Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
_____—«£-----------------------------------------------I---------------------------------------------------------------------— f Valőban Fetőfi hamvait rejti-e a székelykereszturi sir? Érdekes levél — ' Kolozsvári tudósítónknak legutóbbi cikke, amely S árról a szenzációs hírről számolt be, hogy Petőfi hamvai állítólag Székelykercszturon, Bálint Dániel kisbirtokos családi kriptájában nyugosznak, érthető feltűnést keltett mindenfelé. Erro vonatkozóan ma hosszabb levelet kaptunk Lukáts Ferenc pénzügyőri felügyelő úrtól, (Budapest, VII., Ilka-utca 26a) II. 7.) aki már régebben tudomással birt a székelykereszturi leletről s azt a meggyőződését hangoztatja, hogy a kertben talált csontváz valóban a nagy költő földi maradványa. 1 Az érdekes levél egész terjedelmében igy hangzik: Nagyságos Szerkesztő Ur! A „Pesti Napló“ tegnapi számában Petőfi sirjáról megjelent közlemény kapcsán mély tisztelettel kérem, méltóztassék az e tárgyban bizonyára megindítandó eljárásnál az alábbiakat is nagybecsű figyelmére méltatni, mert az általam e tárgyban tartott nyomozás alapján erős a bitem, hogy a Bálint Dániel által eltemetett csontok valóban a nagy költő földi maradványai. Eégi hitem ez nekem s régóta közöltem is egyes ismerőseimmel, de nem hozhattam nyilvánosságra, mert még egyes körülményeket megállapítani szerettem volna. Az 1906. évben Székelykereszturra helyeztettem s egy pénzügyőri laktanya építése ügyében Bálint Dániel ottani lakos (kisbirtokos, asztalosmester és temetkezési vállalkozó) házánál többször megfordultam. A velem lévő Csiby Lajos szemlész figyelmeztetett arra, hogy Bálint raktárában egy ládában negyvennyolcas honvéd csontjai vannak, melyeket egy kertben találtak a körtefa alatt. Én mindjárt Pető- üro gondoltam s a csontokat meg akartam tekinteni, mert tudtam, hogy neki ikerfogai is voltak, amikről felismerhető lett volna, de az esti idő erro nem volt alkalmas. Később és többször igyekeztem a csontokat megtekinteni, de vagy nagyon el volt foglalva Bálint, vagy a láda kulcsát nem találta. Néhány hónap múlva huzamos távollótemből hazajevet értesültem, hogy a csontokat ünnepélyesen eltemették. Abban az időben, amikor a csontok feltalálásának körülményeiről értesültem, megkérdeztem Bálintot: nem gondolja-e, hogy Petőfi csontjai7 Miro nzt felelte: bárkié legyen is, annyi bizonyos, hogy negyvennyolcás magyar honvéd maradványai s ezért egyik nemzeti ünnepen cl fogja temetni. Ha a csontokat 1902-ben találták meg, amikor én még nem voltam ott állomáson, ngy azok több mint 4 évig állottak temetetlenül, mert a temetés 1906 Vagy 1907-ben történt; korábban nem lehetett, mert a temetést végző Orbán plébános utánam helyeztetett oda. Ezt azért jegyzem meg, hogy rámutassak arra: a Petöfi-Tár saságnak elég ideje lett volna azokat megvizsgáltatni, ha az erre vonatkozó felhívást megkapta volna. Én különben — bár többekkel beszéltem az ügyről — nem hallottam arról, hogy a társasághoz felhívás intéztetett volna, sőt arról sem. hogy Bálint a koporsóra Petőfi nevét és évszámait felíratta volna. Ha én tudomást szereztem volna erről, nyomban nyilvánosságra hoztam volna széles körben a temetést, de akkor mindenki csak arról beszélt, hogy „eltemették a honvéd csontjait“. a hitelesség mellett Hogy pedig ezek a csontok valóban a Petőfi földi maradványai, a következők támogatják: A íchéregyházi csata előtti napokat Petőfi Szé- kelykeresztnron töltötte. Többnyire Varga Zsigmond korcsmáros házában lakott, kinek Rózsika nevű leánya annyira megtetszett neki, hogy költeményeiből felolvasott, sőt költeményt is irt hozzá, melyet Rózsika imádságos könyvében féltett kincs gyanánt Fiátfálvára költözködésük után is sokáig őrzött. E könyv után minden községben nyomoztam a környéken, de nem találtam meg; bizonyára úgy a könyv, mint a költemény valamelyik rokonnál lappang, mert a székely csaláldoknál az imádságos könyvet évszázadokig meg szokták őrizni. Elfoglaltságom gátolt az alaposabb kutatásban, do valaki, például tanügyi ember, igen nagy szolgálatot tenne, ha az utolsó költeményt felkutatná. Petőfi, megígérte Rózsikénak, hogy a csata után Székelykereszturra okvetlenül visszatér. Már pedig tudjuk, hogy Ígéretét, ha csak lehetett, mindig betartotta. Közbeszéd tárgya volt Székelykereszturon, különben Nagy Ferenc ottani barátomtól is hallottam, hogy Vargáék öreg szolgája (valószínűleg a közleményben megnevezett Lázár Márton) halála előtt rövid idővel azt mondotta környezetének; „Ne keressék Petőfit, ássanak a körtefa alatt nyugatra 5 lépésnyire, ott van“. E vallomás alapján ásták fel a csontokat s a honvédruhadarabokat. Minthogy Petőfi honvéd őrnagyi egyenruhában volt, bizonyára felismerhetők voltak a tiszti jelvények, hacsak a menekülés érdekében nem cserélte fel Petőfi a tiszti ruhát más egyenruhával. Bálint bizonyára a ruha- foszlányokat is eltemette és tud is annak minémü- ségéről. Azt is hallottam valakitől, hogy az öreg szolga azt is mondotta volna, hogy a csata után Vargáék több napon át rejtegettek lakásukban (tehát nem az istállóban) Petőfit. Arról is beszéltek, hogy a feltaláláskor a csontokon erőszakos sérülések voltak. A csontok kiemelésekor bizonyára hatósági vizsgálat is történt, ami a halál igazi olcát megmagyarázhatná, mert ez esetben nincs kizárva, hogy a halált nem a harctéri sebesülés okozta. Az öreg szolgának valami oka lehetett hallgatni Petőfiről akkor is, mikor mindenki tudta, hogy a közeli Fehéregyházán a sírokban keresik csontjaitl Azon állítással szemben, hogy Petőfi a fehéregyházi csatatéren elesett, a történelem azt igazolja, hogy amikor mindenki menekült, ö még élt és alkalma volt menekülni. A Küküilő vize nem gátolta abban, mert a száraz időben egyes részein átgázolható volt. Menekülésének iránya más nem lehetett, mint Szókelykeresziur, ahol öt Rózsika várta. De föltéve, hogy-, megsebesült s a LOzIentónvbeh jelzett módon vitette magát vissza Vargáék házához s ha elfogadható is, hogy az istállóban rejtegették, — ahogy őt a Varga család megkedvelte s ahogy én az ottani emberek kegyeletét ismerem,----ha nem f űződött volna valamely titokzatosság a halálához, fel sem tételezhető, hogy a család a jobb idők beálltával tovább tűrte volna aßt, hogy koporsó nélkül egy gödörbe dobva legyen eltemetve. Rózsika, ki állítólag öreg napjaiban is siratta Petőfit, ezt nagy ok nélkül nem törte volna meg. Azon vidéken szokás ugyan a kázikertekbe temetkezni, do a tisztességes eltemetést és a sir gondozását mellőzni még abban, az esetben sem lehetett, ;ha Petőfi a közvetlen üldözés alatt halt meg, hiszen a holt költőért már senkit sem vontak volna felelősségre — különösen a kiegyezés után. Bálint Dániel itteni rokonait felkértem, hogy nevezettnek kilátásba helyezett Budapestre érkezését velem tudassák, mert közleményem előtt a körtefa alatt talált hulla hatósági vizsgálatára s ai egyenruhafoszlányokra nézve kívántam információt szerezni. Minthogy azonban az ügy már előhívatott, mély tisztelettel kérem a Szerkesztő urat, méltóztassék illetékes helyen az antropologiai vizsgálat meg- ejtése s a szükséges megállapítások iránt intézkedni, mert hitem erős, hogy Petőfi földi maradványai azok, melyek Bálint Dániel családjának székelykereszturi sírboltjában nyugosznak. Kiváló tiszteletem nyilvánítása mellett vagyait alázatos szolgája Lukáts Ferenc, pénzügyőri felügyelő. A levélhez csupán azt. a megjegyzést fűzzük, hogy ennek az „uj Petőfi-kérdésnek“ alapos megvizsgálása elsősorban a Petőfi-Társaság feladatai közé tartozik, IFaeiának nagy többséggel bizalmai szavaztak Róma, augusztus 10, A kormánynyilatkozat vitája tegnap este óriási viharok között folyt. Több szónokot a Ház általános közönnyel hallgatott mindaddig, inig Repossi kommunista képviselő nem emelkedett szólásra. Repossi a legutóbbi sztrájkol! vette védelmébe és hozzátette, hogy a proletariátusnak fegyverrel a kezében tovább kelleti volna a sztrájkot folytatnia. Giunta trieszti fascista képviselő erre felállott helyéről ás közbekiáltott, hogy az ilyen tartalmú beszédek egyértelműek a lázadásra, a vérontásra és a bűnözésre való felhajtással s hogy az ilyen beszédekét nem volna szabad végighallgatni a kamarában. Majd hozzátette, hogy ha Repossi még egy ilyen szót mond, lőni fog. .Giunta szavaira kitört a vihar. Az elnök percekig hasztalanul rázta csengőjét, a fascista képviselők izgatottan csoportosultak s egyikük revolverrel a kezében Repossi mögött ült le. A-teremőrök észrevertték kezében a fegyvert s a parlamenti tisztviselők kérlelni kezdték, adja át revolverét, amit hosszas rábeszélés után meg is tett. Róma, augusztus 10 (Stefani.) A kamara Cocco-Ortö képviselő bizalmi indítványát névszerinti szavazásban 247 szavazattal 121 szavazat ellenében elfogadta.
