Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
—.„ou.^u icgis-cvcsuue a lurvenyutni ujc^- állapított fizetési többlet kedvezményeiben. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az 1893. évi IV. t.-cz. 3. §-ának azon hiányos intézkedését sem, a mely az alacsonyabb fizetési AZ „EPERJESI LAPOK" TÁRCZÁJA. Petőfi verse a sárosi várról. írta: dr. Horváth Ödön. Mikor egy év előtt, Széchenyi-körünk Petőfi- ünnepére, kis munkámhoz: a «Petőfi Eperjesen» czímű műhöz, gyűjtöttem adataimat, sokat kutattam én is az után a költemény után, a melyet Petőfi eperjesi időzése alatt, ama kirándulása alkalmával írt, melyet jóbarátok kedélyes társaságában a sárosi-várra tett volt. Átolvastam sok művet és jegyzetet, melyek ezeknek az Eperjesen töltött napoknak az emlékeit örökítik meg ; — megkérdeztem egynéhány tanúját az akkori időknek, a kiknek emlékezetében még élhetett pár adat a költői verseny e szép idejéből, — megkérdeztem hazai irodalomtörténetünknek nem egy búvárát és szaktekintélyét : de eredményre nem tudtam jutni semmikép. Most a közelmúlt napokban, a Magyar Nemzet egyik (szept. 29-iki) számának tárczájában, nemzetünk koszorús költője: Jókai közli az Illés Bálint levelét, melynek kapcsán ő egy verset küldött be neki. Ez a vers volna állítólag az eddig hasztalan keresett költemény. Hadd álljon itt Jókaink kis czikke és a kérdéses levél egész terjedelmében: „Még mindig nem hagyta el a földet . . . Nem tudta felcserélni a haza honfivértől meleg földét a hideg éggel . . . Még mindig ellátogat azokhoz, a kikről tudja, hogy meglátják az ő szellemalakját . . . A. XAj VI kViVvzitvk ui oiiJioiUi UL UXUlVJUL/CUl V/l” fogadott törvényjavaslat-tervezet indokolásában foglalt nyomós érvek ha valahol, úgy Eperjesen kiállják a tűzpróbát. S éppen azért, mert városunk intelligencziájának jelentékeny részét teszik ki Ott suhant végig fényes árnyéka a szobám falán, csendes éjjel, szemfedőjének lebbenése eloltotta az éjjeli mécsest s aztán csak ő maga világított még egy pillanatig. Hangja is volt. «Csak egy húr zöngése, mely lantjáról lepattan.» S ez a lant még most sem függ érintetlenül. Belekapnak a húrokba szellemújjai . . . Nevemnapja volt: talán ezt jött köszönteni. Korán reggel egy levelet találtam az íróasztalomon, melybe Petőfinek egy eddig ismeretlen költeménye volt zárva. A levelet Illyés Bálint országos képviselő, régi jóbarátom írta. Tartalma ez: Kis-Ta,csa, 1900. szeptember 21-ikén. A mellékelt Petőfi-féie költeményt, úgyis, mint a nagy költő kortársához, barátjához, úgyis, mint a Petőfi-társaság elnökéhez, azon kérelemmel küldöm hozzád, hogy méltóztassál azt hitelesség szempontjából elbírálni s ha méltónak találod reá, a Petőfi-társasághoz juttatni. — A költeményt egyik öreg barátom (Rotter Vilmos) s volt honvéd-tiszttársam következő sorok kíséretében küldte hozzám: «E költeményt Petőfi a helyszínén írta s Nagy László, nyug. törvénybíró, akkor eperjesi jogász, emlékezetből mondotta nekem toliba: oly egyén, kinek hitelt adni lehet.» A levélben megnevezett hazafiak annyira tiszteletreméltó alakok, hogy nem lehet kételkednünk a kút- forrás hitelességében. De engem még inkább meggyőz a költemény maga, mely egészen Petőfi eszmelobba- nására vall. , _ _________ tnueK telterjesztését határozták el. Ugyancsak alispáni előterjesztés alapján elfogadták a törvényhatósági útalapnak 1901—1902. évekre egybeállított költségvetését, melynél évi 60,000 K. hiánynak fedezését a minisztériumtól kérik s melynek kapcsán a törvényes maximumot képező 10% nyi útadót, Sáros vár romja. Petőfi Sándortól. 1845. év tavaszán. Alkotni nehezebb, mint rontani, 5 mégis, a mit a nagy ősök építének, Le nem dönthette végkép a bitor Minden dühével dúló fegyverének. Csonkán merednek égbe tornyaid, Óh vár ... S én mindenik mellett megállók; Szent érzelemmel honfi szivemen, Miként Jeruzsálemben a zarándok. Egy országszerte űzött, kergetett, Sebektől vérző vad volt a szabadság. E vár vala utolsó menhelye Es itt elfogták a vérszomjú kutyák. E vár vala utolsó menhelye, Innen tekintett a tiprott hazára, Míg durva gőggel tört reá a zsarnok És a börtönnek fenekét járta. Sötét börtönbe tették be a hőst. Hol rabbilincs kígyózott a kezekre . . . Lement a nap az égről más napig, És a hazáról ? . . . arról mindörökre. Én Petőfi eszmejárását vélem a versben feltalálni s méltónak tartom, hogy összes művei sorába fölvétessék. Hogy miért nem vette föl e verset költeményei gyűjteményébe f Annak könnyen meg lehet találni az okát. A vers keletkezésekor a czenzura akadályozta Jelen számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
