Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
Két pisztoly. Ä Baross- cs Üllői-utcák Kálvin-térre tor* kolló sarkán áll egy diszes, négy emeletü bérpalota. Ennek a helyén volt még harminc év előtt is a Két pisztoly. A negyvenes években rettenetes hely volt ez, mert körülötte nem volt meg az a kultúra, ami évtizedek múlva keletkezett. Estefelé lompos juhászkutyák rohanták meg az arrafelé baktató pesti polgárt, de ennél a romantikánál elviselhetetlenebb volt, mikor a kültelki lókötők, szekeresek vagy csibészek „add ide pénzedet“ kiáltással verték agyba-főbe a szolid adófizetőket. Hírességének elég hatásos dokumentuma az a színdarab, melyet Szigligeti „Két pisztoly“ cimen irt róla s melyet sokáig nagy tetszéssel adtak a Nemzeti szinházban és a későbbi Népszínházban. Jámbor P&l (Hiadbr) emlékirataiban érdekesen mondja el á^véT'pisztoly-beli irói élet néhány epizódját. „Az „Óra“ és „Két pisztoly“ volt rendes étkezési helyünk, -— Írja — hol többnyire együtt ebédeltünk és vacsoráltunk szerényen, mint aminő tárcánk volt s mint az akkori tiszteletdijak! valá- nak. Társaságunkhoz tartozott Kecskeméthy Aurél is, de amint a „Gyülde“ tagja lett, Petőfi barátsága egyszerre udvariasságba csapott át. A társaság fűszere rendesen Lanka Gusztáv volt, ki rózsaszínű kedélyével s józamatu élceivel mindenkit jókedvre hangolt. Nagy tekintélyben állt előttünk, mint Vörösmarty kegyence. Mert a kit ő, Bajza, s általában az Athenaoum Írónak elismert, az föl volt avatva. Mindamellett a központ Petőfi volt. Bár ellentmondást nem igen szeretett, mindenki ragaszkodott hozzá. Ő pedig valamennyink! közt legjobban ragaszkodott Pálffy Alberthez, ki elpusztíthatatlan epigrammatikus élcei mellett mindig őszinte és derült volt. Nem bókolt senkinek s rostált mindenkit. És ami bizonyos arisztokratái külsőt kölcsönzött neki, mindennap fehér mellényben jelent meg. Pesten létem alkalmával folytonosan együtt valánk Pálffy, Petőfi és én. Nemsokára társaságunk tetemesen szaporodott, ug.v, hogy egy nap a „Két pisztolyában egész nagy asztalt foglaltunk el. Bérczy Károly, Barna Ignác, Halász, a Szivárvány szerkesztője, Lauka Gusztáv és Lisznyai Kál
