Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 46-os doboz
azon fordulnak meg, hogy a megegyezés komolyságát mind a két részen fölfogják s úgy ennél, mint a közeledő kiegyezési provizóriumnál ne kerüljön megint retorziókra s ezekről az obstrukció valamely lappangó alakjára a sor. A magyar képviselők lovagias szelleme bizonyára meg fogja őrizni a szerződéses hűséget mindvégig. Ezt meg fogja könnyíteni az a tudat is, hogy az obstrukcióról való lemondást a kisebbségtől ezúttal nem a szabadelvüpárt, hanem az ország érdeke követelte. Hódolat Petőfinek. Anyám, az álmok nem hazudnak Dicső neve költő fiadnak Soká, anyám, örökre él! igy énekelt az ifjú vátesz, a próféta-lelkek szent őrületével, szivében és ajkán a divinácio érzetével. S a jóslat bevált, mint egy isteni kinyilatkoztatás. Petőfiről ma már egész világ vallja, hogy tehetsége a tökéletesség szférájából sugárzott le hozzánk, ahonnét a teremtés legnagyobb művei, Isten kegyeltjei: a megsugalltak, a lángelmék valók. A nagy természet életműködése is tele van kifürkészhetetlen rejtelmekkel. Csodálatos misztérium a fogantatás, a növekvés és a szaporodás; kész csoda a hasonlóság a szervezetekben s a különbség az egyénekben ; egész mirákulum égy- egy faj kiválása és számlázottjaiban megismétlődése. De a legcsodásabb rejtelem az, amiből a lángész származik. A természet körében a csodák rendszerbe foglalvák s áttekinthető ben- i nük az egymásután sora, elleshető a fejlődés útja, kivételt nem tűrő törvénye. Csak a lángész eredetét, nem segit az általános törvény kinyomozni ; azt a természet rendje föl nem éri, uemcAji euyoK jji&iyaua&ait* vuuaUíUZ.u i uiVfciiyjavaslatára pénzügyminiszternek kedden fogja, mint értesülünk, tárgyalás alá venni a képviselőház. A törvényjavaslathoz többen szándékoznak hozzászólani úgy a szabadelvű párt, mint az ellenzék részéről. Nevezetesen Tisza István gróf, mint halljuk, már a szabadelvüpárt tegnapi értekezletén bejelentette, hogy a törvényjavaslat egyik szakaszához módosítást szándékozik benyújtani meg se mérheti: a lángésznek saját törvénye van s útiránya ugrás a természetben. Vagy nézzétek végig a történelmi fejlődés nagy lenditöit, irányzóit vagy igazi tóit, akik mindannyian egyéniségre óriások voltak s tetteik delejes világossága, termékeny ereje az Isten koncepcióját e világon folytatni, az emberek közéletét magasabb színre emelni törekedett, kérdezzétek tőlük, a természetes fejlődés kulcsával kezetekben, hol tanulták azt, ami nem volt elöltük, s mi lett abból, ami nem maradt utánuk ? A legtöbb lángész eredete homályosság, szegénység, alacsony sor. — mégis kiragyognak ők, mint a csillag, ontják az ajándékot önmagukból, mint a nap s halhatatlanokká lesznek, mint az Isten. Sorsuk többnyire tragikus a sírig: végzetes szenvedések marcangolásai közt teljesitik missziójukat, élelük arra látszik vallani, hogy szellemük nem is e világnak való s csak felsőbb parancs, isteni kényszer mérte rájuk az inkarnálódást: a születést. Alig van nehány, akit lelkének perzselő heve gyorsan föl nem égetett, el nem pusztított volna, mert a lángész életproblémája alkotásaikban merül ki s a megoldás egy-egy katasztrófa. Talán felsőbb rendelet róluk az is, hogy isteni megbízatásuk el ne ismertessék, amig élnek s az emberek **TP J i — Mi ez ! — tűnődik — hát nincs senki, aki dalt zengjen, nincs egyetlen welszi bárd ? És az ellenzék meghalt ? Hát majd megmutatom, hogy én élek. Bement a terembe, ahol épen azon voltak, hogy a cukoradó-javaslatot részletesen tárgyalják, amihez (teldntettel a visszaható erőre) a pénzügyminiszter módosításokat ajánlott. Polónyi Géza hát rögtön tudatta, hogy ő ezeket a módosításokat egy hallásra nem érti meg, tehát kérte, hogy a részletes tárgyalást halaszszák el hétfőre. ■— Jól van, jól! — intettek feléje. hálája csak akkor emeljen tiszteletükre oltárt, mikor ők már régen megtértek a felsőbb világokba s ott egyesültek Istennel. Lusta köszö- netünk a lángész erejével fölemeltetés tudatára későn eszmél, bevárja, hogy az emelkedésben szünet álljon be, aminek mértéke az, hogy ö nincs többé közöttünk: a veszteségről ismerjük föl, hogy mit bírtunk benne. Ilyen misztérium volt Petőfi feltűnése s rövid pályája, mely világrészeket képes száz- évekre fényével besugározni. A bunyevác kézműves s az ö tót felesége voltak kiszemelve, hogy a magyar lantosok fejedelmének testet adjanak. Tőlük ugyan nem kapta sem az alkotó lángészt, sem a nemzeteket villanyzó magyar üserot, sem a költői invenció nagy mélységeit, sem a müformák kápráztató gazdagságát. Vatesz- volt, Isten küldte és adta a magyarnak. Jellemalkatában épúgy, mint clete szertelenségeiben dombormű gyanánt formálódott a kivételes egyén. Ércbe is öntötte, de a saját lelke füzénél. Ez a tűz emészté ifjúságai, ez lobogott költeményeiben és gyújtott, ahova lángnyelve elhatolt. Az elemi erők háborgásai vonzották, ragadták azután magukkal. Ott vetette meg nászágyát, ott kereste koporsóját. Ilyen viharos élet hosszú nem lehetett. A végzet jól
