Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

sejté, bogy Petőfi haragot tart iránta ; midőn tehát csakhamar a Pillvaxba menve, ott Petőfit meglátta, melegen összeölelte és csókolta őt, ezután rögtön hívta lakására a barátok terén lévő Jankovics-házba, hogy magukat kibeszéljék. Petőfi meglepetve hagyta magát vezetni s fél óra alatt újra a régi jó barátok voltak, s nemsokára Neumann a *Divatlap«-ba színi bírálatokat Írogatott. Arra is tisztán emlékezem, hogy 1844. december 30-án estefelé Neumannról beszélgettünk, s Petőfi egyszerre azt mondja; »Ma van születésem évnapja, ma vagyok huszonkét éves.« A körösi anyakönyvben, melyből bebizonyították, hogy ott keresztelték meg, 1823. január elsején, a születésnapját nem vezették be, de mint deákpajtások, már Aszódon megállapítottuk volt azt, hogy kis-körösi pap bátyámnál, ki 1823 május 30-án született, Petőfi ép öt hóval idősebb. Nem tartottam fölöslegesnek ezt is fölemlíteni.

1847-ben Greguss Ágosttal is megszakadt a baráti viszony. Ez ugyanis »Futár« című röpiratában kíméletlenül bírálta őt. Azok, kik amaz idő viszonyait nem ismerik, vagy mindenkit saját rokon- és ellenszenvük, vagy pártnézetök szerint ítélnek meg, avagy kik egyátalán másokat lerántani dicsőségnek tartják, talán ma, harminc év múltán sem bocsátják meg a férfinak, mit a hevesvérű ifjú tett vagy irt. Petőfi, ki maga is ifjú és heves volt. nemesebben gondolkodott és cselekedett. Én 1848-ban nyár elején feljöttem Pestre az alföldről s az első honvédtüzérek sorába léptem. Siettem azonnal Petőfit fölkeresni, kit máikét éve nem láttam; ő akkor együtt lakott Jókaival a dohány-utcában. Először nem találtam honn, csak Juliskáját — már akkor nejét — láttam a konyhában a mosó-teknő mellett; ma egy ünnepelt költő neje t aligha tenné ezt. Alig egy óra múlva az utcán találkoztam Petőfivel s mentünk azonnal hozzá. Ott találtuk Jókait és Orlayt is. Emez szarvasi iskolatársam volt, Jókaival pedig akkor ismerkedtem meg. Csakhamar egy levelet adtam át Gregusstól, Petőfinek szólót, melyet ő feltörve, a mint az aláirást meglátta, meglepetve s nekipirulva kiáltott fel: »Mit akar ez az ember itt« ? »Olvasd — mondám, — azután szólj.« Greguss e levélben a hazafihoz fordúlt , s felhívta, hogy a személyes nézeteknek most meg kell szűnni, s a haza védelmében egyesülni, jobbját ajánlja tehát az ő és a fővárosi ifjak hazafias működéséhez, s válaszát kéri, hogy az ajánlatot elfogadja-e ? és Petőfi habozás nélkül mondta ki az igent. Ezután irt is Greguss az »Életképek«-be, s utazott is Petőfivel egyizben a vasúton, a hazafiságban kiengesztelődve, egyetértve. Én 1848. szeptemberében a táborba szálltam s azontúl Petőfivel csak egyszer találkoztam Debrecenben 1849 január 12-én. Elmondta akkor a nyakravaló történe- netét, s szabadságharcunk ügyének vezetéséről átalá- ban — talán a bekövetkezett rosznak elősejtelmével, keserűséggel szólt. Elváltunk. Ez volt utósó kézszorításunk.