Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

12 Budapesti Hírlap Vasárnap, 1929 május 5. (101. sí.) a harc a légió őrségei és a portyázó fölkelök között. A légió lovassága és gyalogsága egy­formán. szenvedett. A katonaviselt emberek, alfcik megjárták az összes frontokat és a vé­res ütközetek százait verekedtek végig, nem tudtak hozzászokni az afrikai harcmodorhoz. Itt esak lesből puskáztak rájuk az arabok, vagy éjszakai rajtaütésekkel koncolták föl a fölkelök a kisebb őrségeket. Elviselhetetlen volt az élelmezés is. A reggelizést nem ismer­ték, délben marharépából készült leves, este feketekávé volt a kosztjuk. Kemény hónapok következtek, de a magyar fiúk ebben a rette­netes pokolban is megálltak a helyüket. Gal- bácsot, aki a háborúban őrmester volt és orosz fogságban fogoly társai tói megtanult tíz nyelven beszélni, altisztté nevezték ki és ő volt a tolmács az idegennyelvű légionáriusok és «, tisztek között. Kivégzett magyar fiuk 1922-ben erre a frontra vetették a fran­ciák a 3. számú légionárius gyalogezredet. Ennek az ezrednek a második százada tisz­tára magyar fiúkból állt, akik csak nemrég léptek szolgálatba. A magyar fiúk itt köve­telni kezdték, hogy adják ki a belépéskor megígért tizenkétezer frankot. Egyszerűen kinevették őket.. — A pénz elfogyott az útiköltségre — volt a rövid felelet. A szerencsétlenek rettentően elkeseredtek, mikor hallották, hogy az ígért pénzt, mint úti­költséget számolják el és így velük fizettetik meg az utazást. Nem akarták elfogadni a napi tizenöt centimes zsoldot s mikor látták, hogy csúnyán becsapták őket, a század nagy része szökést kísérelt meg. Az ezredparancsnok lovas spáhikat küldött utánuk. Az elkeseredett szökevények harcba bocsátkoztak velük, de a túlerő csakhamar le­gyűrte okot. A durva arab lovasok a menekü­lők egy részét Ickaszabolták, a többit pedig borzalmasan összevertek és a lovak nyergéhez pányvázva, vitték vissza őket a táborba. Itt el ősét r minden kihallgatás nélkül órákra ki­kötötték őket a legforróbb égő napra. Rövidesen összeült a haditörvényszék és íté­letet tartott felettük. Azokat, akiket fegyver­rel a kezükben fogtak el, minden teketória nélkül halálra ítélték, a tábor melletti tisztá­son egymásután ropogtak a sortiizek: egy-egy szerencsétlen magyar fiú halálát hirdették a puskalövések. A kivégzettek közül egynek a nevére emlékszik vissza Galbáes. Tóth Istók nagykartali legény volt a drill egyik áldozata. A többi zendülőket ötévi kényszermunkára ítélték, azonkívül a vállalt öt éven túl még öt évig kellett szolgálniok a légióban. A magyar századot feloszlatták és szétszórták őket külön­böző csapattestekhez. A „békés“ harc Galbáes Imre az Ondjda község melletti erődbe került, a harcok középpontjába. A franciák ebben az időben „békepolitikat“ folytattak az arabokkal szemlén. A légioná­riusok azt az utasítást kapták, hogy kímélete­sen kell bánni velük. A fölkelőket nem sza­bad agyonlőni, csak le kell fegyverezni és fogságba ejteni őket. Erre azért volt szükség, mert a légió régebbi vérengzései nagy elkese­redést keltettek a lakosság körében és attól lehetett tartani, hogy az eddig békés törzsek is fellázadnak. Az arabok tudtak erről a rendelkezésről és alaposan kihasználták a helyzetet. Leshelyről törtek rá az egyes őrszemekre és kegyetlen módon felkoncolták őket. Az erőd körül nap- ról-napra akadtak rá a megcsonkított, összc- szabdalt légionáriusokra. Az őrszemeknek ret­tentő nehéz volt a helyzetük. Nem mertek nyomban fegyvert használni a közeledő ara­bokkal szemben, mert féltek, hogy a „béke- rendelet“ miatt tisztjeikkel gyűlik meg a ba­juk, ha lelövik őket és így a szó szoros értel­mében gyakran mozdulatlanul és tehetetlenül kellett bevárniok, amíg a felkelők megtámad­ják őket. Akkor már azonban késő volt a vé­dekezés. Ebben a békés harcban százával pusz­tultak el a légionáriusok. A gyilkos mozgó bokrok Később az ország egy másik részébe, a taffielettói datolyaerdőkbe került Galbáes Imre százada. Itt szörnyű szolgálatuk volt. Ötven-hatvanfokos melegben álltak őrségen. Fertőző betegségek és főként pedig a malária pusztított köztük. A fölkelőik itt ravasz eszközökkel dolgoz­tak. Az volt a fogásuk, hogy levágtak egy csenevész bokrot, lehasaltak mögéje és a bo­kor fedezete alatt csúsztak előbbre, lassan- lassan megközelítve az őrszemet. A légioná­rius, aid a forró napsütésben kábult fejjel, káprázó szemmel állt órákon át, nem is vette észre, hegy a szeme előtt bokrok mozognak. Kényelmes karszék alacsony támlájú 19 P magas támlájú.. 21 P Teljes garnitúrát i ész'elfiz - tésre is adunk HERMANN YCJLA Magyar Kosár­fonó Rt. V. kerület, Lipót kőrút 15. sz, (Vígszínházzal szemben) Húsz-harminc lépésre megközelítették őket az arabok és mindkét oldalán kifent görbe kést hajítottak feléjük. A fölkelők bámulatos és megdöbbentő ügyességgel kezelték a fegyverüket: az éles görbe kés átsuhant a levegőn és a légionárius torkába fúródott. A szerencsétlen agyonhaj­szolt őrszemek jajszó nélkül, holtan zuhan­tak a földre és csak akkor akadtak a holttes­tükre, mikor le akarták váltani őket. Hét és félesztendei szolgálat után megelé­gelte a szörnyűséegket Galbáes Imre és elha­tározta, hogy élete kockáztatása árán is megszökik. A szökevény számára■ ugyanis nincs irgalom. Ha egy magányos szökevényt elfognak, kíméletlenül nyomban felkoncolják. Galbáes, aki őrmester volt, a századirodá­ban ellopott egy szolgálati blankettát, meg­vesztegette az írnokot, lebélyegeztette és ki­állította, az űrlapot, amely úgy szólt, hogy ő beteg és az oráni katonai kórházba utal­ják. Ezzel az igazolvánnyal- sikerült is eljutnia Oránba. Itt utolsó pénzén rongyos civilru­hát vásárolt és éjszaka idején a parthoz erő­sített hajóláncon fölmászott egy olasz hajó fedélzetére. Elbújt a szénraktárban és csak két nap múlva bujt elő, amikor a hajó már messze bent a tengeren járt. Jelentkezett az olasz hajó kapitányánál, aki megsajnálta a szörnyű nélkülözéseken átment embert, ételt adatott a számára, fölfogadta munkás­nak és a szénraktárba osztotta be fűtőnek. Mikor az olasz hajó Triesztbe érkezett, Galbácsot partra tették. Annyira rettegett a következményektől, hogy még itt sem meid jelentkezni a hatóságoknál, hanem gyalog vágott neki az útnak Magyarország felé. Harmincötnapi gyalogolás után érkezett Olaszországon és Szerbián át a magyar ha­tárra. Útközben alkalmi munkákból és kol­dulásból szerzett magának annyit, hogy éhen ne haljon. Gyékényesnél jelentkezett a ma­gyar határőröknél, akik telefonon érdeklőd­tek Mooron és amikor megtudták, hogy Gal- bács valóban odavaló, útnak engedték őt. Galbáes Imre Gyékényesről Budapestre jött és most a Népházban várja, hogy állás­hoz jusson és elfelejthesse az égő pokolban töltött kese íves nyolc esztendő rossz emlé­keit. SÁGI PÁL Élteméit arg fia Gyulát Vargha Gyulát, a nemzet halottját szom­baton délután temették a Magyar Tudo­mányos Akadémia fekete drapériával bevont oszlopcsarnokából. A csarnok zsúfolásig meg­telt a gyászoló közönséggel. A kormány képvi­seletében Klebeisberg Kuno gróf miniszter Magyary Zoltán dr. miniszteri tanácsos kísé­retében volt jelen, az országgyűlés részéről Puky Endre alelnök és Karafiáth Jenő ház­nagy, Berzeviczy Albert, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke, Balogh Jenő ny. mi­niszter, az Akadémia főtitkára, Lukács György v. b. t. t., Hermann Miksa, Búd János miniszterek, Hegedűs Lóránt, Forster Gyula báró, Szinnyei József, Kozma Andor, Né­meth y Géza, Szabolcsba Mihály, Pékár Gyula, Czettler Jenő, Angyal Dávid, Hornyánszky Gyula, llosvay Lajossal az élén ott volt a Ma­gyar Tudományos Akadémia minden osztályá­nak igen sok tagja. A Kisfaludy- és Petőfi-Társaság részéről Kéky Lajos, Sajó Sándor, Lampérth Géza, Jakab Ödön, Gyökössy Endre és még igen sok író és költő. A Statisztikai Hivatal és Statisz­tikai Társaság részéről Kovács Alajos, Thir- ring Gusztáv, Laky Dezsővel az élén igen sok statisz, ikus; azonkívül a közélet, a társadalom igen sok tekintélye, több honvédségi főtiszt volt jelen. A gyászszertartást a Református Teológia ifjúsági énekkara nyitotta meg. Azután Ravasz László püspök végezte az egyházi szertartást. Felolvasta Jeremiás próféta pró­féciáinak I. részéből a 9-ik verstől a 14-ik versig terjedő részét és azt alkalmazta a ha­lottra, magasztos gondolatokkal és mindenkit erősen megható szeretettel telített búcsúbeszé­det mondott a mimóza lélekkel teremtett és kasszandrai sorsot élő magyar költő-jósra, aki a magyar dal Jeremiása lelt. Az egyházi ima után Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter lépett a szószékre. A kiegyezés korának szálas erdőjéből —- szólt mély megindultsággal — e zord favágó megint nagy tölgyeket döntött ki. Csak az imént bo­csátottuk végső útjára e csarnokból Rákosi Jenőt s ma megint összegyűltünk Vargha Gyula ravatala körül. Ez a nemzedék, amely életének javát még Nagymagyarországban töltötte, a trianoni katasztrófát kétszeresen érezte. Különösen mély volt ez a trianoni fáj­dalom Vargha Gyulánál, akiben a legnemesebb, legtisztultabb nemzeti érzés egészen kivételes erővel lüktetett. Nem is forrt be lelkében soha ez a trianoni seb s hogy a nemzeti katasztró­fát túl tudta élni, annak magyarázatát csak abban a szeretetben találhatjuk, amellyel csa­ládja irányában volt és amellyel családja kö­rülvette. — Tudós volt és költő egy személyben, csodálatos fantáziája megelevenítette a sta­tisztikánál? a laikus számára száraz és prózai számoszlopait. Az ő nacionalizmusa a számok ide-odahullámzásában, a házasságok, születé­sek és halálozások arányában, a gazdasági forgalom adataiban is főképp a nemzet sor­sának alakulását látta. Az igazi költőben mindig van több-kevesebb a vateszből, a jós­ból, Vargha Gyulának a számok realitására támaszkodó fantáziája is megérezte a kiegye­zés korának- békéjében a közelgő nemzeti ka­tasztrófa moraját. Verseiben és barátaival folytatott beszélgetéseiben mindig ő volt a közeledő nemzeti szerencsétlenség sejtése. Szeretreméltó, derűs, jóakaró, víg alaptermé­szetére a nagy nemzeti katasztrófa előérzet e valósággal ránehezedett, ezért tartották a tőle KOSZTPÉNZEKET távolabb állók «zomorú embernek. — Amikor ránkborult a kataklizma, egy darabig a gomolygó ködben nem látott re­ménysugarat és nem látta a kiutat. De a vé­gén ihlete ezt súgta neki, hogy a köd oszló­ban van, mind gyakrabban csillant fel benne a remény. — Költészetének lírai őszinteségét csak páthoszának szónoki meghatottsága múlta felül. Ha nemzetéről szólt, belső meghatott­ságtól gyakran elcsuklott a szava. Nemzeti érzése nem az intellektuelcknek sokszor kül­földi példákból leszűrt nacionalizmusa, ha­nem a magyar föld, a magyar termeszét sze- rctetéből fakadó hazafiosság. Innét van költé­szetének tősgyökeres magyarossága. Az új nemzeti hajnalhasadást már néni lát­hatta meg. E nagy hazafi még a szürkület előtt száll sírba, de hátrahagyta nekünk köl­tészetéből kisugárzó ihlető és termékenyítő ha­7.afiságát. Fogadjuk ravatalánál, hogy mi, akik itt maradtunk, ebben a szellemben építünk tovább rombadőlt országunkban. Koszorús költőnk, a számok nagy tudósa,- lánglelkű hazafi, atyai barátom, Isten veled! Klebelsberg Kuno gróf beszéde után Ber­zeviczy Albert tartotta meg gyászbeszédét. Vargha Gyula — mondotta — munkása, vezére volt az Akadémiának, amelyért élete kockáztatásával is dolgozott. Szeretettel csün­gött az Akadémián és a Kisfaludy-Társasá- gon. Mindkettő fájdalmának tolmácsolására engem rendelt a sors, ki elnöktársa voltam mindkét helyen, s ki már szülőhelyén, Káván, kötöttem vele barátságot, mely kitartott vele immár a sírig... Költő volt, még pedig a leg­javából, bár költészetével nem lépett korán a nyilvánosság elé, de annál tovább maradt hű a múzsához, sőt agg korában a közélettől való visszavonultsága csendjében, falusi magányá­ban dús másodvirágzását értük meg mindig lelkes, mindig tiszta és nemes költészetének A hivatalos pálya ránézve a tudományos pá­lyát is jelentette. Mindkét irányú tevékeny­sége a legnagyobb elismerést aratta. De kitűnő volt mindenben. A boszniai okkupációban mint tartalékos tiszt kitűnő katonának bizo­nyult, s mikor öreg napjaira a pusztai birto­kára vonult vissza, a magyar föld szerctete szorgalmas gazdává tette s itt úgy beletanult a gazdálkodásba, hogy mikor Akadémiánk egy nemes örökhagyó akaratából kiterjedt birto­kok . urává lett, tapasztalataival, tanácsaival megbecsülhetetlen szolgálatokat tett nekünk. Mint költő, Vargha Gyula lankadatlanul, de alkut vem ismerő híve maradt a magyar ha­gyományoknak s különösen azoknak a nenes formáknak s tiszta ideáloknak, melyeket köl­tészetünkben legkifejezőbben Arany János képvisel. Mikor több mint tíz évvel ezelőtt ránk szakadt a legnagyobb nemzeti katasz­trófa, melyet történelmünk felmutathat, Vargha Gyula mély búval idézgette Tompa szavait: A vén lelke örömmel eltelik, hogy nem kell élni már sok ideig. A gondviselés mégis adott neki 10 esztendőt s 11a ezalatt sok nehéz évet éltünk is át mindnyájan s ha mégis gond­terhesek napjaink, Vargha Gyula lelke na­gyobb megnyugvással hagyta el most por­hüvelyét. Élete, munkássága példáiként fog tudományunk és irodalmunk vállalkozó nemze­dékei előtt ragyogni... — Ez a gondolat enyhítse nyugalmadat drága barátunk, kinek élete, munkássága pél­daként fog tudományunk és irodalmunk vál­takozó nemzedékei előtt ragyogni. — Isten veled! A Petőfi-Társaság nevében Pékár Gyula elnök búcsúzott. Vargha Gyula — mondta — ma egy ezer év utáni reincarnációja az ősma­kedvező kamatozás mellett elfogadok VÍÍLTÓKÖLCf ÖNÖKET fedezet ellenében minden összeg erejéig folyósítok. Farádl BALOGH CONSTANTIN BANKÜZLETE Fennáll 46 év óta. Budapest. VIII.. Baross-u. 22. sz. Telefon: József 355—75. Pénz nélkül 12—18 havi részletre vehet csillárt, ajándéXtárgyaKat Vertessinél, TdeÍonÓ459-k63rUt Női kalapot Friedmann gyárban vásárolhat a legjobban I VI., Király-utca 8 (udvarban) gyár léleknek, az ős túrán táltosnak, aki ott volt Róma előtt, majd a catalauni síkon a hun sereggel, ott volt Árpád mögött, amikor e földre lépett. Kovács Alajos, a Központi Statisztikai Hi­vatal és.a Statisztikai Társaság, Szőke Sán­dor az Auróra Irodalmi Kör nevében mondott búcsúszót. A Kerepesi-temetőben Viktor János teoló­giai tanár imája után helyezték örök nyugo­vóra Vargha Gyula holttestét. ■k A gyászoló család veszteségéről a következő gyászjelentést adta ki: Vargha Gyuláné szül. Szász Póla a maga, gyermekei, unokái, a megboldogult testvére és az egész kiterjedt rokonság nevében mély fáj­dalommal, de Isten szent és bölcs akaratában való teljes megnyugvással jelenti, hogy forrón szeretett hűséges élettársa, a legjobb, a legön­feláldozóbb apa, a legszeretőbb nagyapa, a jó testvér és rokon, Vargha Gyula dr. ny. államtit­kár, a Magyar Tudományos Akadémia és Kis- faludy-Társaság másodelnöke, a dunamelléki ref. egyházkerület tanáesbírája f. évi május hó 2-án délután f'él 5 órakor, életének 76-ik, boldog házasságának 48-ik évében súlyos szenvedés után csendesen elaludt. Prága halottunk hült tete­meit a M. T. Akadémia palotájának oszlopcsar­nokában f. hó 4-én délután 4 órakor tartandó gyászszertartás után fogjuk a kerepesi-úti te­metőben nyugovóra helyezni. Budapesten, 1929. évi május hó 3-án. Vargha Ilona Podmaniczky Pálné báróné, Vargha Zoltán, Vargha Erzsébet Molnár Gyuláné, Vargha Tamás, Vargha Gyula gyermekei; Szász, Károly, Szász Béla, özv. Far­kas Elcniérné Szász Margit sógorai, illetve só­gornői családjaikkal; Podmaniczky Márta, Ta­más, Zsuzsanna, János bárók és bárónők, Vargha Judit, László, 'Sára, Iluska, Molnár Agnes, Endre, Eszter, Pániéi, Gyula, Vargha Éva, Ta­más, Sándor, Homokos, Idus, Zsolt, Péneske, Vargha Márta, Magda, Pora unokái; Podma­niczky- Pál báró, Vargha Zoltánná Puky Klára, Molnár Gyula, Vargha Tamásné Magay Mária, Vargha Gyuláné Macourek Blanka vejei, illetve menyei; özv. Straub Józsefné Vargha Ida test­vére, gyermekeivel és unokáival; néhai Várady Miklósné Szász Ida sógornőjének családja. Az Űr adta, az Ür vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! Jób 1 : 21. Felfüggesztették négy kártyaklub működését A rendőrségre az utóbbi időben sok panasz érkezett arról, hogy a budapesti kártyaklu- bokbau nagyszabású kártyacsaták zajlanak le. A főkapitányság detektívjei hetekig tartó megfigyelés után adatokat gyűjtöttek arról, hogy melyik klubokban folyik a titkos ha­zárdjáték. A megfigyelések eredményéről je­lentést tettek a belügyminiszternek, aki a je­lentés alapján ma elrendelte négy klub műkö­désének a felfüggesztését. A belügyminiszter ma délben értesítette a polgármesteri hivatalt és a főkapitányság illetékes osztályát arról, hogy a Király-utca 82. szám alatti Közgazdászok és Technikusok Egyesületének, az Andrássy-út 61. sz. alatti Konkordia Bérlők Ligájának, az Erzsébet- körút 43. alatti Magyar Úri Kaszinónak és a Múzeum-körűt 5. alatti Artista Klubnak a működését felfüggeszti. A felfüggesztett egye­sületek klubéletet nem folytathatnak, az Ar­tista Egyesület kivételével. Ennek megengedte a belügyminiszter, hogy tagjai érdekében az állásközvetítés és egyéb gazdasági ügyek elin­tézése céljából az egyesület helyiségét nyitva tarthassák és a tagok ott megjelenhessenek, azonban semmiféle kártyajátékot nem szabad folytatni. A vizsgálatot tovább folytatják és a felfüg­gesztett klubokat valószínűen feloszlatják. A főkapitányságon intézkedtek, hogy a négy klubba detektívek menjenek és hajtsák végre a belügyminiszter rendelkezését. Ezzel azon­ban még nem fejeződött be a kártyaklubok el­len indított akció. A hatóságok a legnagyobb szigorúsággal kezelik ezt a kérdést és már a közel jövőben feloszlatják az összes olyan klubokat, amelyekben üzletszerűen foglalkoz­nak kártyázással. Foltos cipője uj lesz ha ut TRIOS BOR­FFSTÉ BEL á t í e s t i. Csak TRIOS-i lohadjon el!! Windeuutt kapható. Gyártja TRIOS, 111., Vörös vári-ut »i.

Next

/
Thumbnails
Contents