Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz
mán is ott voltak. Továbbá egy Berzsenyi nevű paksi kasznár, ki szemét le nem vette Petőfiről. Beszéltünk, vitatkoztunk, eszméket cseréljünk, mert eszme töibb volt, mint étel, mig egyszerre valakinek az az ötlete támadt, hogy szavaljon el kiki egy darabot saját költeményeiből. Barna Ignác a „Bánk bán“ cimü balladáját azavalta és tetszést aratott vele- Halász a „Hópelyheket“, Lauka egy Spanyol románcot, én meg az Anya és gyermekét. Midőn Petőfire került a sor, hirtelen fölkelt és eltaszitva székét, poharat ragadva kezébe, villogó szemekkel mondá a „Fel- kö*zöntés“-t. Miljom átok! bort a billikomba! Részegítő, lánghullámu bort. A végső versek: A varázsdalt pengető remény, Minden éljen, a gehenna, minden . . . Minden éljen, oh csak veszszek én! Leírhatatlan hatást gyakorolt mindannyiunk- n. Az érdemes kasznár zsebkendőjével törölgeté szemeit és most már még inkább nézegette ezt a kis dolmányos embert, aki az ő névrokonának csalhatatlan utóda. A napok gyorsan röpültek e társaságban, de mégi gyorsabban az ezüst húszasok, minek következménye az lett, hogy a pesti tartózkodás napjait meg kellett rövidítenem.“ Lebontása előtt való jegyzéseket a Hölgyfutár 1855. évfolyamában olvasunk a Két Pisztoly-róí. Csak szó volt akkor még róla, hogy átalakítják s a lapok nyomban megragadták az alkalmat, hogy helyeseljék és sürgessék ezt a szándékot. A Hölgyfutár 1855. április 22-ik száma többek között ezeket irta: „A ,Zrínyi' példáját a ,Két Pisztoly' is követi, s közelebb egészen át fog alakulni. Az utóbbi átalakulása által a vidéki juhászkutyák ellen annyiszor emelt panaszok is megszűnnek, melyeknek főgyülő- helye eddig a Két Pisztoly volt". A jósait egyelőre azonban nem vált he. A Két Pisztoly nehány évig, 1873-ig, megmaradt még kutyáival együtt ősi formájában s csak mikor már husángokkal sem mertek az Írók tájékára menni, engedett a kor követelményeinek, hogy szolid, polgári bérház váljék belőle.
