Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
Letartóztatás a Britanniában Elnök: Nohát, mi is hágniuk ezt! Vádlott elmondja, hogy növembcr 7-én letartóztatták a Britanniában. Elnök: Mit keresett maga a Britanniában? Vádlott: Rupert interpellációja titán stílé fenyegető levelet kaptam. Mivel temperamentumos ember vagyok, féltem, ha esetleg csirkefogók megtámadnának és megpofóznának én' fegyveremet használnám, azXttán emiatt kellemetlenségek támadhatnának. Héjjas Iván előszobája jSlnSfc: Szávai biztonság ókából volt á • • • Britanniában? iVádlott: Igen, kérem. Én Héjjas Istvánt már előzetesen ismertem, találkoztam vele, elmondtam bajomat, erre ő vendégjogon azt mondotta, hogy az ő előszobájában maradhatok addig, sínig megfelelő lakást nem találok, rAst elnök Becker István és Klein Ignácnak egy1 nyilatkozatát olyassá fel, melyben azt .mítsndjók el, miképpen akarták őket Landaüék toe gye sztege^ni, Nyilatkozat a Központi Sajtóvállalat irodájában Becker?. rA nyilatkozat a Központi Sajtó- 'Jtxttlalat irodájában vétetett fél. Én a Központi ÍSajtóvállalat irodájában mindaddig nem vbl- !tam, amig a leleplezés meg nem történt. A lejleplezés megtörténte .után másnap egy napilapban megjelent egy sikk erről az ügyről és ezátán hangzottak el a nyilatkozatok. Elnöki Ki hivta fel a Központi Sajtóvállalathoz? Vádlotti Danszky főhadnagy tifj Utasítást \Odott tiehem, hogy keressem fel őt akkor este, 3 a lakásán, hanem a Központi Sajtóvdl- iwddiábm, &&& á ott lm,. ɧ megmstnobm, cjjjaju neszuiiem nazamenm. az eső Z&ho- gott s kitekintve az ablakon, láttam, hogy tiszttársaim felszállnak egy autóra; azt gondoltam, hogy hazamennek. Lementem tehát az udvarra és kértem Danszkyt, hogy vájjon, velük mehetek- c • is. Akkor, azt mondotta Danszky, hogy szolgálat közben felszólított arra, hogy jöjjek ki a kelenföldi laktanyába, mert ő egyedül gern akar oda kimenni. Kimentem tehát vele és ott találkoztam Laehne Hugóval, öleinek az állítása szerint én őt megpofoztam, Ez azonban áll, méit éh nem vetemedtem tettlegességig. A következő vádlott: Kis Klein Ignác Kz elnök szokásos kérdései után’ a vádlott elmondja, hogy szeptember 14-én félhétkor elment a lakásáról, mert jegyeket kellett a pályaudvarra vinnie ügyfelei számára, s haza csak tizenkét órakor jött. Közben lakásán két ur kereste: az egyik Becker volt, a másikról nem, tudja, hogy ki volt. Vártak rá tizenkét óráig — úgymond — és amikor megjöttem, felszólítottak, hogy azonnal menjek velük. Azt mondták, hogy magasabb helyről van utasításuk arra nézve, hogy engemet elvigyenek. A szekrényemből az iratokat összecsomagolták. Megkértem őket, hogy engedjék meg, hogy a családomtól elbúcsúzhassak. Ebbe bele is egyeztek Ennek megtörténte után! a Szereóseiir utcába vittek, s Ott felmentünk az egyik emeletre. Elnöki Mondla-e Becken magának, h'ógy 6 tisztf Vádlott: Igen. Ismételten mondta. Ott azután; a Szerecsen-utcában megnézték az irataimat és megtaláltak közöttük egy fényképet, (odaadja a fényképet az elnöknek). Elnök kérdésére, kit ábrázol a kép, vádlőtt azt feleli, hogy a fiát, Ignác bácsi Vádlott: A fényképet látva azt mondották nekem, hogy ezt keresik már régen, azonnal mondjam meg, hogy hol tartózkodik, erre ön azt mondtam nekik, hogy ez a fiam, itt van mellettem, mert utánam szaladt. A fitt erre kapott egy pár pofont. Becker ezptán megkérdette tőlem, hogy; miért nem mondottam mega hpgy a fiamat p.ofonütö£t|k, mondjam meg, hogy kí volt az, és ö azonnal lezáratja. Én, azonban kértem, hogy hagyja békében az egé§Z dolgot. így kezdődött Beckerrel váló ismeret< ségem. Elnök. ’As ismeretség ezután annyira Mmé- lyült, hogy Bedien magút később Igndá bácsinak szólította. Vádlóit: Kérem, engem a szállodában mindenütt Ignác bácsinak szólitottak, Landauékat is ismertem már régi időktől fs'gya, több Ízben szereztem nekik vízumot. s Elnök: Hogyan keveredett ebbe a LandaSr ügybe tulajdonképpen? Vádlott: Amikor engem a Szereosen-gt$á- ból kiengedtek, láttam egy kOOsit, amelyen a két Landauf elszállították. Elnök:. Mondott magának valamit az egyik Landaui Vdlotti Igen. rAz idősebbik Landau Oda- kiáltott'hozzám, hogy menjek föl a lakásukra. Többet nem tudott mondani, mert nem volt szabad beszélnie. Ezután elmentem a Király- utcába a LandaS-családhoz, azonban senkit sem találtam otthon. Másnap Becker hívására elmentem hozzá és megkérdeztem tőle, hogy mit lehetne a Landaxl-ügyben csinálni. Kijelentettem neki, hogy áldozatra is hajlandó vagyunk■ Becker azt felelte, hogy ő ezt az ügyet nem ismeri, jöjjek el hozzá másnap. Másnap Jljra üzent hozzám, hogy siessek értesíteni a Családot, mert még ma lehet rajtük segíteni. Elnöki Ezt nem értem. Becker küldött magához, hogs értesítse a Lafidaá-gsaJádíit, SsS7
