Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
XlttlV AllUAVC. talom nélkül. A tartalmat nekünk keu mcgnuuu Mert habár a miniszterelnök ur ezt a formuláHomlokzatára mint a tízparancsolat elsőjét vésték be az alapító nemzet, művészek és költők: «Idegen isteneid ne legyenek, hogy azokat imádjad!» És a Színház leghütlenebb csapongással vetette magát a külföldi bálványok után, ezekkel tömték meg a templomot, a legdíszesebb polczra helyezve őket, — mig az igaz, eredeti Múzsát lealázták és mint Hamupipőkének megvetve kellett szolgálnia a fényes, betolakodó kalandomőt, ki azóta királynő gyanánt uralkodott rajta, vagy aztán kiszorittatva saját hajlékából, elűzve, számkivetetten el kellett züllenie. Kivül a régi név ragyog: «Nemzeti Beinkig». Belül a mi folyik: ^Nemzetközi Variété». * Ha elégedetlenek vagyunk a mával, utána kell néznünk : volt-e oly fényes tegnapunk, melynek képére kívánjuk alkotni a holnapot? A Nemzeti Színháznak megvolt ilyen fényes tegnapja, mely mintául szolgáljon — korszerű alkalmazással — a jövőhöz. Ez Paulay igazgatói kora volt, a virágzási kor. Paulay Ede volt leggeniálisabb vezére a Nemzeti Színház hatalmas gárdájának. Szinirodalmi s színpadi magas képzettsége megadta neki szükséges kettős hivatottságát. Rendkívüli becsvágya, űgybuz- galma, érzéke csak segédeszközei voltak. Tényleg ő tette azt, hogy első színházunk a modern sr.inház névét kiérdemelje, színvonalát kivívja. Modern színház, miként a Nyugat fővárosaiban, melyeket a legműveltebb közönség látogat, melyek jelességére sokat tartanak az illető nagy nemzetek, mert az idegenre is nagy vonzerőt gyakorolnak, sa többi müveit külföld e színpadok kiválóságáról ítéli meg az egész ország haladottságát. És miből áll az ily modern színháznak, — mely egyszersmind nemzeti, vagy udvari jelzővel ékes, — sajátos műsora ? íme a Nemzeti Szinházé Paulay alatt, mely mintaszerű. Három részből áll: első csoport az eredeti drámairodalom, ebben klasszikus, azaz időpróbát kiállt remekművek, majd az ujalkotásu történelmi és társadalmi komoly és vig darabok ; második csoportot képez a nemzetközi klasszikus dráma, az ó-kori görögön kezdve, mely közkincse lett a világnak ; végül a mai franczia, angol, német, olasz, spanyol, szóval az európai legjobb hirü, közelismerést aratott modern színpadi termékek. És Paulay örök érdeme, hogy e hármasirányu programmot végig keresztülvitte, színészt és nézőt ahhoz szoktatott. Sophokles és Plautusz, Shakes- pere és Moliére, Calderon, Goethe, Schiller, Grillparzer — némelyik egészen ujonan — megjelent az ő színpadján, külföldön is irigyelt sikerrel. És az akkor dús termésű, uj eszmekörü franczia dráma: Augier, Sardou, Dumas, Pailleron és számosak addig nem ismert közvetlen hatással ragadták meg a nézőket, s a művészi testület talentumát friss uj képességi körben ragvogtatták, hogy az antik szellem tekintetében Athén, a modernben Párig színpadi hősei mellé állítsa őket a lelkesültség. De Paulay legmaradandóbb becsű irányzata, hogy ő mindé sokoldalúság mellett az eredeti drámaköltészetet vitte legjobban előre, kiállítás, rendezés által vonzókká tette, az első előadások eseményszámba mentek s a jó munkák — ha bár csak eredetiek — legyőzték a közönség eddigi előítéletét. A különböző műfajok közt nem téve különbséget, minden irányzat elfért rendszerében, s fénynyel sugárzott abból szét. Vörösmarty, Kisfaludy, Teleki, Madách rész-* ben egész újonnan, színpadot se látott man-: káikkal léptek föl; az »Ember tragédiája»; maga szinte felerészt az igazgató bátor, müértö lel-: kének diadala s elég föntartani emlékét művészettörténetünkben. És egész uj magyar drámaírói testület kerekedett föl Paulay védszámyai alatt, tették, sokan első kísérleteiket, erős irodalmi harezokban egymással, de különbség nélkül birva az igazgatói legőszintébb sikeres támogatását valamennyien,—máig is vezérszellemei színpadi költészetünknek. Hatalmas eszme-áramlat ragadta föl a Nemzeti Színház intézetét. Közönség, művész és iró föl volt villanyozva. Az előadások a leglátogatottabbak, a helyek előre keresettek, a színház mindig kicsiny, a közönség mindig nagy, a kritika elégedett az alakításokkal,, ünnepelt művészi s művésznői nevek emelkedtek ki, külföldi szerző-, művész-kitűnőségek elragadtatva szóltak a valóban «első* müintézetről. Alkotás, élet, dicsőség ütött tanyát a színpadon, mert a vezérlet megtudta hármas feladatát oldani, a nagy titkot, hogy a színház klasszikái, modem-és nemzeti legyen. Igaz, hogy Paulay sikerei kivívták azt a tekintélyt tehetségének, hogy szabadon dolgozhasson, a hivatalos felsőbb nyűg és korlátozás nélkül. Az igazgató iga zgath atett. Igv a színész játszhatott, az Írói pedig írhatott. - ' ■ Ez volt a tegnap: öntudatos munka, fejlődés, virágzás napja. Még nem is múlt, csak félig múlt; — a magyar művészet deszkák közé szorított tengerén a magasra csapott hullámok most annál. mélyebbre
