Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

12 , /Vasárnap

<y

ti

PESTI NAPLÓ

ÍROK es könyvek

Petőfi Sándor utolsó

Egy véres kendő a kolozsvári bálon. — Újabb adatok és legendák

Petőfi haláláról

Kényelmes, nagy ablakos műtermében, egy öreg negyvenyolcas honvéd portréja előtt ül Papp Gábor, akinek neve legutóbb az Apponyi Albert grófról készített mesteri portréja alkalmával szerepelt a Műcsarnok tárlatának katalógusában. Azóta is dolgozik, a falakon egymás mellett sorakoznak Hegedűs Gyula és ismert színésznők markáns és mégis finom pasztellportréi, s a biedermeier-bútorok közt, kedves, puha hangulat -«állja meg az embert.

Az almáriom fiókjából sárgára sápadt írást húz elő Papp Gábor. Megnézem: régi, 1872-ből való latin nyelven írott Capulatorium. mely szerint nemes Papp János hűséget esküdött székelykeresztúri Szenkovics Jozeflnnek.

— A szüleim, — mutat rá könnyes szemmel ®app Gábor a régi okiratra és így vezeti le családdá megismerkedésének történetét Petőfivel.

— Szenkovics Mária volt a nagyanyám, Székely- keresztúron laktak, s egy Vargha nevezetű család volt a szomszédjuk. 1849 július 30-án váratlanul beállított Székelykeresztúrba Bem tábornok és táborkara. Közöttük volt Petőfi, is. A vezérkart a két családnál szállásolták el. Este vacsora volt Var- gháéknál, melyen az asszonyok szolgál fák fel az ételt. Egy fejni való bivalyuk volt nagyanyámék- nak. így tudtak vacsorára egy kis tejes meg túrós puliszkát csinálni. Egyebekben mindent kievett akkorára a faluiból az ellenség.

Puliszkát adtak az asztalra és ez volt Petőfi utolsó vacsorája. A költő egész estén át nagyon rossz hangulatban volt, alig szólt néhány szót környezetéhez és a háziakhoz. A vezérkar és Petőfi, az ugyancsak Szenkovics Máriáék tulajdonában lévő ^Korona«-szállodában volt elszállásolva és vacsora után hamarosan nyugovóra tértek. Hajnalban ütközetre készültek.

— Hajnali félöt órára tervezték az indulást és Petőfiét már négy órakor talpon voltak. A Fehéregyháza felé vezető országúton gyülekezett indulásra a magyar sereg, mielőtt azonban a vezérkar lóra ült, Petőfi Sándor felállt egy úgynevezett gyülev sziklára és Szenkovics Mária Vargháné felé fordulva elszavalta a »Talpra magyarét.

— Ezután lóra ültek és elvágtattak.

— Dél felé megütköztek a honvédek az orosszal a fehéregyházai mezőn. Hatalmas ágyúdörgés tartotta izgalomban a környék lakosságát. Déltájban egymásután hozták a sebesülteket a székelykeresztúri országúiról, akiket az ottani úriasszonyok és leányok kötöztek be.

— Este hét óra tájban volt vége a harcnak. Bem tábornok seregét szétverte az ellenség, s az életbenmaradottak szanaszéjjel futottak.

Az ütközetben résztvett gróf hallorkői Holier József székelykeresztúri földesúr is. Először Haller gróf hozott hirt Petőfi Sándorról. Az ütközet után látta Petőfit sebesülten, amint Szkurka nevű köz- huszárja mellett gyalogosan rohant Székelykeresztúr felé. Szkurka le akart szállni a lováról, hogy a sebesült Petőfinek átengedje, de Petőfi, állítólag így szólt Szkurkához:

»Eridj csak, az Istennek sem ülök föl.«

— Végre Szkurka unszolására, ereje fogytán, a ló kantárját fogta meg Petőfi és így rohant véresen a ló mellett, félig vonszolva, félig csúszva a földön. A helyzet azonban így is tarthatatlan volt. Megmaradt ereje elfogyott, az üldöző kozákok lovainak vágtája is mind közelebbről dübörgőit hozzájuk és Petőfi lankadtan hullott a vágtató ló mellett az országút kövére, tJjra föltápászkodott — s mint ismeretes — egy kukoricásba menekült. A kozákok utána rohantak és ott, a kukoricásban agyonütötték.

— Szkurka huszár megmenekült, s az ű, valamint Haller gróf és más életbenmaradottak beszélték el ezeket a részleteket nagyanyáméknak és igy maradt rám örökségül a Petőfi utolsó óráiról való { emlékezés története.

— Legendás idők voltak ezek. Most is emlékszem még egy Minorits nevű polgármesterről szóló ’ följegyzésre, aki szintén résztvett a székelybe- resztúri ütközetben. Minorits az ütközet után két esztendővel találkozott nagyanyámmal egy kolozsvári bálban. Tándköz.ben véres kendőt húzott elő zsebéből: Szenkovics Mária kötözte be vele vérző, sebesült homlokát. y. j.