Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
4: Vasárnap Ellesett párbeszéd Krúdy Gyula Hét bagoly cimo regényéről A múlt napokban Füredről utaztam haza. Fölszálltam az esti gyorsra s mindjárt az első fülkében igen jó helyet kaptam. Csak ketten ülték benne: egy öregebb, szemüveges ur s vele szemben egy nem nagyon fiatal ,ugj a negyven körül), föltűnően úri hölgy. Az ur egy könyvbe volt elmerülve; a szőke, rendkívül finom arcélü hölgy szemmellátható- lag szörnyen ideges volt. Ajka meg-megrándult, ujjai galoppban doboltak a kis asztalkán, lába is folyton mozgott. Almádin túl egyszerre igy fordult az öreg úrhoz: — Uram, nem tudok tovább magamba fojtani egy tapintatlan kérdést. Már Ba daesony óta izgat. Nem haragszik meg érte? — Kérem, parancsoljon. A hölgy: ön intelligens embernek látszik, hogy olvashat ön Krudy-regényt? Az ur (ijedtében a földre ejti a kezében tartott Bét baglyot, majd összeszedi magát és nyugodtan válaszol): Kérem, sem a magám gyönyörűségére olvasom, A menyasszonyom parancsolta rám. A hölgy: A menyasszonya? De ... , '(a folytatását elharapta.) Az ur: A menyasszonyom t. i. nagyon /.lZ UTí JN <*q,Y t'tui lőj P, cigánygyerek, épen azt követel, amivel nem szolgálhatok. Nem, a regénynek meséje se nem érdekes, se nem szerves. Csak annyi, hogy egy fiatal pesti írónak van három nőismerőse, egy 40, vagy SO és egy 20 éves. Mindegyiknek udvarol: az első étellel, a második csókkal, a harmadig szerelmes pillantásokkal fizet a hódolatért. A hölgy: És a megoldás? Hogyan szabadul a hármas csávából modern Pari sunk? Az ur: Igen egyszerűen: az első öngyilkos lesz, a második kidobja az iró urat, a harmadik elvéteti magát. A hölgy: Szóval e cselekvény ép oly üres és vértelen, mint minden Krudy-re- gényben. Akkor bizonyára a jellemek rajza, a lelki élet gazdagsága tetszik benne önnek? Az ur: Na, azt nem mondhatnám, Krúdy Szokása szerint nem a hősei lelkét nyitogatja, hanem a magáét, arra meg nem vagyok kiváncsi. A hölgy: Egészen zavarba hoz. Talán csak nem Krúdy stíljéért lelkesedik? Hiszen az ő nyakatokért, egymáshoz skatulyázott vagy egymásba enyvezett mondatai még Jókai mesetárgyait is elviselhetetlen olvasmányokká nyomorítanák! Az ur: Bocsánatot kell kérnem: ez a regénye folyékonyabban van írva, mint a többi. Fárasztó ugyan ez is, kissé színtelen is, de nem lehet tagadni, van értelme a mondatainak. A hölgy: Nagy haladás, de még csali negativ érdem! Az ur: Vannak pozitivek is. Krúdy igen jó képét adja a regényében a 80-as évek fővárosának és irodalmi életének, bele tud ringatni a kor hangulatába. A hölgy: Engedje meg, hogy ellent- mondjak. Megsúgom önnek bevezetőül, hogy a regényt én is olvastam. Az ur: Ön is? Lám-lám! A hölgy: Semmi lám-lám! Nekem va lóban el kellett • olvasnom, mert Írok róla. A korrajzra térve, arról nem beszélek, hogy Krúdy vágj' három évtized vonásait halmozza egy évre; nagyobb baj, hogy ő nem képet fest, hanem mint valami élő lexikon, fölsorolja, szárazon, de azért nem érdekte’eniil,' ami a múlt század utolsó negyedében irodalmi életünk bizonyos köreit jellemezte. Egykét helyen képszerübb lesz ugyan. — Erdélyi Gyulát p. o. jél jellemzi — de jobbára csalt színeket és vonalakat ad a képet belőlük művésznek kell méf megalkotni ezután. Az ur: Nagysád nagyon követelő. D( legalább azt ismerje el, hogy Krúdy föl fogása ezúttal tisztább és komolyabb Milyen helyesen vélekedik p. o. a ko moly irodalomról és az uj irodalom ifjt törtetőiről. Ismerje el, hogy az ősziró zsás forradalmár ezúttal szögre a.kas2 tóttá Károlyi- elveit. A hölgy: Készséggel! Viszont Ön i lássa be, hogy Krúdy ebben a regényt ben bizonyos szordinóval játszik ugya az érzékiség húrjain, de a sorok közé,
