Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
Emlékadatok Petőfiről. n. Nem lehet szándékom a Petőfi Pestre jutása előtti öt év eseményeit költőnk életéből felsorolni és festeni. A lehető legrövidebben érintek meg csak egyetmást. 1839. szeptember havában már Sopronban látjuk Petőfit, újra mint deákot, de már ugyanazon őszszel felcsapott »zöldhajtókás, sárgapitykés közlegény «-nek.! A katona-élettel igen hamar megtelt egész az undorig, már 1840 elején, mikor Pozsonyban volt pár napra, panaszkodott, hogy épen a volt-deákok iránt a legdurvábbak a miveletlen káplárok, s mennyire örül, hogy csak hat évre állott be. Mikor 1841. tavaszán már mint obsitos jött Pozsonyba, hol több napig Csörföly L., Dlhányi Zs. és Esztergályi Miska szállásán lakott, sokat beszélt és sokat élcelt katonáskodásáról, de felettébb örült a megszabadulásnak. Itt mondta a többi közt, hogy a legroszab- búl esett neki, ha vesszőznie kellett, s alig volt képes a már felszakgatott hátat sújtani. Szakadatlan szi- nészszé lenni akarása dacára rávettük, hogy menjen haza szülőihez s békűljön ki atyjával, már csak édes anyjának nyugalma s megvigasztalása végett is. Mikor ezt megígérte, egy szép reggel többen elkísértük őt nagy gyalog-utjára egy jó órányira, s itt nyújtottuk neki át az elváláskor, levélkébe pecsételve, azt a szerény utravalót, mit jó pajtásai adtak össze. Féltünk, hogy nem fogadja el, azért kértük, hogy a levelet csak a pihenő állomáson bontsa fel. Esztergályi Miskának volt egy kis tőre, s ezt Petőfi még Pozsonyban kérte tőle, de mert deákos magas röptű képzelmünk még attól is félt, nem fogná-e egy rósz órájában azt maga ellen fordítani ?, — nem adta oda neki; most hirtelen azt jelentette ki Petőfi, hogy a zárt levelet csak úgy veszi át, ha a tőrt is megkapja; tehát megkapta azt is. Petőfinek Szeberényi Lajoshoz irt leveleiből is tudjuk, hogy ekkor valóban haza ment s két hónapot szülőinél töltött, azután Pápán az 1841/2-diki tanévben elvégezte a logikát, de a következő tanévben nem lévén képes magát anyagilag ott fentartani, újra s ez úttal végleg megvált az iskolától és szinészszé lett. Mint ilyen ment az 1843-dik évi nyár elején Pozsonyba, hogy Fekete Gábornak az országgyűlés alatt ott működött magyar színtársulatába lépjen. Ez nem sikerülvén, Dlhányi és Neuman régi barátjai szállásán időzött egy ideig, Inrajfi a Vachot Sándor '
