Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

but,Avi;ivi «4 uuú4mo auoiJtttJtti tAsíaűe 18 Ull4 Hogy 1 x'"»

oí..111jj(ti Keraest ujooi a nepszuuciocy ttc

ici

zeum levéltárában néki köszönhető a nevezetes „Stábéi Szám vakl Gyula örököd letét“,

Stahebvok minden hivatalos kinyerése, diplomáciai megbízólevele, aiUábornagaryá történt kinevezése Abraham Lincoln sajátkezű aláírásával, levelezése Schurtz tábornokkal, konzuli kinevezései, Andrew Johnson elnök gycre/kcs, primitív alá Írása, és a többi, mind nagyértékü történelmi ereklye.

Riüka, értékes okiratai a Világos után bekövetkezett emigrációnak.

Hogy Pelöfi sorait mennyire megfogadta, hogy mily liberális gondolkodású volt, harcosa minden emberi jognak, annak legszebb bizonyítéka az a levél, melyet 1903 szeptemberéiben irt a komáromi kapituláció után emigrált Rózsafy (Ruzicska) Mátyásnak, aki Makk ezredes révén egyideig Kossuth bizalmasai közé tartozott.

Amikor már rég elhallgatott a „magyar ügy“ s a szabadságharc kardforgató hőseiből csendes hivatalnok, a köznap embere lett, Rózsafi Mátyás levelet irt Slahel „generálisnak“ és meghívta a „Philadelphiai eiső magyar műkedvelő egylet“ nagygyűlése.

A meghívásra Stahel így felelt:

„Nagy örömmel üdvözlöm az egyesülésnek azt a tervezetéi, amelynek célját olyan hazafiasán világította meg levelében, szósztTÍnl: Amerikai polgári voltunknak uj és közös kinyilvánítását, mint ünnepélyes és nyilvános zálogát az Egyesült Államokhoz való hűségünknek, és az Amerikában élő magyar fajnak egyesítését politikai hitvallásunk három sarkalatos alapelvén: az általános isteni hit, az emberiség testvérisége és az amerikai nép egysége alapján. Amikor elolvastam levelének ezt a részét, a múlt minden emléke szivembe áramlott a régi idők harcosainak cselekedeteivel és szenvedéseivel egyölt, és láttam azt a nagyszerű haladást, amely a növekvő évekkel körülöttünk támadt. Megértem a fejlődés uj korszakának hajnalát, amelyben az előretörő emberiség magasabb szintet ért, amelyben a néptől választott kormány a néppel a népért oly áldásosán működött ebben a nyugati országban, hogy kiterjeszti kormányzata elveit az egész világon, hogy minden nemzet törvényeit ktjej- leszti a szabadelvüség nagy szellemében és számtalan áldást terjeszt a nagy tömegek rendjébe.“

Petőfi hozzá írott verse idézett szakaszának első négy sora csendül ki ebből a levélből. A liberalizmus nagy harcának meg nem alkuvó katonája beszél,

A Pivány-féle letét egy igen érdekes irata Stahel i Szárnyald Gyula GörgeyrŐl való kritikája. 1907 január 15-én kelt a nevezetes angolul Írott levél, amelyben Stahel egy hozzá inlézctt kérdozősködésre felel. Valószínűleg Hentatler Lajos volt a kérdező.

Stahel felelete a bevezető sorok udvariassági formulájának elhagyáséval:

... Nagyon sajnálom, de attól tartok, hogy válaszom nem fogja teljesen kielégíteni, mert a szóban forgó korszak sok eseményét nem ismerem eléggé, azóta igen hossza idő is elmúlt, az adatok sem állanak rendelkezésemre, hogy emlékezetemet felfrissítsem, mert fájdalom, már öreg vagyok és a korral jár a gyenge emlékezet. Ehhez járul még az is, hogy személyes érintkezésem alig volt Gőr- geyvel, — én Guyon tábornok alatt szolgáltam, aki nemcsak jó és bátor katona volt, hanem a legnagyobb mértékben hive ügyünknek és nagy vezérünknek, Kossuth Lajosnak. Mindezeket összevéve, nem áll módomban, hogy Görgcynek az 1848—49-iki háborúban viselt tetteit kellően áttekinthessem, és őt mint embert, katonát, parancsnokot és diktátort megítéljem.

De azért nézeteimet és véleményemet a nagg függetlenségi harc néhány szempontjára vonatkozó- ' tag elmondhatom, ahogy azok éppen eszembe ötlenek: Határozott meggyőződésem az, hogy ha Görgey tábornok hadseregünknek 1849 első szakában kivívott győzelmeit kihasználta volna és Becs felé vonul, ahelyett, hogy visszavonuló mozdulatot tesz j Buda felé, az osztrák kormányt arra kéngszerithette volna, hogy kedvező körülmények között kössön békét és elkerüljük az orosz inváziót.

Szent ügyünk másik nagy szerencsétlensége a kormány és a fővezér közt támadt egyenetlenség I cs ellenségeskedés, amelyért Gőrgeyt okozni nagy a hajlandóság bennem. Nagyon jól emlékszem, hogy a fegyverletétel elölt Klapka tábornok mintán Kossuth kormányzóval és minisztereivel tárgyalt, azzal a szándékkal ment Görgeyhez, hogy egyetértésre bírja őket, de a megértés összhangjára lő- j rekvő kísérletek kudarccal végződtek.

Amikor Kossuth kormányzót és minisztereit Görgey tábornok előttem ismeretlen okokból arra bírta, hogy hatalmukról mondjanak le és adják ezt át neief, bizonyára a leghalványabb fogalmuk i tem volt ártól, hogy 6 kapitulálni akar, mert hiszen <

Kossuth kormányzó abban a proklamációban, amelyet ekkor a nemzethez intézett, igy szólott: „Megvárom tőle (Gűrgcytől) s azért az Isten, a nemzet s a história előtt felelőssé teszem, hogy ezen hatalmat legjobb tehetsége szerint szegény hazánk nemzeti státuséletének megmentésére, javára s jövőjének biztosítására forditandja."

És alig múlt 2—3 napja, hogy Görgey átvette a diklátorl hatalmat, seregével minden feltétel nélkül megadta magát az oroszoknak, az oroszok pedig minden feltétel és kikötés nélkül az osztrákoknak szolgáltatták ki a magyar sereget. Görgeg tábornoknak ez a cselekedete halálos csapás volt függetlenségi harcunkra, hazánkat a romlásba döntötte és a vértanuság oltárán föláldozta nemzetünknek nem egy nagyszerű hősét.

E nemes hazafiak haláláért Isten és ember előtt kétségkívül Görgey felelős. Görgeg kegyelmet nyert, és amint tudom, az osztrák kormánytól még nyugdijat is kapott, mig minden tábornokát és sok hazafit kivég-ztek; — ez bűnösségének leghatározottabb bizonysága.

Ha hadseregének helyzete olyan tarthatatlan volt, hogy Görgeynek meg kellett adnia magát, akkor az amnesztiának bizonyos feltételeit kellett volna biztosítania mindnyájuk számára, úgy, amint azt Komáromban Klapka tábornok tette, aki visszautasította az ajánlatot, hogy ő maga bontatlanul elmehet, és követette az osztrákoktól, hogy tisztességes feltételek mellett engedje elvonulni tisztjeit és katonáit.

Görgey sokkal jobban teszi, ha az amnesztia visszautasítása esetén felveszi a harcot és karddal a kezében katonához illő halált hal, mintsem hogy fegyvertelen és immár tehetetlen seregét minden feltétel nélkül kiszolgáltassa az ellenségnek.

Kossuth, a nagy hazafi, aki a nemzet bálványa volt és akinek minden cselekedetéi a haza javára nemes ideátok és honfi ösztönök vezéreltek, kimondta az Ítéletet Görgey felelt, és ez az igazság.

Stahel Gyula 87 éves korában halt meg a new- yorki St. James Hotelben.

A megemlékezés egy pálmaágát legyük ml b * pesti könyvkereskedő sírjára.