Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
1922 április 19, vasárnap MAGYARSÁG 28 Lisztius nevezőre, hozzuk a választásokat. ■románam5; nem első lakói %*Korepesi-teni torafouneg. lt kogta eHJ’ctöü halála fölött. Néma sir a temeiősfcélen \ ESMÍAKCiÓ... Választjasi inatematika Minthogy a kormány fővárosunkban a választásokat a svájci rendszerű lajstromos szavazások utján fogja megtartani, indíttatva érzem magamat, hogy a matematikában és ábrázoló geometriában járatlan közönséget a dolog mibenlétéről tájékoztassam, A választási műveletnél először is összes ismeretleneket egységes hozzuk. Az első kerületben bat, a mas o- dikban kilenc, a harmadikban tiz és a negyedikben öt ismeretlen lép fel képviselőnek. Az egyenlet tehát a következő: 6 x -j- 9 y -l- 10 z -j- 5 t- ™ 0 Egységes nevezőre hozzuk ngy, hogy a koefficienseknek kiszámítjuk a legkisebb közös többszörösüket = 90. Következik tehát: 18 lő x . 10 ?/ 9 2 ^ _ " yo~+ so ’ ~üö " ’r 90 = 0 Ka mármost a többi pártok jelöltjeiből, hol esetleg ismeretesek, is lesznek, felállítunk még három egyonlotet és kiszámíthatjuk az ismeretleneket. Az ismeretleneket a baloldalon hagyjuk és logariíh- mus-tábla segítségével kijön az eredmény. Az Így keletkezett képviselők egy körvonalat alkotnak, melynek minden egyes pontja egyenlő távolságra van egy adott ponttól, a kormány-centrumtól. Ha pedig a körvonalat átmérője körül gyorsan forgatni kezdjük, yömőas-felületü sztereomet- riai testet kapunk eredményül, moly messziről nézve Sokorópátkainak látszik. Ebből láthatjuk tehát, hogy a lajstromos szavazás problémája nem marad kizárólagosan az aritmetika körében. Van benne trigonométriai vonatkozás is. így pl. minden képviselő cosinus« egyenlő seeansának reciprok értékével, ami azt jelent, hogy az illető kisgazda meggyőző-; (lése /cbsiíiítf) a liberalizmus (secans) rebfpibkusánafc felel meg. , Pythagoras tétele azonban igy szól; a’-f ó’= ca Tehát a derékszögű pártérdek átfogójának négyzete egyenlő a másik két befogó, a kisgazda és liberális párt négyrétének az összegével. A lajstromos szavazás mindazonáltal pontatlan, mert helyet enged a valószi* aüségszámitásnak, sőt a matematikai reménynek is, továbbá előfordulnak benne imaginarius és irracionális számok is. Hogy alkalmazza-e kormányunk a differenciál és integrál számítást, az egységes szempontból rendkívül kétséges. Hiszen ki kételkednék abban, hogy az egységes lajstromon több differenciálódott lélek is helyet.fog foglalni, azonban az integrál kérdésében még nem döntött a kormány. Különben a területi integrál tekintetében. Vf ' , A választási eljárás megköuflyitóse végett kormányunk többnyire olyan egyéneket szerepeltet a listán, kiknek neve se nem szoroz, se nem oszt. így legalább nem fordulhat elő nagydbb tévedés. A megválasztott képviselők háromszögének területét illetőleg ez a képlet szolgál alapul: a . m — 2 Ez szóról-szóra annyit jelent, hogy agrárpolitika szorozva munkapárttal és az egész törve gettóval: az eredmény föltétlenül kielégítő. A számottevő politikusok közül természetesen szavazás alá kerülnek ngy az egészek, mint a törtek. Vannak közönséges és tizedes tőitek. Sőt nomcsak tizedesek, de kiszolgált őrmesterek is vannak. ■ A megválasztott képviselők számát összeadják. Összeadni annyit tesz, mint az egységet annyiszor venni összoadan- dóul, mint ahányszor azt Gömbös Gyula mutatja. A lajstromos szavazás csak annyiban különbözik a közönséges matematikától, hogy amig a matematikában először van a feladat és azután az eredmény, addig a lajstromos szavazásnál már előre kész az eredmény és csak hozzá kell alakítani a kidolgozást. Összegezve az clmondotlakat, mindig arra kell törekednünk, hogy egységes szükséges a legkisebb közös többszörös. Ilyen maga az Egységes Párt is, mert legkisebb közös többszörösnek azt a legkisebb számot nevezzük, melyben bármilyen irányú politikai meggyőződés hiánytalanul foglaltatik. Végezetül pedig már csak azért is szimpatikus a lajstromos szavazás, mert megszünteti a politikai párbajokat. Tudvalevő dolog, hogy az igy megválasztott képviselők egységes irányúak, tehát párhuzamosak egymással. Ezek pedig csak a végtelenben metszik egymást. „A Legszerstettebb Atyának — a Legszeretetíebb Anyának" Emlékszem, gyermekkoromban sokszor bolyongtam arra. A. íeraetíszélcn dudva és gaz között betüzgettem a töredezett márvány elmosódott Írását: »A Lcgszere- tettebb Atyának, —- a Legszeretetíebb Anyának . , .< Elmorengvo gyakran ültem itt a fiiben, Petőfi szüleinek elhagyott sírján. Azután fölkerestem a »Feleségek felesége-: horpadt hantját és megsimogattam a szegény Zoltánná esöverte fejfáját is. Azóta sok óv ment el ős a kegyelet kiásta sírjukból azokat, akik Petőfi szivének legbensöbb rejtek ében laktak egykor. A temető szélén áll most a büszke köpiramiá, melynek ormán az ős Tubul őrködik hób^- fagyban a Petófi- esalád siri álma fölött* . . . Ezen a szelíd tavaszi délutánon egyedül járunk a temetőből. Bárányfelhők fodrosodnak az égen és ogy madárka bolond, mámoros dalba kezd a fán. Mintha a holtaknak nótázna. Mintha a Petőfl- család örök álmát édesitenó kikeleti dallal. A koguláu elolvassak a fölirást: Petőfi- család. Ks alább a többit: Petrovics István- 1791—1819. Petrovicsné Pirns ilária. 1791—1819. Petőfi István. A másik oldalon: Pető find Szendrey Julia. 1830—186S. Petőfi Zoltán. 18Í9—1871. A kőgula belsejében mélyen beleépítve porladozik a régi rózsaszín márványemlék, gyermekkorunk ráncosareu barátja, a költő szüleinek régi síremléke. Már alig lehet elolvasni rajta a fölirást: A Leg- .szeretettéit) Atyának, a Legszeretetíebb Anyának A ropbény és a lone eltemeti az Írást, És ráknszik a hatalmas bronzkoronára Is, melynek ez a megkapó felírása : .1 jó üreg kccsmárosnah — A Yen- de'glösok Országos Szövetsége. 1913 március lő. A koszom minden levelén egy- egy város neve: Szeged, Kecskemét, Győr, Temesvár, Szombathely, Brassó, Arad, Szalmái-... Sok közülük fájó seb immár. Petőfi leikének szava tiltott szó a városokban, honnan egy-egy bronzlevél jutott egykor az ö szerettei sírjára ... itt pihen, a nagy közös sírban »A jó öreg kocsmáros«. Alkoiiyodófélbon van már élte napja, S ilyenkor az ember nyugodalmat óhajt. S öreá, szegényre, a szerencsétlenség • Őreá mostan mért legtöbb gondot és bajt. Fáradoz napestig, vasárnapja sincsen, Mindig későn fekszik, mindig idején kei; Áldja meg az isten mind a két kezével! <3, Petrovics István, a Felvidékről az Alföldre szakadt derék mészárosmester és kocsmáros nyugszik itt. »A vén zászlótartó«, aki halála előtt még fölkelt betegágyából, hogy erőtlen kezébe markolja a zászlót és hordozza azt csaták viharában. Ki az a vén zászlótartó ottan Olyan tüzes lelkiállapotban ? Szemem rajta kevúlyen mereng ti: Az én apám az az öregember! Annyi földet sem mondhat övének, Melyben egykor koporsója fér meg, S mégis-mógis viszi lobogóját Azok előtt, kik a hazát óják. Könnyem leszen sírodnak harmatja, S hired a nap, mely azt fölszántja,! Itt nyugszik mellette hűségesen élet« dolgos párja, aki vele egy esztendőben született e világra és vele egy esztendőben mondott búcsút annak — >a legjobb és legboldogtalanabb anyai« A szabadság- harc zivataros éve vitte el őket. Majd- első lakói lettek e vén sirkertnek; 1849 április 1-én nyl- itt, ezen a lölddarabon zo* megrázó elégiáját szülei mialatt vészjóslóan megdörögtek a Duna túlsó partján a Budavárát ostromló honvédágynk... Isten veletek hát... Csak egyszer még, egyszer Ölelkezzem össze , Sírkeresztetekkel... Olyan a két ága, mint két ölelő kar, Mintha apám s anyám nyújtaná ki karját.,, Id» hervadt le, ebbe a nyirkos gödörbe ifjú élete reggelén a költő törzsének há- lavány virága: Zoltánka. Akit születésekor túláradó boldogsággal ölelt keblére; — de mintha balsejtelem szorította volna el nagy szivét, a Halálhoz szólt az Élet kezdetének e titokzatos percében -. Oh halál, te nem léssz oly kegyetlen, „ Hogy magáddal rántsd idő előtt. >Pista is ide tért meg szorgalmas élete után. .,. És máskülönben hogy van dolgotok? Tndom, sokat kell fáradoznotok. Örök törődés naptok, éjetek, Csak hogy szükeeskén megélhessetek. S anyánkat, ezt az édes jó anyát, Ó Pistikém, szeresd, tiszteld, imádd f Mi ő nekünk? Azt el nem mondhatom. Mert nincsen rá szó, nincsen fogalom; De megmutatná a nagy veszteség: Ha elszóiitná tőlünk őt az ég ... Más levelem majd több lesz és vidám. Isten megáldjon, édes Pistikém ! ... És itt porlad-porladozik a »Feleségek—Felesége.« Ölemben egy oly asszony, akinek Tündérek adják a testvér nevet. A szeszélyes, regényeskedő, bájos gyermek, a költő életének egyetlen beteljesült vágya. Akiről igy ir a legnagyobb boldogság napjaiban, Zoltán: Egy menydörgés szivem dobogása, S villámok futnak által fejemen, S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. A vibarzó szív fölött oly édesen alvó gyermek, akit »egy égbe rontott képzelet tündér leányának« nevez, majd »legvak- merőbb reményeimet megszégyenítő ragyogó valóságának 1 Akiről a szerelmi extázis, a hitvesi hódolat és elragadtatás égbeszárnyaló szavát orgonázta: Minek nevezzelek, Ha megzendiilnek hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanának A száraz téli fák, , Zöld lombokat bocsáíanának, Azt gondolván, Hogy itt már a tavasz, Az ő régen várt megváltójot, Mert énekel a csalogány — Minek nevezzelek ? De az ő ölében fogta, el a közelgő tél tragikus sejtelme — és a közelgő hűtlenség" sejtóso is. A világirodalom egyik legszebb verse: Oh mondd, ha előbb halok el, tetemimr# Könnyezve boritasz-e szemfödelet ? S rábirbat-e majdan egy ifjú szerelme Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyol t, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Fin feljövök érte a sir*, világból Az éj közepén s oda lovisiem azt, Letörleni véle könnyűimet érted, Ki könnyedén elfeledéd hívedet, S o szív sebeit bokötözui, ki teged Még akkor is, ott is, örökre szeret! . ... Itt nyugszik, aki elfeledte hivér, eldobta az özvegyi fátyolt, akit a költő még sírjában is örök szerelmével szeret, akihez a szerelemnek é világszép versét irta. itt pihennek ők mind. Akiket a legnagyobb magyar szív legjobban szeretett, akikre tüzes lelke legszebb virágait szórta, azok itt porladnak. És sírjuk előtt romokban hever a magyar haza, Petőfi lángleikének velük egytestvér szerelme. (b-aj
