Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

MAGYi

Is

:i

lg

T

i.

t,

1

e

1

1

i

l

1

»

s

c

i

i

L

i

t

l

t

5

3

1

C

s

/

l

)

— (Legenda — a Petőfi sírjáról.) Most, hogy születésének századik esztendejére készül a müveit félvilág, ismét feltámadtak a vele kapcsolatos legendák. Ma reggel, a kolozsvári Ellenzik nyomán- több budaposti lapban is mogjelent a szenzáoiós tudósítás, hogy megtalálták a Petőfi csontjait. Eszerint1 a fehóregyházi csatavesztés után Petőfit súlyos sebek közt két huszár Székelykereszturig vitte, ott elrejtették a Lázár Márton vendéglős istállójába, ahol reggelre meghalt. A költőt aztán eltemették a kerti lugasban. Lázár Márton jól ismerte Petőfit, mert a csata előtt nehány nappal Szókelykoresz- turon tartózkodott. 1902-ben, amikor Lázár Márton meghalt s a Szegedi Híradó megírta a titokzatos temetés egész lefolyását, Bálint Dániel „.szókelykereszturi földbirtokos, aki most is él még, a kert jelzett helyén kiásatta a csontokat s nagy ünnepiessóggel a saját családi sírboltjába helyeztette el.

Eddig a legújabb legenda. Mert valahányszor Petőfi életének valamelyik emlék-fordulójához értünk, ujult erővel támadtak föl mindig e legendák. így volt ez 1860-ban, amikor Fákh Albert a Va- tárnapi Újság-ban megindította a Petőfi eltűnésére vonatkozó nyomozást. Később a Manasses-féle vallomás napokon át tartotta izgalomban egész Európát. Manasses azt állította ugyanis, hogy Petőfivel személyesen beszólt Szibériában. Jöttek e legendák 1899-ben, a fehóregyházi csata * félszázados fordulóján és most, a költő százados-esztendejében fölkeltek újra.

Mert ez is legenda lesz csupán. Ha Petőfit két huszár vitte vágtatva a keresztúri istállóig, akkor az valami honvéd- tiszt lehetett Mert Petőfi tudvalévőén polgári ruhában forgolódott a Bőm ágyul körül, a csata előtt alig négy-öt nappal érkezett meg Bemhez, a vezérkarból is kevesen ismerték, a katonák közül pedig úgyszólván senki. Sok mindent olvastunk hetvenhárom év óta a Petőfi utolsó pillanatairól, de a leghitelesebbnek mégis a Lengyel József orvos levelét kell elfogadnunk, aki menekülése közben visszatekintvén, úgy látta messziről Petőfit, amint Fehéregyházát elhagyván, gyalog futott az országúton Hójjasfalva felé, mialatt a bekerítő orosz lovasok már elóje- vágtak.

Legenda lesz a Petőfi most felfedezett sírja is, de nem lehet belenyugodnunk a puszta legendába. Ferenczi Zoltán dr., Petőfi életrajzírója, akinél ma jártunk, a mai újságcikkekben egyedül azt találta érdekesnek, hogy megvannak az állítólagos Petőfi csontjai. Egyik-másik kiváló antropológusunk, például Lenhossék dr., föltétlenül meg tudná állapítani, nem azt, hogy Petőfi csontvázáról van-e szó, hanem, hogy a csontváz lehetett-e a Pe- tőfl-é ? Petőfinek tudvalévőén fölfelé erősen szélesedő koponyája volt, orrának nyerge feltűnően beesett, a szemfoga erősen kiugrott s közepesnél alacsonyabb termetéhez képest a válla széles, a lába pedig feltűnően vékony volt.

Most megint egy illúzióval lettünk gazdagabbak. Ebbe azonban aligha fognak belenyugodni azok, akik esküszni mernek rá, hogy a költő nem esett el, hanem a hazában bujdosott még sokáig, mígnem végül — a nemzeti csapások terhe alatt — elborult az elméje. Hiszen Ferenczi Zoltánt valami tiz évvel ezelőtt azzal kereste föl egy öreg uriasszony, hogy Világos után két hónappal Arad utcáján találkozott Petőfivel, aki egy szekórkasban üldögélt, nagy-elbusultan. Bizonyára élnek még ma is sokan, akik látták a szegényt nyomorult bujdosásá- ban, hol kopott attilában, hol drótostótnak átöltözve. Valóban, itt jár közöttünk ma is és alakja kísérteni fog örökre, amíg ftcv mnovar nmhnr él