Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

A

Petőfi két dala,

(Egészen ismeretlenek 1841-böl.*)

I.

Erdő szélén puszta csárda,

Hej azért sietsz oda, sárga ? Fordulj vissza, szép paripám, Nincs benne már kedves babám.

Csárda, csárda, gonosz csárda, Sülyedj fenékig a sárba ! Befogadtad a rósz legényt, Megölte kincsemet, szegényt !

*) E két dalt Greguss Ágost szívességéből közöljük, ki hitelességükért jót áll. Eredetüknek érdekes története van. Mikor Petőfi 1841-ben a katonaságtól megválva Pozsonyban fölkereste aszódi és selmeci régi tanulótársait, mulatni óhajtott velők. Egyikök azonban azt mondá, hogy neki nem lehet, mert munkát kell írnia a »magyar társaság« (önképző kör) számára. Sebaj! '— mondá Petőfi, — megírom én mindjárt helyetted! 8 azzal tollat fogott és e két dalt hevenyészte. És ezt a két dalt föl is vették a társaság érdemkönyvébe, hol máig is olvashatók, természetesen nem a Petőfi neve alatt. Eddig nem jelentek meg sehol, de az illusztrált második kiadásba a zsöngék közé bátran fölvehetők lesznek. Szerk.

Fürge méh, te bejárod a ligetet,

Hogy szedhessed virágokrul mézedet ; Az én babám nem jár fűre s virágra, Hej mézednél mégis édesebb csókja.

‘ / /// ^ r ^ a fu

//> Jf- fű