Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

(Petőfi egy verse.) A »Reform« mai tárczájában Péchy Imre közli Petőfi következő versét, melyet az 1844. jan. 31-dikén irt a debreczeni diákok társaságában, ahol azt Péchy atyja másolta le magának :

Rokkadal.

— Débreczen. Január 31. 1874. —

Föl! leányok, pántlikázott A guzsaly,

Hadd ébredjen víg beszéd közt Rokkadal.

A dal árján fölheviil az Ifjú szív ;

A dal árja — nyájas édes Kedvre hiv.

i

Föl leányok ! a guzsalyra Szőke szöszt!

Nekem is jut tán egy annyi Szőke közt :

Vagy ha szőke rozmaringom Nem virul,

Kertemben egy tubarózsa Csak pirul.

{

Barna lányka nem taszitsz el,

Ugy-e nem ?

Nőmül veszlek, áldjon akként Istenem 1

ügy BOgéljen ! úgy szeretlek Mint anyád !

A ki első forró csókját i Adta rád.

Volna ajkam.lángban égő Mint tiéd,

Rég azóta édességit Érzenéd.

De mi elmúlt, nem maradt el Jól vigyázz !

Sorba vagy, már szomszédodban Eg a ház.

Itt az orsód örömemre Éleseit,

Egy pár csókért tőlem vissza Veheted.

Nincs menekvés ! most csókolj meg Vagy soha ; —

Bánatomba' hogy ne legyek Katona!

i

i

!

i

i

|

i

I

J

s

j