az elveszendő magyar zsenikért a társadalomhoz való felkiáltása volt. Én magam is abból a földet túró, abból a jobb sorsra érdemes magyar parasztfajtából való vagyok, aki azonban az élet ezer kálváriáját nem a szülőfalujában, hanem mint vándorló iparoslcgcny Európa szinte minden nyugati államában róttam le. Úgy vélem, kötelességet teljesítek akkor, ha a saját tapasztalataimat is hozzáadom azokéihoz, akik legalább a társadalom szivét igyekeznek megnyerni az alsóbb néprétegeknek.

Mennyivel el vagyunk mi maradva a többi államtól minden téren, amely a dolgozó nép életérdekét érinti! Mennyi jóakarat, mennyi türelem, mennyi hazaszeretet és honfitársaink iránti szeretet kellene ahhoz, hogy utána kullogjunk sok sok nyu- ! gáti államnak, akik mérföldes csizmákkal I haladnak még most is a demokrácia terén! Már a határon túl. ahol idegen hatóság, gal, idegen államok közigazgatásával kell megismerkedni a magyar munkásnak, már olt tapasztaljuk, hogy másképpen beszélnek az emberrel, mint nálunk. Sokkal udvariasabbak, sokkal előzékenyebbek, sokkal közvetetlenebbek a hatósági közegek, mint ininálunk. Aliiig nálunk a legtöbb hivatalban azt nézik, milyen ruhában, milyen társadalmi állásban van az illető, akinek ügyes-bajos dolga van a hatósággal, addig a nyugati államokban éppen az ellenkezője áll fenn. Vagyis mennél gyámoltalanabb, mennél kevesebb intelligenciával rendelkezik a fél, annál több jóakaratot, annál több ügyszeretetei talál a hatóság részéről. Sajnos, a munkásnép neveltetésében is óriási hibák vannak nálunk. Nem ritkán adódik oly helyzet, hogy a legbecsületesebb és a legtisztességesebb, szándékú tisztviselő sem képes a jelentkező ügyféllel olymódon elintézni dolgát, amint szeretné, éppen az ügyfele modora vagy bizalmatlansága minit.

Szinte mosolyog az ember azon, hogy aniig Franciaországban minden felnőtt férfit az Uram, az asszonyokat az Asszonyom titulussal szólít meg az ember, addig nálunk nemcsak a tisztviselők, nemcsak a középosztály, hanem a munkásság is nagyságos asszonynak titulálja a munkástársának a feleségét. Miért van az, hogy például ugyancsak Franciaországban, de mondhatnám minden nyugati államban teljesen megszüntették minden kártékony hatás nélkül azt, hogy a cseléd, a takarítónő. a varróleány azonkívül, hogy becsületesen elvégzi a rábízott munkáját, még tőle a formális kézcsók is kijár annak, aki a szerencsés véletlen következtében oly társadalmi állásban él, hogy helyette más dolgozik. Mennyivel szebb az, amikor a megyei főorvos ur köztiszteletben álló neje és a takarítónője kölcsönösen Bon joure Madame-val köszöntik egymást. Mennyivel einberiebb. mennyivel több kölcsönös megbecsülést jelent az. amikor például én, az ai(range (idegen)* bementem a kardidan* tité miatt egy francia hivatalba s szokva lévén a kalaplevevéshez. abban a percben az irodában dolgozó három tisztviselő is letette a kis sapkáját, mintegy parancsszóra, hogy ők is kalaplevevéssel tiszteljenek meg engem, amiként én teltem velük.

Amig nálunk egész külön légkörbe, külön kasztot alkotva él szinte minden egyes kereke a társadalomnak, amig köztisztviselő kezet nem fog (legalább a többség ilyen) a kérgestenyerii munkással, addig a nyugati államokban a megyei tisztviselő, a bíró, az orvos, a gyógyszerész, az újságíró, de nemkülönben az iparosmester is a legbensőbb, a legszivesebb társadalmi érintkezést tartja fent a mindenféle rendű és rangú munkással. Együtt szórakozik a társadalom minden rétege. Csak természetes és éppen a fentiekből táplálkozik a nemzeti együttérzés is. Nemcsak a kávéházban, nemcsak műhelyekben cs kirándulásokon a nép, hanem az elég gyakran tartott nemzeti ünnepeken is. amikor is a társadalom arra hivott tagjai, úgymint ügyvédek, orvosok, tanárok rendezik faluik, esetlég járásuk vidéki, nyelvi, ruházati és egyéb társadalmi szokásaik gondos figyelembe vételével az ünnepségeiket. Ezek az ünnepségek táncban, jelmezes felvonulásban, ősi szokásoknak felújításában, zeneszóval, fáklyákkal való felvonulásokban. rakétá s gőrögtüzes színjátékokban, ipari és mezőgazdasági kiállításokban élik ki magukat, ellentétben a mi ilyen célt szolgáló nagyon kevés és kicsi méretű ünne- peinkkel, ahol azután előkerülnek a szói