Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

"üg emelkedett tu! áron a határon, amely

Váradi Antal i mmaetmapi imái «M*«--- _

’

£ nmU AJ * íikor effyik napon kritikák és közönség r—éforöl

i A] “»ásodik felének Magyarorzz^,,, beszeltek, mint uj darabjának sikeréről, másnap

érthet^D Probléma lesz jövel ,,, m.-r olt fllt az Íróasztalánál és egv másik kba” mmdazok számára, akik e,r/|ma fordításán dolgozott. Kenyérkeresetből?' s'zlza^fnv^ h* keIetre. s^ltan eW «““ág Mif,ha. okos, eszes, minden területen megbecsült em- szazados nyomorban, verekedésben, elmaradottsber'’ Iétére százszorta jobban fizető munkákat kerev an, a sorsnak rossz bánásmódjában mostohán, ív».*., as találhatott volna, de ő ezt a területet válaszai'6 ^ekl^?',ur,k^’1*k <>s a,ig t5bb minl félszázad a,otta ki a maga számára és ngy becsüle meg, mint n ‘oridulPteben egy szédületes ugrásnak m,-)rt,etyelj amelyet semmiféle csábításért elhagyni nem

a Száia‘??k elmaradását, lekésését kipótolehely-janitó és tanár volt ujságirómunkájában is,

ormién területét úgy hidalja át, hogy <amely épp olyan egész ember életmnnkája nála, mint megnyíló uj századnak hajnalan egyszinten áll k mhld a többi. Irt nagysikerű regényt, számban olyan túrában, külső és belső éleiében mindazokkal az hofry szintén kiteszi egy emberélet munkáját

forrásokkal, amelyek nyugaton a szellem ás a fe. ^ no’Venft és elbeszélést újságcikkek ezrei között S des utjának messze határállomásain tűzték ki lo: „ért az ember nem lehet el pihenőórák nélkül, ezek- gójnkat mar akkor, amikor itt keket határán csal (>p_ a szükséges és kedves órákban, mikor mások a ti verefcedö akö1 tehetett gondolata, so amlag kényelmében bámulják szivarjuk füstjét ő a és rendeltetése egy országnak. Ezzel a félszázad Luitba szaladt vissza és nyilván nemcsak mulatságul, szmte fantasztikus ugrással szemben értetlenül hanem példaadásnl is, régi emlékek közt böngészett,- ■ • múlt vidám és szomorú eseményei--1 ÍI1—»1 (fTriit.

j

uajd mindenki, aki ennek a félszázadnak embe ’nem ismeri. Mert hisz itt ma alig húsz évvel e század utolsó dátuma után miíyen sokan vám akik sem ez Stven esztendőt, sem a törekvéseit az embereit sem az eredményéit nem tudják mi érteni Hogy értsék meg hát messze századok mi ezt a fantasztikumot, a végzetnek pompásan ragy szinjátékát, amely itt e félszázad alatt lezajlott. S főleg, hogy értsék meg, amikor közvetlenül utána ugyané végzet egy másik fantasztikus szeszélyéből szinte egy csapásra rombolódik le minden, amit ez a* ötven esztendő letetüdős, erősizmu munkája kitermelt

Ennek az ötvan esztendőnek értelme, magyaré tata, kulcsa az embereiben van, E különös és majdnem éppoly érthetetlen generációban, mint amilyen képzeletbeli maga az idő e sebes iramával. Mondják, hogy ez az idő nem a zsenik kora sem nálunk, sem másutt Kevesen vannak, akiknek alkotásai az örökkévalóság számára valók és maradandóságuk még gyérebb e világrombolás után, amely néhány szellemi kincsen kívül jóformán mindent megsemmisített Nem a zsenik kora tehát hanem csodálatos talentumoké, akik egészen különös rendeltetéssel szülét lek bele ebbe a furcsa időbe. Talentumoké, akiknek megadatott hogy fejenként legalább öt ember mun káját végezzék el. Hogy tíz kézzel tudjanak dolgozni, hogy öt pár lábbal tudjanak rohanni és öt fejjel tudjanak gondolkodni és végül, hogy csak egy szájjal és egy gyomorral tudjanak enni Ezt kell tudnia és ismernie annak, aki ezt a félszázadot és Magyar- ország hirtelen fellendülését, szellemi és kulturális expanzióját meg akarja érteni. Azt kelt tudnia, hogy volt itt érv kor, amelyben tevékenynek, munkaerőnek, embernek se számított az, aki az életnek csak egy területén tudott produkálni Ez a kulcsa ennek a kulcs nélkül felnyithatatlan időnek.

A mi szeretetünk és ötök emlékezetű megbecsülésünk efjkor iránt azért olyan mély és megingathatatlan, inert még megadatott nekünk, hogy közelről ismerjük ennek a kornak néhány nagyszerű emberfiguráját. És éppen, mert ismertük őket, minden egyes alakjának elvesztése súlyos és fájdalmas vesz- aunkra. Ilyen fájdalmas veszteség Váradi hirtelen halála, alti kissé megfakult prém saptOfOttan és avult fekete télikabítjában úgy sietett át ma délben a Rákóczi-uton a Nemzeti Színház félé, mint akinek éppen most és minden időiméi irMább újra öt ember munkáját kell elvégeznie. Alig egy perccehrjatóbb pedig annak a háznak sarkánál, amelynek munkájához és embereihez, múltjához és jelenéhez annyi szál fűzi, a sorsrták mgyanolgein szeszélyétől, mint amely e munkával teli életre kiszőlitotta, eüánozott az élők sorából.

Váradi Antal talán legpregnánsabb típusa volt ennek az időnek. Megvolt benne e kor igazi embereinek sokoldalúsága, szívóssága és munkatempója. Azok közül vsíó volt, akik nemcsak azt tudták, hogy a nap huszonnégy órából áll, de akik tudták azt, hogy vannak idők, amikor huszonnégyből húszat dolgozni nemcsak lehet, hanem kötelesség. Váradi Antal valóban legalább öt emberért állta meg a maga helyét, öt különböző őrállomásán a kultúrának, még pedig mind az ötön egyidőben, és mind ez öt szolgálatteljesitésé- ben tulajdonképpen mindig egy volt, ugyanaz, mint ennek a generációnak többi nagy munkaerői: tanár és tanitó, uj generációk, ez újvilág ifjú nemzedékének nevelői. Egyébként első hivatása szerint ra tanár volt és a tanári katedrától sohasem tudott egészen elszakadni. Okos kereskedők, s a hivatal dolgos embereinek ezrei kerültek ki a kezéből és nyerték tőle irodalmi és művészi kultúrájukat és a magyar szinjá ték csillagai között mai napig alig akad néhány, aki ne az ő oktató szavából ismerte volna meg a magyar költészet és a magyar dráma igaz értékeit. Tanított a Kereskedelmi Akadémián és tanított a Szinészakadé- mián, tanított az életnek minden területén a maga munkásságának minden teljesítményével és tanítóit példaadóiin a dolgósságával, sohasem nyugvó energiájával, azzal a lankadatlansággal, amely nem ismeri a pihenőórák örömét, a henyélés kényeimét és kelle- .mességét.

K&ltő volt és verseit országszerte szavalták és szavalják. Drámairó volt, olyan sikerekkel, amelyek kel manapság a vagyoni jólét egész bősége jut osztály részéül a diadalmas szerzőnek* Cselekedte ped| c*t aljtaii jjípbcui,

a magyar művészi iUU„ ------- _

k

özött, amelyeket szeretettel és szenvedéllyel

a—»—>—tat—«—

magyar színjáték történetének ÍegkT^lOD^is!B?Ríff

és közvetítője volt.

Mindebben a lázban, hajszában és robotban pedig, amely idegemésztő és erölsorvaszló voltában messze túlhaladja az emberi teljesítőképesség és idegerő balárait, volt ideje még valamire. Volt érkezésé rá, hogy mindenütt ott legyen, ahol a humanizmus, az emberi szabadság, az emberi méltóság és igazság jogaiért folyt a küzdelem. A tiszta és igazi szahadclvüség fölvilágosuit embere volt, e meggyőződéséért és hitéért volt ideje és volt bátorsága, hogy helytálljon é, harcoljon.

Váradi Antal fájdalmas távozásával tulajdonképpen újra ezt a különös nagy időt siratjuk el, amikor a végzet- olyan embereket termelt, amilyenre annak az időnek szüksége volt. A Váradi Antalok generációja nagyon szükséges volt akkor, mert tehetetlen feladatot kellett megoldani cs ők megoldották aztv, Soha lehetetlenebb feladat nem hárult még koira ég emberekre, mint az, amelyet e sivár és szomorú ma nvujt, — csak éppen Váradi Antalok vannak kevesen,:

(w.) ;

gyu>-