Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
Váradi Antal 1854—1923 Valaki mintha kalapáccsal szivenütött volna. Erőmön túl van a feladat, hogy Írjak róla, a mérlegelő kritika objektiv hangján Írjak, mikor megtántorouva olvasott}, újra, meg újra a hirt az én nagy tanítómesteremről, aki itt járt még ma délben, itt ült az asztalomnál, ahol most búcsúztatót Írok róla. Itt, itt, az asztalomnál! Alkotó kezének nyomát még el sem törölték a halvány porrétegben, amely az asztal lapját borítja és ez a kéz már hidegen, mereven csüng alá, tétlenül, örökre elpihenve. Hatalmas homlokának kupolája alatt már nem szólalnak ünnepi harangzúgással a gondolatok, fáradt szivének tik-takja nem zakatol már többé és különös szemének mély tükrére fekete függöny ereszkedett. Ma délben még itt ült, ezen a széken, ahol én roskadozva, fátyolos szemmel, hitetlenül olvasom a hirt. És már csak egy marék hamu, ami megmaradt belőle, mire leszállt a téli alkony. S zivének hóditó tüzénél melegedtem iban. Még ebben a gyászos és borzqn- ben is különös hőség tölti be a lelke- egnedvesedik a szemem, ha az elmúlt ndolok, mikor a közelében*voltain ifjú ója padján hallgattam kitörölhetetlen ;. Akire egyszer ránézett meleg kék ire rámosólygott csak egyszer is szeli- os ajka, akinek a nevét bizalmas- Koava, tréfálkozva valaha is kiejtette, vájjon elég öreg\ lehet-e valamikor, hogy felejtse őt? Szivének nagy melegsége egész életén, költészetén és) tanító munkásságán uralkodott. E nagy szivét nemes ideálok hódolata töltötte el és ez a hódolat alázkodott alkotásaiban is. Költői nniye az Isten, a haza, az emberszeretet örök ideáljainak van szentelve. Hiszen ő még abból, a létekre és tehetségre egyaránt nagy generációból való volt (oh, milyen szörnyű kimondani ezt a szót: Vültij, amely nem mesterségnek. nem érvényesülési alkalomnak nézte az irodalmat, de hivatásnak, isteni küldetésnek. Ezért nem ismerte e nagy szív az irigységet és a féltékenységet. Nála megértőbb, igazabblelkü barátot, támogatót alig talált a fiatal iró, vagy a fiatal színész. A nagy fölfedezők lelkes elragadtatásával tudott örülni mások, utána következők értékeinek és sikerének. Ifjúságában már a tragédia formái, nemes PÓthosza, hatalmas ipdülatai, mppumentális arányai, a Biblia és a történelem nagy témái vonzották. Megírta az Isjfcím'ofá-tragédiát. megalkotva ezzel a magyar tragédia-irás egyik legjobban kiemelkedő monumentumát. AJig húszéves akkor. És túl a hatvan even, megírja a Szent Margit asszony legendáját, a Ny alak szigetének szent királyi szüzéről. Ódái, legendái és elégiái az elragadtatás misztikus tűzében égnek és fennjárnak a költészet havas csúcsain. Egész Írói pályáján nem irt le egy sort, amely köznapi, triviális, alacsonyrendü lett volna. De túl a költőn és az európai tudásu polihisztoron, aki egyike volt kora legműveltebb embereinek és legjobban pallérozott elméinek, Váradi Antal a legnagyobb magyar tanítómesterek egyike volt. Mint színész-pedagógus úttörő munkát végzett. A Sziniakadémia az ő tanári, majd igazgatói működése alatt kezdett kifejlődni azzá, ami lett: Európa egyik legelső művészeti főiskolájává. Mesteri keze alól négy évtizeden át a magyar színpad legnagyobb büszkeségei indultak el. Akik tanítványai voltunk. egész életre való gazdag kinccsel indultunk el az iskola falai közül, a művészet szeretetek a kultúra áldozatos szolgálatát, a haza iránt való hűséget, egy nemes idealizmus lángolását vivén magunkkal örök utravalóul. Az utóbbi évékben, ahogyan daliás teste lassan meggörnyedt, egyre jobban a régi dolgok felé fordult az érdeklődése. A magyar színészet romantikus élőidéinek nagyszerű krónikása lett. Csodálatos megjelenítő erővel mesélte a mai generációnak a rég porladók küzdelmeit, régi emberek és régi házak legendáit Pa olvastuk ezeket az írásait, mintha újra meg újra a hangját hallottuk volna, ahogyan mesélt, mesélt nekünk az iskolában. És ha az irodalom történetében ódái, tragédiái őrzik emlékezetét, tanítványainak lelkében ezek a bájos mesék keltik föl majd sok évtized múlva is egyéniségének varázslatos emlékétEgész élete ppldaadóan szép volt. Munkás, alkptó, becsületes élet künn a fórumon és az önfeláidqzó jó apa élete benn a családban. Olyan gyermekeket adott a magyarságnak, mint Váradi Aranka és Váradi Iji. Rajongva esüggött családján, ahogyan rajongva szerette hazáját, az irodalmat, az iskolát, a Nemzeti Színházat. Egyik utolsója száll vele sírba annak a kivesző generációnak, amely egész életével nagy melegséget és nagy tanulságot árasztott maga körül, áldásául nemzedékének. Ma még itt járt közöttünk a szerkesztőségben, még elhozta utolsó kéziratát hűségesen. Még arról beszélgettünk vele, hogy ötven éve magyar író. Másfél óra múlva halott volt. Utolsókat dobbanó szivének ösztöne arra vezette, a Nemzeti Színház felé. Ott terült el a nyirkos aszfalton, nemes arcát hemocskolta a sár, do utolsó pillantásának meg-törő fényében ott sugárzott a buesu a Nemzeti Színháztól. Homloka porbahullt a bálvány előtt, melynek oltárán a húszéves ifjú nemes lángolásának első szava zengett bele a kortársak szivébe, a színpad előtt, ahová a hivatottak százait küldte hirdetni az igét. ahol imádott leánya alig két hete, az utolsó évek egyik legnagyobb szin- padi sikerét aratta. A rivalda lámpái ma is kigyulladnak, mint máskor. A magyar szq tovább zeng a színpadról az ő tanítványai ajkán ma és mindörökre. De ő már a halál örök maszkját viseli arcán ezen az estén. És viselni fogja a föltámadásig. Egy szép, nemes, alkotó és példaadó élet emléke maradt utána. És :i tanítás elménkben. És az áldás szivünkben. Balassa Imf«
