Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

S ha már ennyit elmondtam róla, az akkor élőről szabad legyen még egy adatot közlenem, egy halála után történt esetet. Petőfi István, a Sándor öcs- cse, kit a fegyverletétel után besoroztak, aztán pedig összeesküvési gyanúból, minden ok nélkül sáncfogságra ítéltek, épen akkor szababult ki s jött vissza hazájába, mikor az asztalmozgatás javában dívott.

Egressy Gábornál mutatták be neki e tüneményt. Az asztalka irt, és pedig irta, hogy »a Petőfi Sándor szelleme van jelen.« A többi közt István kérdezte, hogy irjon-e ő verset? erre a felelet az volt: »Faragj öcsém, de kerüld a fűzfát.« »Sokáig lesz-e még felettünk ur a német?« Felelet: Hullani fog nemsoká, mint őszszel a légy.« »Hol vesztél el?« »A segesvári csatában.« »Mikor haltál meg?« »Augusztus 20-án.«

»Hogyan? hisz a csata julius végén volt ?« Három hétig a kukorica közt bujkáltam.« »Mivel és hogyan éltél?« »Nyers kukoricát ettem s nem ittam semmit.«

»Hogyan baltái meg?« »Egy oláh ölt meg.« »Köny- nyen meghaltál?» »A mint átszűrt,meghaltam.« Ez » után volt-neje szólítá meg, hogy írja le a nevét. —

Felelet: »Azt ne kívánd, angyalom.« »De kérlek nagyon.« »No, ha kívánod«, — s ezzel kiirta a nevét.

Volt még több kérdés és válasz is; ám ez is elég. Az irás ma is megvan Petőfi Istvánnál Csákón, én kétszer néztem azt meg, legutóbb négy év előtt, igy egyes szavak visszaadásában ha tévednék is, a lényeg és tartalom teljesen bű.

Ma, ha valaki az 1854-diki asztalmozgatásokról beszél, kinevetik; akkor a társadalom minden rétege foglalkozott azzal, s megoszlott a közönség hívőkre és nem hívőkre; de ha a most leírtakat az ott együtt voltak egyikének képzelete Íratta is le a papírra, elmondtam, mert hiszen Petőfiről még az ábrándokat is szeretjük hallani.

Kemény Mihály.

^Irv . 3/kS- 3 X/rdf. ■