Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
— Nem. De volt valami csodálatosan vonzó a megjelenésében. Kissé kancsitott, — és ez, — nem is hiszi, hogy mennyire hozzájárult szépségéhez ! — Én legalább úgy találtam s a tükör előtt állva, titkon próbálgattam is a szemeimet olyan áfásba hozni. Nem, hogy megszépüljek, de hogy hozzá hasonlítsak. Persze, ennek a kísérleteknek egy hatalmas pof lett a vége Szendrey nénitől aki azt hitte, hogy leányát csúfolom. Szent Isten ! Hát kapott valaha valaki poffot igazságtalanabbul ? . . . Szendrey nénitől különben mindannyian nagyon féltünk. — Ugyan? Attól a hallgatag, rövidlátású vén asszonytól, aki vonakodott leányát Petőfihez adni. — Égy Petőfihez ?!!... — Ez mind igaz édeském, — utólag. De, abban az időben igazán nem lehetett egy anyától rossz néven venni, ha aggasztotta a bizonytalanság. Mert lássa kis lelkem, a lángjelző rendszerint csak akkor forr az észhez, amikor az már hamuvá lett. Kölcsönös megelégedéssel bólingattunk egymásra. Kertész bácsi kiitta fekete kévéjét s csészéjét szép renddel szájjal lefelé forditva tette vissza a tányérra, — ez is egy olyan műveltségi forma volt nála, mint a tojáshéj összeroppantása; el nem hagyta volna egy világért. — Kertész bácsi meséljen még. Hogy volt, amikor aztán Szendrey Júliával kikocsiztak? — Hát bizony az szomorú volt reám nézve. Amint a város végére értünk, persze rögtön találkoztunk Petőfi Sándorral, aki ott leselkedett reánk egy galagonya boKor mellől, s aki legott intett nekem, hogy takarodjak Juliska mellől, s üljek a kis ülésre . * . Szót fogadtam. Be keserves volt sokszor! . . . Néha nem is álltam, s a magam jóvoltából a kocsis mellé kuporogtam. így mégis könnyebb volt a sorsom. Nem láttam, amint csokolódznak, — nem hallottam amint sugdolództak s főképen — nem éreztem forró kezeik összefonódását. — Hogyan! — Hát úgy, hogy amig bent ültem velük szemben azon a kis átkozott kis ülésen, akárhányszor megesett, hogy a térdeimet tekintették asztalnak, — s azon kulcsolgatták össze a kezeiket . . . — Szegény Kertész bácsi! . . . Pedig, nagyon szerelmes volt, ugy-e?
