Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

A deák. ha még oly apró is, mind szeret hős- ködni, valódi kis forradalmi r valamennyi, s mihelyt alkalma van, turbulenskedih. így szokásban volt csu- folódni, verekedni is néha a mesterlegényekkel, de legjobban szerettünk az akkor még oly elnyomott s oly meghunnyászkodott zsidósággal kötődni. Feltűnő az, hfigy az élénk, mondhatnám szilaj Petőfi ezekben népi játszott szerepet soha. Talán már akkor is az ogyenlőség eszméje dobogott szivében, vagy kicsiny- lette a méltatlan bántalmazást. Mikor mi, szelidebbek s bátortalanabbak, egy izraelita nagy ünnepen a zsinagóga zsindely-födelét bombáztuk kővel és göröngygyei, mikor egy zsidó lakodalmas néppel az esketés- hez mentekor összetűztünk és megverekedtünk, mikor a Juügmann-féle ház tőszomszédjában lakott vén zsidó suszter rozzant házát ostromoltuk, Petőfi nem volt közöttünk.

De a kis deákok pezsgő vére a tanár ellen is lázongott, s itt már Petőfi is szerepelt, noha a vezér épen a tanár nejének öcscse: Neumann Károly volt, Özvegy Neumanné volt ez időben Aszódon a legjobb kos?,tadó, ennél lakott Petőfi szintén, s ennél kosztolt piaga a tanár is 1833-tól 36-ig, a mikor a Neumanné idősb leányát nőül vette. Neumann Károly a saját osztályában a legjobb tanuló s Petőfinél egy vagy másfél évvel idősebb, zömök, bátor és vezérkedő deák volt, akkor talán az egyetlen tanulótárs, ki Petőfinek is gyakorta imponált tekintélyével. Koreny tanár ellen a jelszó az volt, hogy ő zsarnok, minden időnket igénybe veszi, a deáksággal mint gyermekekkel bánik, nem enged semmit, szó nélkül még a határból sem szabad kimenni, — paind niegannyi borzadalmas zsarnokság! A mozgalom élére tehát Neumann Károly állt, egyesítvén az 1836/7-dik tanévben a syn- taxistákat egy titkos és hatalmas véd- és dac-sző vétségben. E szövetségből a grammatisták és donatisták kizárattak, mig a syntaxisták a szigorú szabályok megtartására mind a vezér kezeibe tették le az esküt. A t ársulat főelve volt: a solidaritás mindenben, együtt opponálni, együtt tenni a tiltott kirándulásokat, egymást semmiben el nem árulni, el népi hagyni, sőt ellenben segíteni és gyámolítani. A jelenleg Kis-Kő- rösön paposkodó bátyám és én akkor első grammatisták voltunk, s igy nekünk már zokon esett a társulatból való kizáratás, s ezt maguk a titkos szövetség tagjai is észrevették, mert 1837 tavaszán kivételesen felvettek társulatukba, úgyhogy a tavaszi expedíciókban már mi is részt vehettünk. így voltunk a többi közt egy Ízben együtt Babaton, a miért Koreny tanár mindnyájunkat egy napra az iskolában marasz- tott, hol azonban nem koplaltunk, mert intendaturánk elemózsiáról bőségesen gondoskodott. Petőfi e deák mozgalmakban igen tevékeny volt, s igen jól érezte magát, mert a miért már akkor is rajongott, azt hitte,