Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

által gyűjtött harminc forinttal Pestre jött Nagy Ignác meghívására, a »Korps hölgy,« és »Robin Hood« regényeket fordítani. Én ekkor Pesten tanultam s Vanko Dániel porcellán-kereskedőnél laktam a dorottya-utcai, akkor még Rupp-féle házban, mint gyermek-instruktor. Egy este betoppan hozzám kendőbe kötött kis csomaggal Petőfi s elmondja, miért jött Pestre; mig tehát körültekint, szállást kér. Két éjét töltött nálam. Yankóék kérdőre is vontak, hogy miféle embert fogadtam szállásra s együtt hálásra; de megnyugtattam, hogy az magyar iró, a ki nem sokára hires költő lesz.

Ezután Fekete Lajoshoz költözött a magyarutcába rendes lakótársúl, de julius végén Fekete Pozsonyba ment »Absentium ablegatusnak,« Petőfi pedig maga bérelt egy hónapos szobát az országúton az utcára, a muzeum felé nyiló két ablakkal. Sass István orvosnövendéken és kivűlem akkor Pesten alig volt régibb ismerőse, de csakhamar kötött uj barátságokat s Pálfiy Albert és Lauka Gusztáv mindennaposak lettek nála. Én is ellátogattam csaknem mindennap hozzá, megnézni: mennyire halad a munkával, s csakhamar vettem észre, hogy a munka lassan halad, a nervus rerum meg gyorsan fogy. Petőfi sohasem haragudott, ha én őt számoltattam. Elmondta mindig őszintén, hogy jó pajtások közt volt, mulattak, többet költött, meg nála is voltak s igy nem dolgozhatott. Csak négyszáz váltóforintot remélt a két regényért s kétszázat már elköltött, holott »Robin Hood«-ból még alig volt valami készen. Sürgettem a munkát és a gazdálkodást. »Barátaimat csak el nem küldhetem,«

— szólt ő. — »De megmondhatod nekik, — mondám

— hogy dolgod van, s ők megkímélnek.« »Azt nem teszem,« volt a válasz. — »Hát ha megmondanám nekik én?« kérdém. »Aztnem engedem, — mondá ő,

— pedig belátom, hogy igazad van.« Tanácskoztunk tehát, s megállapodtunk, hogy falura megy fordítani. Cinkota és Gödöllő jöttek szóba s ő az utóbbit választotta, de ehhez ő azt a föltételt kötötte, hogy Nagy Ignáctól a még szükséges pénzt én kérjem ki neki.

Elmentem tehát rögtön Nagy Ignáchoz, a ki engem soha sem látott azelőtt. Elmondtam, hogy Petőfi gyöngélkedik, s most nem jöhet ki, és száz forintra még szüksége volna. Nevemet nem is kérdezte Nagy Ignác, csak azt, hogy talán nincs komolyabb baja Petőfinek, és hogy mennyire van a fordítással ? Megnyugtató válaszomra szó nélkül kiolvasta a negyven pengő forintot.

Ezzel ment ki Petőfi Gödöllőre, s ott ugyancsak nekifeküdt a munkának, mert alig hittem neki, mikor a kész fordítással visszatért; Nagy Ignác pedig azzal lepte őt meg, hogy a még.- várt negyedik száz forint helyett adott neki kétszázat, s igy összesen a két regényért kapott ötszáz váltó vagyis kétszáz ezüst forintot. Lett tehát nagy öröm, azután megállapodás,

r